A szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója, Kálnoki-Gyöngyössy Márton 2017-ig tartó szerződésének felbontására készül a szentendrei önkormányzat – értesült a magyarnarancs.hu több forrásból.
A 42 éves, az ELTE történelem–régészet szakán végzett, 2002-ben numizmatikából doktorált docenst 2007-ben nevezték ki a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának (PMMI) élére, és hét hónap helyettes államtitkári megbízatását (2010. június–2011. február) leszámítva azóta vezeti a többször átalakult és nevet váltó intézményt. Múzeumi forrásaink szerint a város új vezetése azonban már hónapok óta szeretné lecserélni az igazgatót valaki másra. Úgy tudjuk, december 22-én, Kálnoki-Gyöngyössy Márton régóta összegyűlt, összesen 60 napos szabadságának engedélyezése kapcsán az önkormányzat olyan dokumentumot nyújtott át az igazgatónak, amely egyebek mellett azt tartalmazta, hogy hosszú szabadsága alatt teljes körűen átadja az ügyeket Kassai Hajnalka közönségkapcsolati csoportvezetőnek. A direktor – aki a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének (MVMSZ) is elnöke – ezt azonban nem írta alá.
| ||
Az önkormányzat másnap már közös megegyezéssel való távozást ajánlott fel számára, amit Kálnoki-Gyöngyössy szóban el is fogadott. Az igazgató lapunk megkeresésére nem cáfolta mindezt, csak annyit mondott, az ügy lezárultáig nem nyilatkozik. Érdeklődésünkre a város eddig nem reagált. Múzeumi forrásaink szerint egy belső értekezleten az igazgató beszélt a város szándékáról. Eközben minisztériumi forrásaink megerősítették: Kálnoki-Gyöngyössy távozása kész tény, csupán annak feltételeiről és módjáról folyik a vita.
Kézzel fogható eredmény
Kálnoki-Gyöngyössy menesztése első hallásra meglepőnek tűnik. A Magyar Nemzetben nemrég megjelent interjújában az igazgató hosszan sorolja sikereit, így a nemrég zárt Czóbel Béla-kiállítást, melyet 13 ezren láttak, és reprezentatív, angol és magyar nyelven megjelent katalógus kísérte. Valóban számos jelentős kiállítás fűződik az időszakához, így a jelenleg is látható a jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából válogató Zsidó kéziratok és szertartási tárgyak című vándorkiállítás, vagy a II. András feleségének, Meráni Gertrúdnak emléket állító tárlat 2013-ban. Kálnoki-Gyöngyössy csaknem nyolc éves igazgatásának fontos eseménye, hogy sikeresen menedzselte a múzeum új épületbe, a Pajor-kúriába való költözését. Az intézmény átvette a város kezében csak vegetáló MűvészetMalmot, megújult a Kovács Margit Múzeum, s tavaly sikerült 48 millió forintot szerezni a Czóbel-ház felújítására is. Fenn tudták tartani a Szentendréhez annyira hozzátartozó, tucatnyi emlékházból álló kismúzeumi hálózatot is. Igaz, hatalmas áldozatokkal. Tavaly októberben „szükségállapotot” hirdetett az igazgató, amikor az Emmitől nem érkezett meg a várt 50 milliós plusz támogatás, amire állítólag a korábbi államtitkár, Kálnoki-Gyöngyössy támogatója, Halász János áldását adta. Az igazgató a lejáró 24 teremőri munkaszerződést nem hosszabbította meg, a hiányzó munkaerőt pedig a múzeum többi munkatársával pótolta, akik – az igazgatóval együtt – októbertől az év végéig havonta hét napon beültek termet őrizni.
| ||
Balhé Szentendrén
Ám az igazgató a város új vezetésével már nem találta meg a közös hangot. Mindez ma már azért fontos, mert noha korábban a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága az országosan 212 intézményt számláló, 22 millió darabos műtárgyvagyont őrző megyei múzeumi hálózat része volt (melyet a második Orbán-kormány alatt vertek szét), 2012 januárjában a KIM-hez kerültek a múzeumok, míg a megyei múzeumi hálózatot végül 2012 végén a területileg illetékes városok vették át. Így került a PMMI-ről Ferenczy Múzeumra magyarosító – számos tagintézményt összefogó – közgyűjtemény megyei hatókorú városi múzeumként Szentendréhez. Könnyen lehet, hogy ez lett végül Kálnoki-Gyöngyössy veszte.
Ugyanis a múzeumigazgató Szentendre korábbi polgármesterével, Dietz Ferenccel - ha nem is mindig súrlódások nélkül, de - jól együtt tudott működni. Ám Dietzet a helyi Fidesz hosszú palotaforradalom után megbuktatta, és ősszel a polgármesteri posztra már Verseghy-Nagy Miklóst indították, aki nyert is. (A belső harcokról itt olvashat bővebben.) Ám az új vezetővel már nincs kapcsolata Kálnoki-Gyöngyössynek, ahogy a kulturális ügyekért felelős alpolgármesterével, Sólyomné Gyürk Dorottyával sem. A magyarnarancs.hu úgy tudja, Gyürk Dorottya inkább a szentendrei kortárs művészekre koncentráló múzeumot szeretne. Ő az egyik kezdeményezője a Lakástárlatoknak, itt kiállítások keretében értékesítik helyi művészek munkáit, a művészek pedig támogatják a Lakástárlat Alapítványt. Eközben Kálnoki-Gyöngyössy a Magyar Múzeumok Online kérdésére, miszerint milyen a viszonya az új városvezetéssel, kitérő választ adott: a „kérdés az, hogy sikerül-e a város újrapozícionálása és beköszönt-e egy újabb virágkor, vagy végleg álmos, unalmas, bezárkózó kisváros lesz. Ha ez az utóbbi az irány, akkor nekem semmi keresnivalóm Szentendrén.”
Nem segítette az új vezetéssel való közös hang megtalálását az sem, hogy bár eddig fegyelmire okot adó mulasztást nem találtak, az igazgató 200 milliós adósságot halmozott fel. Azonban azt – a múzeum közlése szerint – egy 250 millió forintos belügyminisztériumi pályázattal sikerült letudni az utolsó pillanatban. Ráadásul – ezt a szentendrei önkormányzat is megerősítette – az adósság tetemes része, 168 millió forint 2012-ben keletkezett, tehát még azelőtt, hogy a város átvette volna a közgyűjteményt. Ráadásul nincs a színen Szűcs Lajos, az egykori Pest megyei közgyűlési elnök sem, aki Kálnoki-Gyöngyössy fő támogatója volt. Különösen akkor volt ez fontos, amikor a múzeum még megyei fenntartású volt.
L. Simon már nem védi meg
Több forrásunk állítja: ha L. Simon és Kálnoki-Gyöngyössy ma is jóban lenne, utóbbinak nem kéne távoznia, mások szerint a múzeumigazgató készülő leváltásának spiritus rectora maga az államtitkár (keretes írásunkban olvashat kettőjük viszonyának megromlásáról). Megkerestük L. Simont is, hogy tényleg baja van-e a múzeumigazgatóval, ám az államtitkár csak annyit mondott, szerinte nem elegáns, ha valaki a Magyar Narancs hasábjain kel ki a kormány politikája ellen, mint azt – szerinte – az igazgató tette. Kálnoki-Gyöngyössy az elmúlt öt évben egy ízben nyilatkozott a Narancsnak, 2012 elején, amikor is egyetlen, óvatosan bíráló mondata volt, miszerint „...úgy tűnik, a régészetet ismét központosítják.”
| ||
| L. Simon vs. Kálnoki-Gyöngyössy 2010 előtt az új fideszes kultúrpolitika két reménysége, L. Simon László és Kálnoki-Gyöngyössy Márton még szövetségesként támadták a szocialisták által a nagyberuházások előtt kötelező megelőző régészeti ásatások elvégzésére létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, a KÖSZ-t. Eközben azt is ígérték, hogy kormányon a megyei múzeumok számára visszaadják a megelőző régészeti feltárások jogát, amit a KÖSZ csaklizott el. Amint megalakult az új parlament és a kormány, egymással versengve, de még szövetségesként teljesítették a szakmának és a megyei gazdasági lobbiknak tett ígéretüket. Gyöngyössy ekkor – Halász János akkori parlamenti államtitkár bizalmát élvezve – helyettes-államtitkár volt az Emmi jogelődjénél. Ám 2012-re kiderült, az új kormány számára nem túl fontos a megyei múzeumi rendszer, sőt a megyerendszer eldózerólasának könnyen áldozatul is eshet a korábban még dédelgetett hálózat. A két politikus együtt igyekeztek menteni arcát, bírálva a kormányt, és közösen léptek fel a rendszer egyben tartásáért. Kálnoki-Gyöngyössy ekkor már nem volt helyettes-államtitkár, de mint a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának (PMMI) vezetője és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke jelentős lobbierővel bírt, L. Simon pedig már kulturális államtitkár volt. Először azért lobbiztak, hogy megyei fenntartásban maradjanak az intézmények, majd amikor kiderült, ez a hajó végleg elment, akkor azért, hogy a minisztériumhoz kerüljenek. Végül nem így történt, az év végén, reális kompromisszumként a városok vették át a területükön lévő múzeumokat, az átadást L. Simon vezényelte le – egyébként sikeresen. Már ekkor volt némi feszültség L. Simon és Kálnoki-Gyöngyössy között, hiszen az igazgató szerette volna megtartani a felbomló PMMI-nek más városokban lévő tagintézményeit is, ami szembe ment az új törvényi szabályozással. Erőteljes lobbitevékenységének köszönhetően végül sikerült megtartania néhányat (így a tápiószelei Blaskovich Múzeumot, a verőcei Gorka Kiállítást, és a zebegényi Szőnyi István Emlékházat). De ez nem volt több, mint barátok közti súrlódás, mint egyik, kettőjük viszonyát ismerő forrásunk fogalmazott. Az igazi ütközés a régészeti ügyek miatt történt. Az ásatási jogot ugyan visszakapták a megyei múzeumok, de 2011-re kiderült, a kormány nem akarja teljes egészében az ő játszóterükké tenni a régészeti bizniszt. Annál is inkább, mert az új rendszer nem működött jól, lázadoztak a beruházók, uniós pénzeket, választási ígéreteket veszélyeztettek a régészeti munkák csúszásai. Ezért jól jött, hogy a gyűlölt KÖSZ maradékát a Magyar Nemzeti Múzeum alá tolták be, Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK) néven. Rég nem arról volt szó, hogy a múzeumok maguk ássanak meg több ezer négyzetméteres autópálya szakaszokat, hiszen erre nem volt kapacitásuk, inkább arról, hogy a feladatot régészeti vállalkozásoknak átadva, kinél mekkora látható vagy láthatatlan haszon marad. Minden megyének, múzeumnak megvoltak a kedvenc cégei. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régi partnere, a Hoffmann József birtokolta Stonehenge 2002 Kft, majd az abból kivált Salisbury Régészeti Kft. volt. Csakhogy L. Simon ebből a láncból kihagyná a múzeumokat. A tavaly ősszel irányításával megindult örökségvédelmi törvény-módosítás kiszivárgott tervezete szerint a magánvállalkozások közvetlenül is végezhetnek majd ásatásokat. Ugyanakkor L. Simon új tárcájához került a teljes régészeti szabályozás, és a Forster Központba olvasztott Nemzeti Örökségvédelmi Központ is. Olyan koncentráció ez, ami L. Simon mellett nem igen enged másnak játékteret régészeti ügyekben. Kálnoki-Gyöngyössy egyre inkább egyedül maradt, megromlott a viszonya a Salisbury tulajdonosával, Hoffmann Józseffel, és korábbi helyettese, bizalmasa, Czene András is e céghez távozott. Czene az új régészeti szabályozás kapcsán már L. Simonnak – egykori csoporttársának – ad tanácsokat. Ekkor kétségbeesett lépésre szánta el magát Kálnoki-Gyöngyössy. Az MVMSZ elnökeként levélben kérte Kósa Lajosnak, a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökének segítségét az L. Simon-féle javaslattal szemben. Sokak szerint ez a „feljelentés” volt az utolsó csepp L. Simonnak. De ezen kívül is voltak súrlódások köztük. L. Simon még kulturális államtitkárként egyik hátországává tette a Szentendrén működő Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-t (MANK), melynek vezetőjévé jobbkezét, Hornyák Tibort nevezte ki, aki most a kabinetfőnöke. A több művészteleppel, alkotóházzal rendelkező MANK hirtelen jelentős felújítási forrásokhoz jutott. Két olyan ingatlan-ügyről tudunk, amiben nyilvánosan ütközött a MANK és Kálnoki-Gyöngyössy. A Régi Művésztelepi Galériát a Ferenczy Múzeum üzemeltette, de felújítás után a galériát átvette a MANK. Ahogy a korábban a Szentendrei Grafikai Műhelynek helyt adó, szintén a Ferenczy Múzeum által kezelt Fő téri épületet is visszavette a közhasznú kft. |
Irány Hatvan!
Múzeumigazgatói pályája is konfliktussal kezdődött. Alig foglalta el a PMMI igazgatói székét 2007-ben, máris átszervezte az akkor 29 egységből álló múzeumi szervezetet úgy, hogy – formálisan a közgyűlés – öt területi múzeumot kiállítóhellyé minősített át, és az ellenálló igazgatók vezetői megbízatását visszavonta.
Kálnoki-Gyöngyössy, bár roppant ambiciózus, épp annyira konfrontatív személyiség is. Úgy tűnik, a sok ütközés során végül elveszítette támogatóit. Most egyetlen menekülő út maradt számára: Hatvan városa meghívta őt, hogy dolgozzon ki koncepciót a Magyar Természettudományi Múzeumtól átvett, Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum és a vele összevont, Hatvany Lajos Múzeum és Értéktár működtetésére. Ezért van szüksége a hosszú szabadságra.
A munka elvállalásáról egyébként nem értesítette a Szentendrei Önkormányzatot, de úgy tűnik, ezt sem tudták egyoldalú felmondási indokként használni. Hatvanhoz Kálnoki-Gyöngyössyt több szál is fűzi: egykori helyettes államtitkári kabinetfőnöke, Stankovics Éva, aki azzal került be a hírekbe, hogy 2009-ben kilencmillió forint jutalommal távozott Pest megye önkormányzatának elnöki irodavezetői székéből, most a hatvani kórház vezetője. De Kálnoki-Gyöngyössy már a Semjén Zsolt által bejelentett vadászati múzeum koncepciójának kidolgozását végző stábnak is tagja volt. Később azonban mégsem ez a team, hanem a Magyar Természettudományi Múzeum valósította meg a kiállítást, és működtette a múzeumot. De a város szemet vetett a múzeumra, és végül elérte, hogy saját kezébe vegye, de sem szakembere, sem koncepciója nincs. Hatvan azonban csak vigaszdíj lehet Kálnoki-Gyöngyössy számára, ugyanis, ha nem lesz a megyei hatókörű Ferenczy Múzeum igazgatója, le kell mondania a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöki tisztégéről is, mely a vidéki múzeumi hálózat nagy tekintélyű szakmai tömörülése. Ezzel pedig elveszíti politikai befolyását.
