Ha a Mágnás Miskára indul az ember, akkor biztosan nem a lét nagy kérdéseire vár választ, hanem szórakozni akar. Az persze kérdés - és erről már sok szó esett ezeken a hasábokon -, hogy kit mi szórakoztat, illetve hogy a színházak mit értenek szórakoztatáson. Mert ha azt mondom, hogy számomra nincs szórakoztatóbb annál, mint amikor új kérdéseket és új válaszokat fogalmaznak meg egy Mizantróp-előadásban, akkor ezzel nem vagyok ugyan egyedül sem a színházak, sem a nézők közt, de hogy nem nekünk van kétharmadunk, az is biztos.
Szóval szórakozni indultam az immár öt szerző által jegyzett Mágnás Miskára (Szirmai Albert, Bakonyi Károly, Gábor Andor, Békeffi István mellé az utóbbi előadásokban némi átdolgozást sejtetve Kaszó Elek neve is fölkerült), amelyet a Budaörsi Játékszín vendégjátszott a Városmajori Színpadon, Salamon Suba László rendezésében. És bár igyekszik az ember letakarni a memóriájában föl-földerengő emlékezetes előadásokat, óhatatlanul eszébe jut, hogy bizonyára azért derengenek föl-föl azok a régi előadások, mert szóltak valamiről.
Miről is? Az ismertető szerint arról, hogy egy bizonyos mérnök megleckézteti a fennhéjázó és üresfejű arisztokratákat, de közben kölcsönös szerelembe esik a grófkisaszszonnyal. Meg arról, hogy van egy talpraesett, ám szegény cselédpár, akikből néhány perc alatt lehet grófimitáció, mert a grófok olyan hülyék, hogy elhiszik. Meg arról, hogy "cintányéros cudar világ"...
Na most, ez elég is ahhoz, hogy egy Mágnás Miska szóljon valamiről. A Budaörsi Játékszín előadásának azonban nem az ismertető szöveg az emblémája, hanem az, hogy Miska lovász még azelőtt beviszi Baracs mérnök kiskofferjét a Korláthy-villába, hogy a mérnök egyáltalán megérkezett volna oda; vagyis abban a bizonyos szobában még Pixi-Mixi lakik (tényleg: két gróf egy szobában?!), és Korláthy még föl sem ajánlotta a lakhatást a mérnöknek. Vagyis a zavar, a homok a gépezetben.
Ilyesmi a Hamletben is baj, de itt nagyobb, mert nincsen semmi más.
Az előadás ékessége a nézőknek föltálalt aktív celeb: Gregor Bernadett Marcsa szerepében. Nagyjából annyi köze van hozzá, mint Leopold főkomornyikéhoz; és hát a figurateremtéshez, színészethez sem több. Megáll kicsi terpeszben, csípőre tett kézzel (ezek együtt teszik a cselédlányt), és alapjáraton elfújdogálja a hangjára transzponált dalokat. A közönség egy része kedvtelve nézi, hiszen tényleg ott van, teljes életnagyságban.
Ehhez képest Trokán Péter Korláthy gróf szerepében színfolt; üdének nem mondanám, de rendezni őt azért érdemes lett volna. Megmondani például, hogy az, aki karakánul kidobja a mérnököt a házból, mert az nem hagyja magát megvesztegetni vasútügyben, ugyanaz az idióta, aki bárgyún kacarászik a lovászból lett gróf durva tréfáin - egészen biztosan összegyúrta volna a kettőt.
Vagy jó lett volna észrevenni, hogy Tordai Teri lopós nagymamája puszta megjelenésével, tartásával, hanghordozásával és iróniájával annyi stílt visz a grófságba (amelyen, mármint a grófságon akad azért néhány fekete pöttyöcske), amennyi ugyan egy egész előadásra nem elég, de lehetett volna forrásként használni - pedig hát nem erőltette meg magát.
Bakos-Kiss Gábor és Csizmadia Ildikó Baracs, illetve Rolla szerepében jobban énekel, mint a többi szereplő - és hát elkél néhány hang, elvégre elég jó operett ez -, viszont szemmel láthatóan senki nem árulta el nekik, hogy itt két szerep és némi dráma is van. Mindketten jelenetről jelenetre dolgoznak, mintha helyzetgyakorlat-sorozatot prezentálnának: hol osztályharc van, hol féltékenység.
Mixi és Pixi, a két csóró arisztokrata darabbéli funkciója leginkább illusztráció a komikus halmazból. De azért van mit megcsinálni rajtuk, legalább a pattogós replikákat - és nem vagyok biztos benne, hogy a színészek "sara", hogy kizárólag a hülyeséget illusztrálják. Az ének náluk vérszegény, a tánc alig-jelzés.
Hogy a Stefánia grófnőt, Rolla mamáját játszó Timkó Eszterrel mi történt, fogalmam sincs. Sikongat, sápítozik, olykor énekel, de se figura, se poén, se alakítás nincsen.
Ja, a díszlet egyrészt ronda - és nem föltétlenül az olcsóság teszi azzá, mert hát szegényes is persze -, másrészt nem derül ki, hol a kint, és hol a bent. És bár ez - a sok ajtóval együtt - viszonylag kis lángon fenntartja érdeklődésünket, mégiscsak eltöpreng az ember azon, mi a francot keres Miska lovász Miska lovászként a szalonban. Persze ha a szalon előszoba, az mindjárt más.
Miska lovászt Magyar Attila játssza, aki annyira észrevette, hogy itt semmiféle rendezés nem üzemel, hogy csinált magának egy bohózatot a Mágnás Miskából. Nemcsak szövegeket és játékokat illesztett bele bőven, nemcsak sűrű poénkodással helyettesítette az éneket és a táncot, hanem játékmesterré avanzsált, és svunggal, hadonászással, poénismétléssel próbálja elfedni a megannyi hiányt.
Magyar Attila jó színész, és noha Miska lovász aligha az ő szerepe lenne, gond nélkül megcsinálja, hogy az egész Mágnás Miska az ő szerepe. Ezzel amúgy sem ő nem jár jól, sem mi, de legalább az idő eltelt.
Cudar világ, ahol már a Cintányéros cudar világot sem tudják rendesen eljátszani.
Budaörsi Játékszín, Városmajori Színpad, július 29.
