„Azt gondolom, hogy a politikánál sokkal fontosabb az élet, no meg a szex” – nyilatkozta nekünk Bozsik Yvette tavaly, miután Szőcs Géza a parlamentben el találta szólni magát, hogy szívesen látná őt a Trafó élén. Aki ilyen határozottan viszonyul a politikához (no meg a szexhez), vajon miért szállt be egy színtisztán politikai történetbe? E kérdést legalább utólag feltehetné magának a sértődött művésznő, mert mostanra sokaknál betelt a pohár. Több álomkóros rombolás nem kéne.
Jaj, a szelek
Miután (pont egy éve) bekerült a neve a köztudatba, fel-felröppent, hogy el sem akarja vállalni, aztán, hogy visszaadja. És tényleg visszaadta. Ennyire futotta a felelősségérzetéből. Az sem menti, ha külső nyomás nehezedett rá, ha tényleg gyermekei apja tolta őt bele, mint ahogy beszélik. Vagy ha tényleg a szakma, mint ahogy ő nyilatkozott a Népszavának. („A szakma beszélt rá. Nekem személyesen ez rengeteg áldozattal jár. Alkotóként másként éltem, mint ahogy ezt egy intézmény vezetője teheti. Háttérbe kell szorítanom a művészi munkásságomat. Más művészek munkáit kell szolgálnom, figyelnem. Ez személyesen nekem inkább teher. Szakmailag viszont egy olyan ügyet szolgálok ezzel, amit fontosnak tartok.”) Persze mondott ő ennél durvábbat is ugyanebben az interjúban: jobban örült volna, ha Szabó György nyer. Ah, szakmai alázatból és önfeláldozásból adj nekünk mintát! Nos, ezen a ponton kellett volna kihátrálnia az egész hacacáréból a Fővárosi Önkormányzatnak. Pardon, a NEFMI-nek. Mert a szél onnan fúj.
Nem vállalom
„Nem neki való” – mondják a művésznő ismerői, s most már a vak is látja, hogy bizony, Bozsik nem az a menedzseralkat. Beírni a Trafó-pályázatba Tom Waitset és Nick Cave-et, az a nagyot álmodás tipikus esete. Bozsik majdnem beszállt a Szikra átalakításába is, aztán mégsem. Annak a történetnek a súlya, átpolitizáltsága nem fogható a Trafóéhoz, de ki érti, hogy miért nem tanult belőle. Hacsak úgy nem érthető, hogy ha jobban hajtja vágy a hírnév, a hatalom után, mint amennyire kötik saját határai és a felelősségérzete. Ha hajlítható. Alighanem jól megtalálta őt a politika. Hisz’ az a tévelygőket keresi, a felhasználhatókat, majd eldobhatókat. Bozsik Yvette ékesítette már Demszky valamelyik rendezvényét is.
Csakhogy az a kommunikációs stílus, amivel a Trafó körül közlekedik, minden együttérzést kiöl az emberből. Kezdődött azzal, hogy pályázatát csak az eredményhirdetés után hozta nyilvánosságra (a pályamű ismeretében kitalálható, hogy miért), szemben Szabó Györggyel, az aktuális igazgatóval, aki a bizottsági meghallgatás másnapján nyilvánossá tette, mit is akar csinálni. Aztán folytatódott a két „Trafó – Hálózatba kötve” című konferenciával: az elsőre (amelyet tavaly december közepén, az igazgatójelöltek bizottsági meghallgatása előtt rendeztek) a menedzserét küldte, a másodikra meg már csak egy e-mailt, annak ellenére, hogy a szervezők felajánlották neki az időpontválasztást. „Leendő felelős vezetőként jelenleg nem az a dolgom, hogy az önökben felmerülő kételyeket eloszlassam, hanem konkrét, elvégzendő feladatok állnak előttem” – írta a rendezvény előtt fél nappal elküldött levelében. De akkor miért maradt el a konkrét, elvégzendő feladatok megoldása?
Merthogy pályázatok maradtak beadatlanul (néhány milliós NKA-támogatástól máris elesett az intézmény), lejárt szerződések megkötetlenül, munkatársak a pácban. Egy kinevezett vezető igenis felelőssé válik – hiába nem hatályos még a szerződése –, s be kell(ett volna) szállnia a következő évad előkészítésébe. Ő nem vette fel a telefonokat, nem kommunikált a Trafó dolgozóival, e-mailben sem.
A sajtóval sem. Hiába hívtuk, amikor megírtuk, hogy beadta lemondását, nem nyilatkozott senkinek, csak egy közleményt küldött a szinhaz.hu-nak egyes szám harmadik személyben. Még saját nevét, személyét sem vállalta.
Bozsik utat nyit
Amennyire passzív volt az igazgatói feladatok előkészítésében, annyira aktív most a támadások visszaverésében, Tarlós Istvánnal együtt. A főpolgármester – tőle nem szokatlanul – hisztérikusan kelt Bozsik védelmére. Hogy „az önmagát liberálisnak nevező gondolkodói kör” (legalább a gondolkodó minősítéstől nem lettünk megfosztva) támadása – a főpolgármester jelzőivel: brutális és nemtelen támadása – Bozsikot kikészíti, az nem ezt a bizonyos kört minősíti, hanem sztárallűr: ha nem sikerült a diadalmas bevonulás, akkor inkább megyek.
Most a Trafóban Szabó György menti a menthetőt, sokakkal együtt talán abban bízva, amiről tudván tudja, hogy nem lesz úgy: ismét ő lehet az igazgató. Vélhetőleg a következő bohózatig (újabb pályázat) engedik őt ténykedni, aztán lapát. Hisz előbb-utóbb jön úgyis valaki Káel Csaba, Dörner György, Ókovács Szilveszter vagy Rákay Philip útján.
