Nemcsak a 18 éves fiatalért, hanem egy normális országért is tüntetnek ma este

  • - gm -
  • 2017. július 24.

Narancsblog

Hogy a bírálatért senkit ne vigyenek el a rendőrök, és hogy a felelősök vállalják a felelősséget.

Annyira abszurd ez a BKK-s történet, hogy aki nem itt élt az elmúlt években, valószínűleg nem hiszi el, hogy ez biztos valami vicc. Pedig ez tényleg a mai magyar valóság, ahol a közlekedési vállalat elindít egy trehány e-jegyrendszert, majd amikor a felhasználók elkezdik kritizálni, a vezérigazgató tulajdonképpen lehülyézi az embereket. Nem a fejlesztő körmére csap, hogy ezt mégis, hogy a francba képzelték, de nem is bocsánatot kér, hanem megüzeni az utazóknak, hogy nem értetek ti ehhez, ha okostelefont nem tudtok használni, akkor ez se nektek való, nem vagytok elég okosak. Tart egy olyan sértődött sajtótájékoztatót, hogy az óvodások is irigykedve nézhetik, kibertámadásokról meg trágár felhasználónevekről beszél, amikor adatvédelmi okokból Dabóczi Kálmán utóbbiakról elvileg nem is tudhatna.

Amikor pedig kiderül, hogy egy 18 éves, most érettségizett fiú minden probléma nélkül tud 50 forintért bérletet venni a rendszerben, majd ezt rögtön jelzi a közlekedési vállalatnak (vagyis nem él vissza a helyzettel), nem olyasmi a jutalma, ami a normális országokban általában. Nem megköszönik, hogy megmutatta a biztonsági rést, nem munkát ajánlanak neki. Választ nem kap, inkább a fejlesztő T-Systems simán feljelenti a rendőrségen, a rendőrök meg hamarosan kiszállnak a lakására, előállítják, hogy azért tudja már, hol a helye.

Dabóczi Kálmán, a BKK vezérigazgatója

Dabóczi Kálmán, a BKK vezérigazgatója

Fotó: MTI/Marjai János

Pedig annyira egyszerű lett volna az egész, a BKK jöhetett volna ki győztesen ebből a helyzetből, csak egy bocsánat meg egy sajnáljuk kellett volna. Ha nem érződik az a hatalmi gőg és arrogancia a BKK hozzáállásán, amitől ma egyre fojtogatóbb ebben az országban élni, ma nem beszélnénk semmilyen BKK-botrányról. Persze, ha normális politika kultúrájú országban élnénk, Dabóczi Kálmán már lemondott volna. Nem azért, mert ő fejlesztett ki egy kétségkívül szar rendszert, hanem mert ez így működik, valaki vállalja a felelősséget, és nem sajtótájékoztatón ront neki a bírálóknak. Ezt jelentené a felelősségvállalás, ami persze mostanság nálunk nem igazán dívik.

Oda jutottunk, hogy annak kellene örülni, hogy a BKK vezérigazgatója a jelentős felháborodás, ezernyi negatív Facebook-értékelés, tiltakozás után nagy nehezen, sok-sok mellébeszélő mondat után hajlandó volt azt írni: őszintén sajnálja. Nem azt, ami a 18 éves sráccal történt, hanem hogy a rendszer bevezetése „problémákkal terhelt”, ami azért felháborítóan eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy amit csak lehetett, elcsesztek az e-jegyrendszer bevezetése körül. Hogy a „bocsánatkérés” – amelyben a BKK hibájáról amúgy egy szó sem esik – mennyire őszinte, azon nyugodtan elmerenghetünk, ahogy azon is, hogy Tarlós István főpolgármester péntek délután még tojt az eseményekre, aztán szombaton már hirtelen átfogó vizsgálatot rendelt el az ügyben. Persze, lehet ezt sikernek is tekinteni, hogy lám, mégis ér valamit a tiltakozás, ki lehet kényszeríteni a vezetők cselekvését, csak közben meg az is látszik, mennyire egészségtelenül mennek a dolgaink. Hogy ezek az emberek csak akkor lépnek, amikor mindjárt fejükre ég a ház, amikor már lassan nincs olyan budapesti, aki ne küldte volna el a fenébe a BKK-t, és amikor ott tartunk, hogy egy főváros közlekedési vállalatáról mindent elmond, hogy a Facebookon a létező legalacsonyabb átlaggal, 1,0-val rendelkezik.

Épül már a rendőrállam: a lakásából hurcolták el éjszaka a 18 éves fiatalt, aki jelezte a BKK-nak, hogy baj van a rendszerükkel

Orwell alapján dolgoznak. A 24.hu úgy tudja, gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség azt a fiatalt, aki észrevette a BKK e-jegyrendszerének problémáját, és így 50 forintért tudott bérletet venni. De mivel csak jó szándékból tesztelte a rendszert, rögtön jelezte is a hibát a közlekedési vállalatnak, amely köszönet helyett feljelentette.

Ma este tüntetés lesz a BKK ellen és az etikus hekker mellett a BKK Rumbach Sebestyén utcai székházánál. Nagyjából olyan gyorsan szerveződött meg a demonstráció, ahogy tavasszal, a CEU és a civil szervezetek vegzálása idején hívtak össze megmozdulásokat. És bár elsőre talán nem tűnik annyira fontosnak, a történések után pedig vélhetőleg a 18 éves etikus hekkert is békén hagyják végre, mégis, sokkal többről szól ez a tüntetés. Nemcsak arról, hogy lehet-e itt vegzálni, a lakásából elvinni egy fiatalt, aki felhívja a figyelmet a hibára, hanem hogy elfogadjuk-e, hogy illetékesek totálisan hülyének nézik az embereket, magasról tesznek a felelősségvállalásra, meg olyan bocsánatkérő közleményt fogalmaznak meg, ami igazából mindenről szól, csak a bocsánatkérésről nem.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.