„Ha kritizálni mersz, átgázolnak rajtad” – Interjú Ángyán Józseffel

  • Matkovich Ilona
  • 2014. június 17.

Kis-Magyarország

Elkeserítő a vidékpolitika Lázár János vezérelte átalakítása – véli a Fidesz volt államtitkára. Szóba került Nyerges, Simicska és Csányi is, Kishantossal pedig példát statuálnak szerinte. A baloldalról elmondta: kétpárti maffia pusztít az agráriumban. Ángyán jövőre nyugdíjba vonul.

magyarnarancs.hu: Tavaly ősszel ott fejeztük be, hogy a vidék ügye rossz kezekben van, Kishantost meg kell menteni, és az ön mozgalma, a Tisztesség és Emberség Szövetsége a helyi jelölteket indító Élőlánc Magyarországért Pártot támogatja a parlamenti választáson. Ezzel szemben kétharmadhoz jutott a kormánypárt, Kishantost beszántották, az Élőlánc nem szerzett elég aláírást a listaállításhoz, és egy jelöltjük sem került be az Országgyűlésbe. Ön pedig eltűnt a közéletből.

Ángyán József: A jó gazda azt mondja, idejekorán kell vetni. Nem korán, és nem későn. Meggyőződésem, hogy ezt elvétettük. Nem érett meg a helyzet a lelkekben a változtatásra. Úgy tűnik, a gödörnek még messze az alja. Amikor egyre többen érzik majd a bőrükön, hogy igazságunk van, akkor lesz esélyünk. A nép nélkül nem lehet forradalmat, igazi rendszerváltást végrehajtani.

Még a Parlamentben

Még a Parlamentben

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Pedig önre számított a vidék, sőt az LMP és a Jobbik is kínált befutó helyet. Nem tartja velük a kapcsolatot?

ÁJ: Egyre kevésbé hiszek az oligarchák, a maffiahálózat által mozgatott pártközpontok által irányított törvényhozásban és kormányzásban. Nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy nincs-e a pártok közt egyfajta összekacsintó megállapodás, és nem csak egy nagy politikai szemfényvesztésnek vagyunk a szenvedő alanyai. Én egyre határozottabban csak a helyi közösségekre építő, erkölcsi normáihoz visszatérő, a közjó szolgálatára szegődő politikában hiszek, de hogy ez az én életemben megvalósul-e, azt nem tudom. Ez a választási eredmény azonban kijózanító volt még akkor is, ha a részvétel pontosan megmutatja, mennyire fásult ez a társadalom. A Fidesz is 600 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint 2010-ben, pedig becsatornázták a külhoni magyarokat is, akik 95 százalékban rájuk szavaztak. Úgy látom, hogy ennek veszélyeit a „nagyfiúk” is felmérték, és a választási eredmény láttán nem véletlenül változott meg a Fidesz retorikája.

magyarnarancs.hu: Az ön szelleme kísért a Parlamentben. Lázár János a mezőgazdasági bizottsági meghallgatáson a családi gazdaságok helyzetbe hozásáról és a birtokarányok megváltoztatásának szükségességéről beszélt. Sőt, azon értetlenkedett, hogy a területalapú támogatások 70-80 százaléka a birtokosok 10-20 százalékánál landolt, és hogy a vidékfejlesztési gazdasági támogatások is zömükben a nagyüzemekhez kerültek.

ÁJ: Lázár mondataiból valóban ráismertem a kormányból való kilépésemet követő beszélgetéseinken neki elmondottakra és a földügyi jelentéseimben megfogalmazottakra. Ennek örülök, persze jobb lett volna, ha ezek a felismerések 3-4 évvel ezelőtt következnek be. Annak idején ugyanis azt is javasoltam, hogy le kell ülni a háttérből dirigáló „keresztapákkal”, és elmagyarázni nekik, hogy a közvagyon széthordásában, az agrártámogatások és a földek megszerzésében túllőttek a célon. Ám most is ugyanazok a szűk érdekkörök ürítik a köz kasszáit, és viszik el a helyiek elől a földet – legföljebb időnként helyet cserélnek egymással. Például  2013-ban a Nyerges–Simicska-érdekeltségek átvették a vezetést az agrártámogatások megszerzésében a 2011-ben még élen álló Csányi Sándor vállalkozásaitól. Ez persze nem vigasztalja a tanya, a falu, a vidék elszegényedő népét és a föld nélkül maradt gazdálkodó családokat, fiatalokat.

magyarnarancs.hu: Akkor akár jó hír is lehet a gazdáknak, hogy Lázár János, az új kormány első számú vidékfejlesztője a „nagyok” megsarcolásáról, a támogatások átalakításáról beszél, hiszen hozzá került az uniós pénzek koordinációja.

Olvasta már?

A földtörvény módosításáról készült interjúnkat Raskó Györggyel itt olvashatja.

ÁJ: Mintegy 900 milliárd forint vidékfejlesztési forrás elosztása fölött rendelkezik az általa vezetett minisztérium. Ez lehet puszta forrásegyesítés is, hogy minden támogatás egy kézben legyen, amivel sakkban lehet tartani a társadalom különböző csoportjait. De azért jelezhet ez mást is. Egyfajta néppárti hangsúlyeltolódást érzek Orbánnál.

 

magyarnarancs.hu: Már amennyiben újra a kis- és középbirtokok megerősítéséről, a falvak feltőkésítéséről, ezáltal megtartó erejük növeléséről beszél?

ÁJ: Majd meglátjuk, hogy ez ismét csupán csak „szájkarate”, vagy ezúttal több annál. Remélem, hogy nem csak kommunikációs stratégiaváltásról, nem pusztán a dolgok újracsomagolásáról van szó.

magyarnarancs.hu: Ön szerint jó a vidéknek, hogy fejlesztése a Miniszterelnökséghez került, és ezzel együtt a volt Vidékfejlesztési Minisztérium profilja ismét földművelésügyre szűkült?

ÁJ: Ez számomra elkeserítő hír, és súlyos visszalépést jelez. Ha a mezőgazdaságot leválasztják a vidékpolitikáról, akkor az a Vidéki Térségek Európai Kartája szerinti „gerincét” veszíti el. Ez teljes ellentétben van az európai többfunkciós agrármodellel, amely szerint a mezőgazdaságnak nem csak termelési, de társadalmi szolgáltatófeladatai is vannak: környezetet állít elő, és foglalkoztat vidéken. A vidékpolitika egy vertikum, ami a földtől indul, és eljut akár a turizmusig. Ráadásul az új kormányzati feladatmegosztással végzetesen beszűkülni látszik a környezet- és természetvédelem mozgástere, amely külön minisztérium volt, aztán államtitkárság lett, most pedig a volt vidékfejlesztési államtitkár egy részfeladatává degradálódott.

magyarnarancs.hu: Az Ángyán-jelentéseket rengetegen olvasták. Milyen utóélete volt ezeknek az írásoknak?

ÁJ: A média egy része sok mindent feldolgozott belőlük, ám a kormánypárti médiumokban „csendrendelet” van érvényben ezekkel kapcsolatban. Pedig kritizáltam én mind a két nagy pártot,

Piszkos földek Felcsúttól Borsodig

A botrányos földbérleti pályázatokat összegző cikkünk itt olvasható.

mint ugyanannak a maffiának nappalos és éjszakás kiszolgáló műszakjait. A kormányoldali sajtó mindebből csupán egyetlen mondatot idézett, amikor Bajnairól fogalmaztam meg kritikát, de tartalmilag soha semmi lényegeset nem emelt ki. Ez persze nem lehet véletlen. Egyfajta legújabb kori feudalizmus, vazallusrendszer bontakozik ki a szemünk előtt. Hűbéri birtokadományozás zajlik, és ennek a kortörténeti dokumentumait tartalmazzák jelentéseim.

 

magyarnarancs.hu: Az előző választáson a Fidesz az ön vidékfejlesztési programjával kampányolt, a párt parlamenti frakciójának évekig volt a tagja, egészen az államtitkárságig vitte. Mostanában nem keresik fel szakmai tanácsért?

ÁJ: Ők sem keresnek, és én is kerülöm a találkozást. Úgy tudom, a nevemet sem lehet kormányzati körökben kimondani. Tabunak számít.

magyarnarancs.hu: Közel félmillió magyar él életvitelszerűen külföldön. Gondolja, hogy a vidékpolitika megváltoztatásával itthon tarhatók lennének a fiatalok?

ÁJ: Nem ellenőrizhető, mi lenne, ha valóban családbarát vidékpolitika érvényesülne. Vizsgáztatom

false

 

Fotó: Németh Dániel

az egyetemen (Szent István Egyetem, Gödöllő – M. I.) a hallgatókat, és azon keseregnek, hogy nem tudnak földhöz jutni. A helyben lakó embereket lenyomja az ottani zrt., az állam meg a zrt. oldalán áll. De akkor mitől lenne ambíciója a fiataloknak? Elmennek inkább mosogatni Londonba. Sokuk nehezen viseli azt az újra megjelent fortélyos félelmet is, ami arra int: ha megszólalsz, a hatalom átgázol rajtad.

magyarnarancs.hu: Ez történik most Kishantoson?

ÁJ: Pontosan! A bizottsági meghallgatásán Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterjelölt kerek perec a szemünkbe vágta: Kishantosnak az a bűne, hogy „pártközpontként működött”.

magyarnarancs.hu: Mármint az Élőlánc Magyarországért Párt központja?

ÁJ: Igen, erre utalt. Pedig hát a vidékfejlesztési központ – melynek munkatársai közül ráadásul jó néhányan a 2005-ös budapesti nagy gazdademonstráció, majd a parlamenti választások idején is a polgári, nemzeti oldalon álltak – szervezetileg és jogi értelemben is teljesen elkülönülten működik a párttól. Az Élőláncnak és a vele egybemosott vidékfejlesztési központnak az a megbocsáthatatlan „bűne”, hogy – akár az állammal szemben is – a kisemmizett gazdák, a falu, a vidék népe mellé állt. És itt már nem számít, hogy közhasznú feladatot lát el és népfőiskolát működtet nemzetközi együttműködésben, illetve biogazdálkodást folytat. Az üzenet világos: ha kritizálni mersz, akkor ez a rendszer gátlástalanul átgázol rajtad. Kishantossal példát statuál a hatalom. Szinte az országgyűlési választás másnapján elindultak az új bérlők traktorai kitárcsázni a bevetett földet.

magyarnarancs.hu: Hol tart most Kishantos ügye?

ÁJ: A Kishantosi Vidékfejlesztési Központnak tavaly októberben lejárt az állami földbérleti szerződése. Újra pályáztak a földjeikre, de – tán a fentiek ismeretében nem véletlenül – nem nyertek. Mivel azonban mindeddig nem történt hivatalos átadás-átvétel Kishantos és a Nemzeti Földalap (NFA) között, hiszen a földalap még a mezei leltár értékét sem fizette meg a központnak, így az NFA nem is adhatta volna bérbe az új nyerteseknek a földeket. Az üggyel kapcsolatos perekben eddig kétféle ítélet született. Az első ítéletek Kishantos álláspontját igazolták, és birtokháborításnak minősítették, hogy az új bérlők traktorokkal legázolták a bevetett földeket. Miután azonban Bitay Márton földügyekért felelős államtitkár is azt nyilatkozta, hogy jogosan dúlják fel a területet, úgy tudni, az NFA maga kötött szerződést a B5 Global Monitoring Kft. őrző-védő céggel, amelynek emberei biztosították a rombolás zavartalanságát. Az NFA ezt követően beavatkozóként beszállt a perekbe, a bírót lecserélték, és lám, máris az első kettővel ellentétes ítélet született. Ma még egyik ítélet sem jogerős.

magyarnarancs.hu: Kishantos korábbi bérlői a pályáztatás törvényességét is vitatták.

ÁJ: A földbérleti eljárással és a törvények alapján jogosan vitatható nyertesekkel kapcsolatos perek még zajlanak. Van a nyertesek között például egy salgótarjáni építési vállalkozó, aki a pályázat meghirdetése után települt 20 kilométeres körzeten belülre, nincs bejegyzett mezőgazdasági tevékenysége, így nem is pályázhatott volna. Az egyik nagy cég, a Simon Kft. pedig megtévesztéssel nyert. A család 2900 hektáron gazdálkodik, tehát nem pályázhatott, így az egyik családtag pályázott és nyert. Most ez a cég kezdte meg a terület művelését, és a pusztítást is részben a cég gépei és emberei végezték.

false

magyarnarancs.hu: A legázolás, ahogy ön nevezi, körülményeiről áprilisban a sajtó is tudósított. A helyszíni beszámolók szerint maga az Agrárkamara alelnöke, Zászlós Tibor tiltotta meg, hogy az utakat a kishantosi központ emberei használják.

ÁJ: Szemtanúk szerint egyenesen egy rendőr hozott utasítást tőle. Zászlós korábban egyébként MSZMP-titkár volt a baracskai rabgazdaságban, most pedig a német tulajdonban lévő kilencezer hektár állami földet használó Mezőfalva Zrt. vezérigazgatója. (Erről bővebben itt olvashat.) Ő volt a Mezőfalvi Állami Gazdaság vezérigazgatója akkor is, amikor azt 2001 nyarán, a „piszkos 12” egyikeként három vezetőtársával kiprivatizálta, a fentebb említett, most földet nyert Simon László pedig az állami gazdaság ménesmajori kerületét vezette. (A 12 állami gazdaság privatizációjáról szóló cikkünk itt olvasható – a szerk.)

magyarnarancs.hu: Most hogy néznek ki a földek?

ÁJ: Mint a holdbéli táj. Erőlködnek a növények, de ha tavasszal kétszer kitárcsázzák a szépen

„Tiborczék előre szóltak”

A Kishantosi Központ vezetőjével készült korábbi interjúnk itt olvasható.

fejlődő állományokat, akkor nem sok marad belőlük. 400 hektár gyönyörű föld és nagyrészt búzavetés. A búzát és a kenyeret életnek nevezik. Elpusztítása semmivel nem magyarázható barbár tett, amit az állami asszisztencia rendszerjellemzővé emel.

magyarnarancs.hu: Mi arról a véleménye, hogy az elmúlt négy évben 30 százalékkal bővült a mezőgazdaság teljesítménye?

ÁJ: Ez egyrészt annyit jelent, hogy a jóisten velünk volt. Másrészt viszont csupán arra utal, hogy dübörögnek a nagy cégek. De ettől még nyomorúság marad vidéken. Ellenzékben folyton azt mondtuk, hogy nem az export-import teljesítmény számít, hanem az, hogy hogyan élnek az emberek. Nem egy dimenzióban kell megmérni a gazdaság teljesítményét. Amikor többfunkciós mezőgazdaságról beszélünk, akkor az élelmiszer-termelési, környezeti és foglalkoztatási dimenzió együttállására gondolunk. A vidék és a mezőgazdaság összetartozik. Az pedig egyenesen erkölcstelen, hogy a tevékenység nyeresége a befektetőt illeti, de annak összes kárelhárító költségét a társadalom egésze viseli. Temérdek ilyen költség terheli ma a társadalmat. Hogy egy példát mondjak: a hatékonyságnövelés jegyében 300 milliárd forintot beleöltünk azoknak az állattartó telepeknek a rekonstrukciójába, amelyek privatizálásuk után zömükben külföldi tulajdonba kerültek. Csakhogy e közpénzből finanszírozott beruházások hatására 3500 fővel csökkent a foglalkoztatás a mezőgazdaságban. Részben ez az oka a közös kasszából pénzelt közmunkának.

magyarnarancs.hu: A szakma egy része úgy tartja, versenyképességünk megőrzéséhez elengedhetetlen a nagyipari mezőgazdaság.

ÁJ: Még egyszer mondom, lehet versenyképes gazdaságot kialakítani a társadalom számára hasznos szerkezetben is. Vegyük például a svájci Emme-völgyet: ott 20-30 hektár alpesi legelőn tart egy-egy gazda mondjuk 20 marhát. Van egy közös sajtgyáruk, ahova beszállítják a tejet, és az ebből készült világhírű ementáli sajtot együtt viszik piacra, majd a teljes vertikum hasznát visszaosztják a gazdáknak. És kiválóan megélnek belőle! De említhetem a dánokat is, akik sertésben lenyomták a világot. A hatékonyság tehát az európai modell szerint kis családi gazdaságokat és azok szövetkezését jelenti.

magyarnarancs.hu: Mik most a tervei? Politizál, vagy továbbra is tanít az egyetemen?

ÁJ: Sajnos ez az egyetem is egyre inkább úgy működik, mint az ország. Rektornak is azt nevez ki a miniszter, akit akar, vagy akit „kell”. És neki (mármint a rektornak – a szerk.) is van „tartó tisztje”, aki nincs is itt státuszban, de már bevette magát a gödöllői sportcsarnokba: ott számoltatja be az egyetemi vezetőket. Ahogy hallom, múltkor két órát várakoztatta a rektort… Ez nem az én világom! A bosszúállás odáig terjedt, hogy verik szét az intézetemet. A még a rendszerváltás időszakában létrehozott Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetnek, amely új szakot alapított, és ma is két – jövőbe mutató, nagy hallgatói érdeklődéssel kísért – szakot gondoz. 2000-ben még 10 tanszéke és 130 munkatársa volt, most, ha lezajlik az utolsó fázis, talán 3 tanszék és 30 kolléga, ha megmarad. Bár egyetemi tanárként hetvenéves koromig maradhatnék, de az intézet és a kollégáim, tanítványaim érdekében a legelső lehetséges alkalommal, 62,5 évesen, jövő márciusban nyugdíjba megyek. Így talán valami megmenekülhet.

magyarnarancs.hu: Mivel tölti majd az első nyugdíjas évét?

ÁJ: A családommal és az unokáimmal. Szeptemberben születik a második kis lélek. De úgy tervezem, hogy rendszerezem az anyagaimat is. A VI. földügyi jelentésben eljutok a 2013. december 31-i állapothoz, a 7. jelentésben a teljes ciklust elemzem. Ezt és a Gyurcsány-korszakról készített hasonló, 300 oldalas tanulmányomat összedolgozva lehet, hogy egy könyv is születhet. Most egy regenerációs, befelé forduló, összegző, elemző és persze várakozó időszak jön.

Figyelmébe ajánljuk