Film

A velünk élő Woody

Woody Allen: Rómának szeretettel

Film

„A családom felől mindig nagy a nyomás rajtam, hogy valami szép helyre menjünk filmezni. Ez erősen befolyásoló tényező a helyszínválasztásban. (…) A feleségem és a gyerekeim szeretnének Madridban, San Sebastiánban, Rómában vagy Velencében tölteni néhány hónapot” – mindezt még a Vicky Cristina Barcelona apropóján mondta el a filmrendező a Narancsnak (a teljes interjú itt), majd minden bizonnyal összeült a családi kupaktanács, Soon-Yi (feleség) is megtette a maga a javaslatát, egy-egy szóra a gyerekek is beszaladtak a nappaliba, és talán Allen is mormogott valamit az orra alatt.


E-mailek és telefonok jöttek-mentek, elsőként London jelzett vissza (Férfit látok álmaidban); hát jó, mondta a család, már sokszor voltunk (Match Point, Füles, Kasszandra álma), de angol barátaink mindig jól bántak velünk, megyünk negyedszerre is. Majd a filmrendezőt a nehéz időkben is mindig nagyra tartó Párizsból érkeztek biztató hírek; a család ezúttal kitörő örömmel fogadta a meghívást (Éjfélkor Párizsban). Végül „Kedves mester” megszólítással Rómából is levelet hozott a posta: a gyerekek üdvrivalgásban törtek ki, Soon-Yi szája mosolyra görbült, Allen pedig már indult is kicsiny dolgozószobája felé, hogy egy-két fiókmélyi, eddig valamiért fel nem használt gegből, derűre fakasztó olasz sztereotípiából plusz a nemzeti örökségből (Vittorio De Sica svádája, Loren és Lollobrigida össznemzeti dekoltázsa) és persze a manhattani neurotikusok hadaró kórusából összecsapjon valami jó kis könnyed cinematic pastát.

Persze, az is lehet, hogy mindez másképp történt, és már régóta ott pihent Allen asztalfiókjában a feleségszerepbe keveredő kurva, a műmacsó filmsztár, a késsel hadonászó feleség, a minden ok nélkül celebbé váló kisember, a zuhany alatt operát éneklő temetkezési vállalkozó meg az amerikai turisták szkriptje, ám ez történetünk szempontjából nem lényeges. Bárhogyan is történt, az  még a legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy Allen római vakációja akárcsak a minimumprogramot (negyedóránként 1-1 poén) hozná. Viszont azt a kevés poént (Benigni kisembere, Penélope Cruz kurvája), mely valóban működik, többször is elsüti a mester, majd sietve – mint aki lófejjel ébredt, és tudja, mi a dolga – gyorsan ráközelít a spanyol lépcsőre.

Allen példás férj és családapa, aki – ez lehet a Rómának szeretettel tanulsága –  mindenre kész szerettei nyaraltatásáért. Túl sok jó van a rovásán azonban, hogy ez bármit is változtasson az életművel ápolt meghitt viszonyunkon.

A Roberto Benignivel készült interjúnk az augusztus 30-án megjelenő Magyar Narancsban olvasható; a filmről New Yorkban sertepertélő szerzőnk is megemlékezett blogjában.


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.