1. Chuck Berry, a javíthatatlan
Az úttörő rock and roll-király élete a kétségtelen sikerek és szakmai hullámvölgyek mellett egyben a szerencsétlen, néha tragikomikus jogi esetek sorozata.
A tisztes középosztálybeli család gyermekeként nevelkedő Chuck hamar rossz útra tévedt: először középiskolásként tartóztatták le, mert haverjaival kirabolt három boltot, s ezután fegyverrel kocsit is zsákmányolt. Mindezt még 1944-ben, három év fiatalkorúaknak fenntartott börtönnel jutalmazta a bíróság. A priusz alighanem sokat megmagyaráz – például azt is, miért ítélték meg következő ügyét oly súlyosan. 1959-ben azért tartóztatták le, mert kocsijában egy 14 éves apacs indián pincérlánnyal, akit állítólag klubjában kalaposlányként kívánt alkalmazni, átlépte az államhatárt – ez pedig sérti az államok jogszolgáltatásának egyik különös törvényét, az 1910-ben hozott, de módosításokkal máig érvényes Mann Actet. Eme törvényt, többek között nőjogi aktivisták követelésére, a prostitúcióra kényszerítés és a leánykereskedelem ellen hozták, de utóbb a házasságon kívüli szex üldözésére is felhasználták. Márpedig Berry egy rokonságába nem tartozó, ráadásul kiskorú lánnyal lépte át az államhatárt, hovatovább azzal is megvádolták, hogy szexuális kapcsolatot létesített utasával. Szó szót, majd vádindítványt per követett, s 1960-ban Chuck Berryt öt év börtönre és 5000 dollár pénzbüntetésre ítélték. Fellebbezett az ítélet ellen, arra hivatkozva, hogy a bíró rasszista attitűdje és előítéletes megjegyzései befolyásolhatták az esküdteket, amit el is fogadtak. A megismételt tárgyaláson azután már „csak” három évet kapott, amiből másfelet le is ült. Mire 1963-ban kijött a börtönből, már mások (például a Beatles és a Stones) gyártottak sikert és tömérdek pénzt a slágereiből, így a bírósági procedúra alatt rögzített Come Onból.
A hetvenes években Amerika-szerte turnézó élő legenda a közönségen felül az adóhivatal (a rettegett IRS) érdeklődését is magára vonta – ennek 1979-ben vádalku lett a vége (Berry érthetően félt egy harmadik ítélettől), három hónap fogház mellett ezer óra közmunkára ítélték, amit jótékonysági koncertekkel teljesíthetett. Az utolsó eset viszont már-már arra utal, hogy Berry látta az Egészséges erotika című 1985-ös Tímár Péter-filmet, és nem tanult belőle. 1990-ben ugyanis az általa a Missouri állambéli Wentzville-ben működtetett étterem hölgyvendégei és alkalmazottai észrevették, hogy a vén kujon kamerákat működtet a női illemhelyen. Habár Berry arra hivatkozott, hogy csak egy munkahelyi szarkát akart lefülelni, s bár bűnössége soha nem bizonyosodott be, azért peren kívül megállapodott az őt perlő 59 nővel, ami 1,2 millió dollárjába, plusz a jogi költségekbe került neki. Az idő is sürgette, hiszen a rendőrség menet közben házkutatást tartott nála, s elkobzott több illegális videofelvételt, az egyiken egy kiskorú vendéggel. Ezenfelül találtak nála 62 gramm füvet is, ami kapóra is jött a bűnben megőszült rockernek, aki kisebbik rosszként a drogvád elismerését választotta. Miután bűnösnek vallotta magát, kapott fél év felfüggesztettet két év próbaidővel, plusz ötezer dollárt kellett adományoznia a helyi kórháznak. Csak remélni tudjuk, hogy öreg napjaiban most már elkerüli őt a törvény ökle.
2. A züllött funkkirály
James Brown is szépen elaprózta a törvénnyel vívott harcait – jutott belőle karrierje minden állomására. Az, hogy fiatalkorú bűnelkövetőként kezdte pályafutását, úgyszólván szóra sem érdemes: mindenesetre már 16 évesen bevarrták fegyveres rablásért – pedig ekkor már a helyi körökben népszerű Cremona vokáltrió tagjaként megnyíltak előtte a harlemi klubok is. Szerencsére ez a malőr nem gátolta a későbbi karrierjét – de sajnos azt sem, hogy újabb hibákat kövessen el, amit csak részben magyaráz, hogy életét különböző, rendre balul sikerült házasságaival és a drogokkal való reménytelen, vesztes küzdelemben töltötte el. A számos „apróbb” ügye (melyek zömmel a családon belüli erőszak kategóriájába sorolhatók) mellett kiemelnénk 1988-as perét, amely illegális fegyver- és drogbirtoklás, súlyos közlekedési kihágás, valamint egy rendőrtiszt inzultálása miatt indult ellene (a perhez vezető, az évi második letartóztatását is csak egy lövöldözéssel kísért autósüldözés nyomán sikerült megejteni). Brown végül hat évet kapott, amiből hármat le is ült. Azt nem mondhatnánk, hogy megjavult volna, de kétségtelen, hogy későbbi pereiben nagyobb szerencséje volt: például hiába vádolta nemi erőszakkal egy volt nőalkalmazottja az állítólagos eset megtörténte után tizenhét évvel (!), a bíróság elégtelennek találta a bizonyítékokat.
Egy jelentőségteljes szám az 1991-es szabadulóbulin:
3. Biafráék posztere
A klasszikus cenzurális ügyek mintapéldája a közelmúltban nálunk is járt Jello Biafráé és a Dead Kennedysé. A kaliforniai punkoknak ráadásul nem is zenéjük vagy szövegeik, hanem az 1985-ös Frankenchrist lemez artworkje (egészen pontosan az albumhoz mellékelt, az Alien-dizájner Giger által tervezett gigaposzter) miatt akadt gondja előbb a Parents Music Resource Center nevű nyomásgyakorló csoporttal, s annak feljelentése utána a hatóságokkal. Az ügy egy házkutatással indult, majd perrel folytatódott: a vád azt állította, hogy Giger műve a kiskorúakra nézve ártalmas anyag. Biafra maga mindig is úgy vélte, hogy ügye politikailag erősen motivált: egyrészt a PMRC így akarta őt és kiadóját (Alternative Tentacles) tönkretenni, másrészt az ő példája révén akartak üzenni a többi zenésznek. Biafra végül csak egy kifejezetten e célra létrehozott, a punkzenész kollégák által támogatott alap segítségével volt képes finanszírozni a felmerült jogi költségeket. S bár börtön és pénzbüntetés is fenyegette, végül megúszta, hogy elítéljék: az esküdtszék döntésképtelennek bizonyult (amúgy is a felmentés felé hajlott), a bíró pedig az ügy újratárgyalása helyett ejtette a vádakat. Csak éppen a menet közben feloszló Dead Kennedys ment rá az ügyre: Biafra pedig megkezdhette következő karrierjét mint spoken word művész – főleg saját perére koncentrálva.
4. Kutatási célból
A pedofíliával vádolt popzenészek szakosztályát gyorsan elintézhetjük: Michael Jackson perével és tragikusan végződött pályafutásával többször is foglalkoztunk (például itt és itt).
A hazájában gyermekpornográfia birtoklása miatt eljárás alá vont, majd 2006-ban Vietnamban kiskorú megrontása miatt jogerősen börtönre ítélt Gary Glitterre sem kell sok szót pazarolnunk. Érdekesebb, hogy 2003-ban a brit rocklegenda, a Who-gitáros Pete Townshend is célkeresztbe került: a gyermekpornográfia-ellenes Érc Hadművelet (Operation Ore) során rendőrségi figyelmeztetésben részesült. Pete maga elismerte, hogy használta hitelkártyáját ahhoz, hogy bejusson egy ilyen weboldalra, de azt állította, hogy ezt csak kutatási célokból tette, s nem töltött le semmilyen tiltott pornográf anyagot (ez utóbbit a rendőrség is elismerte, ám ennek dacára megrótta őt oktalan kíváncsisága miatt).
5. Havel hősei
A Plastic People Of The Universe valóságos intézmény a cseh kulturális életben, amely 1968-as megalakulásától kezdve két évtizeden át reprezentálta, hogy létezik nem hivatalos, underground zenei élet is a husáki Csehszlovákiában (szerencsére manapság is aktív, erre bizonyság beszámolónk). Természetesen hamar összeütközésbe kerültek a hatóságokkal, s 1976-ban egy „illegális” fellépés után a zenekar számos tagját és tipikusan hosszú hajú rajongóját letartóztatták, majd 8-tól 18 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélték a „béke és nyugalom szervezett megzavarása miatt”. A letartóztatás és az ítélet vezette azután Václav Havelt és barátait a Charta 77 megfogalmazására.
+1 Az éretlen Bródy
A hazai zenészlegendák közül talán Szörényiék és Bródy János (interjúnk vele itt) ellen indultak a legröhejesebb eljárások. Tán a kukaborogatós sztori az ismertebb: 1969. április 1-jén, az előző napi sikeres koncertjükön felbuzdulva kirándulni indult az Illés zenekar, s hazafelé menet egy útszéli szeméttartály felrúgása miatt szóváltásba, majd (állítólag Szörényi Szabolcs részvételével) némi tettlegességbe is keveredtek egy helyi lakossal. Érdekes, hogy míg a megyei bíróság majd egy évig tartó procedúra után többedfokon is felmentette a garázdasággal vádolt zenészeket, addig a kékfényes Szabó László a Népszabadságban követelt szigorúbb ítéletet – fél évvel az eset után! 1973 nyarán a popfesztiválon konferansziészerepet is betöltő Bródy János azután egy „éretlen megjegyzése” miatt került majdnem bajba. Bródy a fesztiválon valóban megköszönte a rendőrségnek, hogy ételt és szállást biztosított azon őrizetbe vett fiataloknak, akik padokon vagy az Avas oldalában akarták tölteni a fesztivál előtti éjszakát, majd „jó szórakozást kívánva elengedték őket”. S bár eredetileg azzal vádolták Bródyt, hogy „hangerősítő berendezésen keresztül, valótlan tények állításával, a rendőrséggel szembeni gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tett”, végül többszöri fellebbezés után a hatóság megsértése miatt róttak rá ötezer forintos pénzbüntetést.
A sorozat első része itt olvasható.
