Csak úgy szórta a magyar kormány a pénzt a kazahsztáni világkiállításra

  • Gera Márton
  • 2017. augusztus 4.

Gazdaság

Először 189 millióról volt szó, aztán hirtelen milliárdos költés lett belőle. Luxushotel és egy ismerős fideszes figura is feltűnik a háttérben.

2017 nyara jelentős időszak Kazahsztán életében. A Nurszultan Nazarbajev irányította féldiktatúra (vagy tán egészen az) rendezi ugyanis az idei világkiállítást, így az elnök által körülbelül 30 milliárd dollárért megújított, 1997-ben Almati helyett fővárossá kinevezett Asztana bemutatkozhat a nagyközönség előtt. Meg még jó pár olyan ország, amelyik úgy gondolta, érdemes arra pénzt áldozni, hogy megmutassa magát „a jövő energiáiról” szóló expón.

És a jelenleg éppen Paks 2-t előkészítő Magyarország így gondolta: két éve jelentette be a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), hogy részt veszünk az expón, mert az segít abban, hogy „kedvező kép alakuljon ki az országról a közép-ázsiai piacokon”. A világkiállítás magyar részvételéhez külön miniszteri biztost is rendeltek Kárteszi Nándor személyében, akinek az expóval kapcsolatos feladatok végrehajtása és koordinációja a dolga. Kárteszi egyébként eddig is Kazahsztánban, az asztanai nagykövetségén dolgozott agrár- és környezetügyi mint attasé.

Radisson és egy ismerős arc

A magyar kormány láthatólag nagyon készült a június 10-én megnyílt expóra, bár kezdetben úgy tűnt, minderre „csak” 189,9 millió forintot költenek, ugyanis ennyiért kötöttek szerződést a vonatkozó közbeszerzésre egyedüliként pályázó L.A.C. Holding Zrt.-vel, amelynek a világkiállításon való magyar részvétel megtervezése és előkészítése volt a feladata.

Erre ment a pénz

Erre ment a pénz

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Idén januárban azonban kiderült, hogy 189,9 milliónál többe fáj az ország bemutatkozása az asztanai rendezvényen. A Közbeszerzési Értesítőben ugyanis megjelent, hogy a magyar pavilon kialakítására további 1 milliárd 73 millió forintot szán a kormány. Ismét csak egyetlen ajánlat érkezett, igaz a magyar International Construction Company Zrt. és a Bo Event Kft., illetve a L.A.C. Kazahsztan Vengerszkiy Torgoviy Dom LLP és a Too K-Protocol konzorciumban pályázott. Aztán ez az ár is emelkedett kicsit július végén, amikor a közbeszerzést 1 milliárd 122 millióra módosították. Majd jött a kormány, és újabb 160 millió forintot csoportosított át a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM), amiért a világkiállításon megvalósítja az „országpromóciót”.

A sámándob azért többe került

A legutóbbi világkiállítás 2015-ben Milánóban volt, azon az expón is ott voltunk. Ráadásul a Szőcs Géza kormánybiztos vezényelte részvételünkről valószínűleg tragikomédiát is lehetne írni: a pavilonunktól, vagyis a sámándobtól maguk az alkotók is elhatárolódtak, a magyar kormánynak pedig sikerült minden idők egyik legdrágább kulturális programját összehozni, a részvétel körülbelül kilencmilliárdba került. De történtek más érdekességek is az expón: olyan magyar produkciókra mentek el például milliók, amiket nem is lehetett látni, „multimédiás élményutakra” költöttek pénzt, ám ezek sem valósultak meg, ahogy végül a sámándob sem kellett az olaszoknak, így azt haza kellett szállítani.

 

 

 

 

 

 

 

 

A munkálatokat részben elnyerő L.A.C. amúgy azé a Horváth Lászlóé, aki már évtizedek óta jó kapcsolatot ápol a Fidesz köreivel, és a HVG legutóbb 3,2 milliárd forintra becsülte a vagyonát. A gyakran csak fideszes, ám kevéssé ismert oligarchaként emlegetett Horváth régóta foglalkozik kazah ügyekkel, jóban van a Kazahsztánt sokszor dicsőítő Varga Mihállyal és Fazekas Sándorral, és elvileg a Nazarbajev családdal is, és ő a tiszteletbeli kazah konzul is. De ő volt az is, aki 2014-ben, amikor betöltötte az 50. életévét, igen hangos magántűzijátékot szervezett a fővárosban, amit Budapesten kívül is hallani lehetett, továbbá Horváth csapott le a kegyvesztetté vált Spéder Zoltán BIF-részvényére is, amiről nemrég részletesen írtunk.

Az asztanai Radisson Hotel

Az asztanai Radisson Hotel

 

A Magyar Nemzet szerdán azt is kiszúrta, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a világkiállítás előkészítése idejére vett ki szobákat az asztanai Radisson Hotelben, pontosabban 6 millióért kötött szerződést az ötcsillagos szállodával. A Booking.com-os ellenőrzésünk alapján a Radissonban a legolcsóbb szoba egy éjszakára, egy főre 57 000 forintba kerül, így ez a szálloda a kazah főváros egyik legdrágább hoteljének számít.

Varga Mihály a magyar pavilonban

Varga Mihály a magyar pavilonban

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Mennyien mentek?

Kárteszi Nándor azt mondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy augusztus 1-ig összesen 144 155 látogatója volt a magyar pavilonnak. Ez azt jelenti, hogy egy nap nagyjából 2700 ember látogatja az expón a magyar részt, ami elsőre nem tekinthető rossz számnak. Ugyanakkor az Egyesült Arab Emírségek pavilonja például egy hónap alatt hozott össze 150 000 látogatót, míg az orosz július 23-ig 300 000, az amerikai pedig 400 000 látogatót fogadott július végéig. Tény az is, hogy a korábbiakhoz képest az asztanai expo közel sem vonz annyi embert: míg a szervezők kezdetben 5 millió embert vártak, ma már csupán 2–3 millió remélt vendégről beszélnek, és amit eddig tudni lehet, hogy július közepéig 1 millióan voltak kíváncsiak a rendezvényre (erről a Foreign Policy írt elég részletesen, és akit behatóan érdekel Nazarbajev játékvárosa, a korrupció, ami behálózta az előkészületeket, annak érdemes elolvasnia a cikket), ami nem igazán fényes annak ismeretében, hogy a 2010-es sanghaji világkiállítást például 73 milliónyian nézték meg.

A magyar pavilon

A magyar pavilon

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az sem túl biztató, amiről a Magyar Nemzet asztanai tudósítója írt, hogy egyes pavilonoknál hosszú sorok vannak, várni kell a bejutásra, de a magyarnál ilyenről nincs szó, sőt sokan csak szunyókálni térnek be hozzánk.

Üzletelni jöttünk

A magyar kormány nem titkolt célja a szeptember 10-ig tartó expón való részvétellel, hogy erősítse a magyar–kazah gazdasági kapcsolatokat. Ezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is kimondta, amikor arról beszélt, hogy „az év egyik legjelentősebb gazdasági eseményének” tartja a világkiállítást. Hogy a magyar fél nagyon szeretne üzletelni Kazahsztánban, azt jelzi az is, hogy a WizzAir állami segítséggel éppen júniusban, az expo előtt két nappal indította el a Budapest–Asztana járatát – a közvetlen légi összeköttetés kiépítése régóta várathatott magára, Váradi József, a Wizz vezérigazgatója már két éve is ott volt azon 100 üzletember között, akik elkísérték a magyar kormányfőt asztanai látogatására.

De Orbán Viktor is beszállt az expo propagálásába: szívélyes üdvözletet írt a világkiállításra látogatóknak, amelyben Kazahsztánt „a jövő országának”, Asztanát pedig „a jövő városának” nevezi, és értekezik „a kazah–magyar genetikai rokonságról” is.

Orbán Viktor üzenete

Orbán Viktor üzenete

Fotó: narancs.hu

Kérdés, hogy az expós szereplés mennyire segít fellendíteni a kétoldalú kereskedelmi forgalmat, ami jelenleg nem valami fényes, hiába az Orbánék által sokat hangoztatott „keleti nyitás”, hiába a miniszterelnök 2015-ös nyilatkozata arról, hogy a magyarok Kazahsztánban érzik igazán otthon magukat, és nem az EU-ban. Magyarország a 2016-os adatok szerint 42. helyen áll a közép-ázsiai ország kereskedelmi partnerei között, a kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly csak kicsivel több mint 113 ezer USA dollárt tett ki, és ezzel 0,2 százalékot birtoklunk a teljes kazah külkereskedelmi forgalomból.

Jön a folytatás

2020-ban Dubajban rendezik a következő világkiállítást. Bár egyelőre kevés ország tervezi a részvételt, nem túl meglepő módon Magyarország közöttük van – július végén ugyanis megjelent egy kormányhatározat a Magyar Közlönyben, amely szerint a külgazdasági és külügyminiszter feladata, hogy jelezze Magyarország részvételi szándékát a Dubaji Világkiállításon az Egyesült Arab Emírségek és a Kiállítások Nemzetközi Irodája felé. Ennél többet nem nagyon tudni, azt azonban igen, hogy a szervezési feladatokért a tavaly gründolt állami turisztikai szervezet, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) felel majd, amelynek első, alakuló fórumán Orbán Ráhel és Andy Vajna is ott volt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.