A 2022-es téli olimpia rendezésének lehetősége sokak fantáziáját megmozgatta. Az Egyesült Államok, Kanada, Chile, Spanyolország és Románia is komolyan elgondolkodott, de végül mind lemondtak róla. München és Svájc azután állt el szándékától, hogy a lakosság népszavazáson nyilvánította ki az akaratát. Svédország beadta a pályázatot, de a magas költségekre hivatkozva visszakozott. Lengyelország szintén így tett, miután egy népszavazáson 70 százalék utasította el az olimpiát. Ukrajna a válság miatt szállt ki, míg Norvégia azután törölte a jelentkezését, hogy egy közvélemény-kutatáson kiderült: a lakosság többsége ellenzi azt.
Végül ketten maradtak: Kazahsztán és Kína. Az Orbán Viktor szívéhez egyaránt közel álló két ázsiai ország számos közös vonása közül most elég legyen annyit megemlíteni, hogy egyikben sincsenek hagyományai a téli sportoknak, egyikben sincs sajtószabadság, viszont mindkettőben rendszerszintű a korrupció.
| ||
Ahogy a Yahoo sportújságírója fogalmazott: úgy tűnik, csak olyan helyek pályáznak az olimpiára, ahol az állampolgároknak nincs beleszólása abba, hogy mi történik az országban.
Végül Peking nyert, és azóta horrorisztikus számítások sora látott napvilágot arról, hogy vajon mennyi pénz és mennyi környezetszennyezés árán lehet téli olimpiát rendezni egy olyan városban, amelynek közelében nincsenek hegyek és egy olyan országban, ahol nincs hó.
A 2024-es nyári olimpiáért ugyan még mindig négy város – Róma, Párizs, Budapest és Los Angeles – van versenyben, de a jelentkezők ütemesen fogynak. Utóbbi azok után került a képbe, hogy Boston júliusban lemondta a pályázatát, mert nem kapott garanciákat arra, hogy a többletköltségeket nem neki kell fizetni. „Boston kiesésével Hamburg legerősebb riválisa távozott” – nyilatkozták akkor a hamburgi szervezők. Tegnap viszont ott is népszavazást tartottak, és a lakosság nemet mondott az olimpiára. A másik nagy esélyes, Toronto szeptemberben lépett vissza.
Ezek a tények önmagukért beszélnek.
Egyszerűen arról van szó, hogy a jól működő demokráciákban egyre többen ismerik fel, amit a sportközgazdászok és a korrupcióellenes szervezetek régóta mantráznak: azt, hogy az olimpia szinte minden esetben katasztrofális következményekkel jár. A magyar politikai környezetben különösen: lásd erről 2002-ben kelt szerkesztőségi cikkünket, a helyzet azóta nem változatlan, hanem rosszabb.
Azok a nyugati állampolgárok, akik az olimpia ellen szavaznak vagy nyomást gyakorolnak a kormányzatra, nem a sportból ábrándultak ki. Ahogy a politikusok sem azért hátrálnak ki a pályázatok mögül, mert nem akarnak választásokat nyerni, hanem éppen azért, mert belátták, hogy az olimpiával járó mérhetetlen pusztításba belebuknának.
Ebben a cikkben szakemberek segítségével elemeztük az olimpiarendezés veszélyeit: elszabadult korrupció, hatalmas adósságok, adóemelés, a természeti környezet sérülése, fenntarthatatlan épületek, szétbarmolt városok mindenfelé. Az olimpiát támogatók egyik legfőbb érve, az „országimázs javítása” pedig szintén meglehetősen kétes, tekintve, hogy az olimpiák egyre inkább a korrupció és a lakossággal szembeforduló elit szimbólumaivá válnak a világban. „Néhány jól körülhatárolható ember és érdekcsoport az, amelyik keres egy olimpián. Az emberek pedig kezdenek rájönni, hogy valójában nem tesz jót a városnak dollármilliárdokat költeni egy olimpiára. Demokráciákban általában megkérdezik a lakosokat, akarják-e a játékokat, és ők rendre leszavazzák azt” – nyilatkozta akkor lapunknak Andrew Zimbalist, a világ egyik vezető sportközgazdásza.
| ||
Úgy tűnik, Magyarországon sem nagyon más a helyzet. Egy februári felmérés szerint akkor a lakosság 60 százaléka támogatta, hogy olimpiát rendezzünk, de nyáron már a kormánytól nem túl távoli Nézőpont is azt mérte, hogy csak 49 százalék szeretné ezt – szemben azzal a 42 százalékkal, akik ellenzik. Az Ipsos szeptemberi felmérése szerint a támogatók száma tovább csökkent: a magyar szavazók 46 százaléka ért egyet a pályázattal, 41 százalék van ellene. Egy népszavazási kampányban ráadásul még a hatalmas kormányzati médiafölényben is előtérbe kerülnének azok az érvek, amelyek bárkit meggyőznének az olimpia kockázatairól. Ezt a szervezők is tudják: a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) vezetője egyenesen azt mondta, hogy „aki meg akarja akadályozni, hogy legyen olimpia, az szervezzen népszavazást”.
Igen, ez ma Magyarországon szinte lehetetlen: a vasárnapi boltzár esete nyilvánvalóvá tette, hogy a Fidesz semmitől sem riad vissza, hogy szabotálja a népszavazást. Az Együtt ennek ellenére országos népszavazást akar, és a PM is kampányol a referendum mellett. A szocialisták egyelőre támogatják is az olimpiát meg nem is. Reméljük, hogy tétovázásuk csak tájékozatlanságból és gyávaságból fakad.
Pedig ez nagy lehetőség. Való igaz, hogy minden adófizetőnek joga lenne beleszólni egy ilyen horderejű döntésbe, de az országos népszavazás kiírásának és eredményességének kevés az esélye. Az olimpiai pályázatot azonban helyi népszavazással is meg lehet buktatni. Ennek kiírásához elég 140 ezer budapesti aláírás, a népszavazás érvényességéhez pedig 700 ezer szavazó részvétele. Ha az ellenzék összekapja magát, akkor ez nem megoldhatatlan. A fővárosban hagyományosan magas a szavazói aktivitás és gyenge a Fidesz. Az olimpia tényleg minden budapestit közvetlenül érintene, de a népszavazás rendszerellenes megmozdulássá is válhatna, hiszen ebben a történetben benne van sok minden, ami Orbán Viktor kormányzását elviselhetetlenné teszi. És egy sikeres népszavazásba beleremegne ez a rendszer.
