Micsoda idők voltak! Al Pacino már túl volt A keresztapán, de még innen a Serpicón, Gene Hackman pedig a Francia kapcsolatot tudhatta már maga mögött (maga előtt meg a Magánbeszélgetéseket), amikor – 1973-at írunk – eljátszották Maxt és Liont, a Madárijesztő két lézengő ritterét. A magyar szálat és egyben a hazai operatőriskolákkal való folytonosságot Zsigmond Vilmos képviselte; az ő filmográfiájában a Gyilkos túra és A hosszú búcsú közé ékelődik Jerry Schatzberg Cannes-ban is díjazott rendezői próbálkozása. Az alkotók közül Zsigmond Vilmos látogat el ezen az estén a Fényíró Filmklubba.
