Nyilvános életrajzából tudható, hogy felmenői között a Székely himnusz szövegírójaként elhíresült Csanády Györgyöt is számon tartja, továbbá hogy 1989-ben kezdte a tanulmányait az ELTE jogi karán. 1995-ben végzett, és már a Horn-kormány idején minisztériumi tisztviselő volt, egészen 2000-ig. Utána az MTV jogi főosztályvezetője, 2002 után viszont civilként aktív: részt vesz a színészek jogi érdekvédelmét elősegítő Mozaik Művészegyesület megalakításában. A szervezet alelnökeként, meghívottként bukkan fel 2007 novemberében a debreceni közgyűlés kulturális bizottságának ülésén, többek között alelnöktársa, Vasvári Csaba, valamint Vidnyánszky Attila akkori debreceni színigazgató és Halász János akkori kulturális alpolgármester társaságában (utóbbiról portrénkat lásd: A szürke mágus, Magyar Narancs, 2013. február 21.). A felsoroltak a készülő (végül 2008-ban elfogadott) színházi törvény koncepciójáról kialakult rossz véleményüket mondják jegyzőkönyvbe. Kriza itt még
Vidnyánszkyt is túllicitálja,
amikor alkotmányellenesnek nevezi a tervezetet. Nem csoda, hogy a debreceni városháza még ugyanebben az évben ügyvédi szakvéleményt rendel tőle a törvénytervezetről. 2009-ben megfordul a szereposztás, és már Halász János alpolgármester tart előadást Krizáéknak a Mozaik Művészegyesület székesfehérvári közgyűlésén, ugyancsak a színházi törvény tárgyában. Ezt megelőzően létrejött - újfent a törvény elleni tiltakozástól motiválva - a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaság. Ennek egyik alapítója a Mozaik egyesület, Vasvári a Teátrumi Társaságnak is alelnöke lesz. (Mellékszál: Kriza mozaikos vezetőtársai, Szűcs Gábor elnök és Vasvári - mindkettejüknek van Echo TV-s múltja - a 2008-as kinevezésüket követő bő két és fél évben együtt hozták olyan állapotba a székesfehérvári Vörösmarty Színházat, hogy végül a Fidesz-KDNP-többségű önkormányzat volt kénytelen elbocsátani őket - erről lásd: A kivert Póni, Magyar Narancs, 2011. május 12.) Krizát 2010 februárjában a Teátrumi Társasággal számtalan egyéb személyi összefonódást is felmutató Vidéki Színházigazgatók Egyesületének "titkárává" választják.
Kriza Zsigmond
Fotó: Kallos Bea / MTI
Miután mindenki minden fórumon kölcsönösen felpanaszolhatta a másiknak, mi fáj neki a színházi törvényben, elkövetkezett a kétharmados győzelem ideje. Halász János a Nemzeti (majd Emberi) Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára, vagyis második embere lett, míg a Teátrumi Társaság és főleg Vidnyánszky formális és informális befolyása jószerivel korlátlanná vált. Így az érintettek végre nekiláthattak átírni a szabályozást, például megfosztották a független színházi társulatokat a számukra biztosított, törvényben garantált költségvetési pénzektől.
Kriza is részt vesz "a törvény átfogó módosításában", de - ahogy ő fogalmaz - "csak mint jogi szakértő". A NER azonban már ezt megelőzően is kedveskedik neki egy aprósággal: Halász János régi barátjával, Jantyik Csabával együtt a kulturális kormányzat már 2010 júliusában delegálja a Müpa felügyelőbizottságába, melynek ő lesz az elnöke is. Következő stallumára majd egy évet kell várnia: 2011 májusában a Magyar Művészeti Közalapítvány megszűnésével-átalakításával kapcsolatos teendők koordinálását végző miniszteri biztossá nevezik ki. Pár hónap múlva a Fővárosi Nagycirkuszt is fenntartó Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit (Maciva) Kft. ügyvezető igazgatójává keni fel a miniszter. 2012 nyarán Balog Zoltán miniszter döntése alapján a Maciva 2013-tól már nemzeti előadó-művészeti szervezet. Ahogyan Kriza fogalmaz: "A cirkusztörténeti elismerés eredményeképpen intézményünket a jövő évtől - a Magyar Állami Operaházhoz és a Nemzeti Színházhoz hasonlóan - hazánk kulturális csúcsintézményei között fogják számon tartani." Azért közben 2012 sem múlik el fölötte miniszteri beiktatás nélkül: novemberben Balog Zoltán kínálja meg az NKA fő döntéshozó szerve, a bizottság tagságával, ahol a Kulturális Fesztiválok Kollégiuma, a Kulturális Turisztikai Fesztiválok Ideiglenes Kollégiuma és a Szerzői Jogdíjbevételek Felhasználásáról Döntő Ideiglenes Kollégium munkáját felügyeli.
A "civil" élet is tartogat számára új meglepetést: a Magyar Teátrum című kiadványt megjelentető Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft. felügyelőbizottságának is tagjává válhat. A főszerkesztő Fekete Péter békéscsabai színigazgató, a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének vezetője, tulajdonos a Magyar Teátrumi Társaság. (Feketéről portrénkat lásd: A csodacsináló ember, Magyar Narancs, 2012. június 21.) Mellesleg: Fekete, Vidnyánszky és Vasvári egyaránt tagja a miniszter döntés-előkészítő testületének, az ötfős Színházművészeti Bizottságnak, ahol tehát garantált a többségük.
Kriza a Maciva ügyvezetőjeként 2012 szeptemberében a TÖMB 2002 Kft.-t bízta meg a Fővárosi Nagycirkusz takarításával. A Városliget környékén lévő épületek takarítására kiírt, közvetlen ajánlattételi felhívással induló pályázatra a TÖMB mellett a szintén hajdú-bihari, debreceni székhelyű Emil és Társai Kft.-t is meghívták. 'k referenciaként a debreceni önkormányzat polgármesteri hivatalának takarítását adták be, de a két cég nemrég együtt is nyert a Hajdú-Bihar megyei kormányhivatal által meghirdetett pályázaton. A harmadik meghívott valami okból el sem indult. De nemcsak a két pályázó, hanem még a közbeszerzést lebonyolító vállalkozás, a Captatio Bt. is Hajdú-Biharból való, amely történetesen számos, a TÖMB által megnyert közbeszerzést vezérelt már le Hajdú-Bihartól Erzsébetvárosig. Ez a hetedik olyan intézmény az utóbbi három év során, amelynek a minisztérium a fenntartója vagy a vagyonhasznosítója, és megbízást ad a Halász Jánossal - egy régi, korrupciógyanús ingatlanosztás kapcsán - könnyen kapcsolatba hozható TÖMB-nek. A megbízások összértéke több százmillió forint. (A TÖMB felemelkedéséről lásd: A Hajdúság Simicskája, Magyar Narancs, 2012. december 20.; Rendületlen lendület, Magyar Narancs, 2013. február 7.)
Kriza tehát mindenhol ott van a NER-ben, még ha a miniszteri biztoskodást nem számítjuk is. Közpénzosztást felügyel az NKA-ban, közpénzt használ fel ügyvezetőként, közpénzfelhasználást kontrollál felügyelőbizottsági elnökként, és mindemellé még ágazati törvényt is ír az előadó-művészet számára. Karrierje fényes bizonyíték: nem igaz, hogy senki sem pótolhatatlan.
