Nekrológ

Az anyagelvű metafizikus

Lator László (1927–2023)

Nekrológ

A július 17-én elhunyt Lator László Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze, a Digitális Irodalmi és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, valamint ez utóbbinak egy időben ügyvezető elnöke olyan öreg volt, hogy azt már el kell magyarázni.

Arany János menyének a második férje, Voinovich Géza mesélte egyszer neki, mit válaszolt Jókai Mór arra a kíváncsi kérdésére, hogy milyen ember is volt Petőfi Sándor közvetlen baráti közelségből. Svábhegyi kertjében Jókai épp valami hosszú nyelű eszközzel dolgozott – Lator hol gereblyét mondott, hol ásót –, mert a karját, elmélázva, a maga elé állított szerszám nyelére helyezte, és úgy válaszolt: „Borzalmas.”

Latort hosszú élete utolsó harmadában volt módom ismerni: második egyetemi félévem elején merészkedtem be nevezetes szemináriumára, amelynek legkorábbi hallgatói, N. Kiss Zsuzsa és Ferencz Győző akkor már a harmincas éveik közepén jártak. A legjobb döntésem volt, hogy beültem az órára, amely, mint hamar kiderült, nem egészen az a műfordítói szeminárium volt, aminek a kurzuskínálat hirdette, hanem sokkal inkább költőiskola. Legalábbis az, aki nem írt verset, egy-két kivétellel nem sokáig bírta, miközben a törzstagok éveken át ott ültek hétfő esténként a bölcsészkar akkori épületének Szabad sajtó útra néző, harmadik emeleti kis termében.

Nemcsak a verscsinálásnak azokba a rejtelmeibe lehetett itt beavatást kapni, amelyek felől Lator esszéköteteiből bármely olvasó tájékozódhat, hanem egy Nadányi Zoltánról szóló történet lábjegyzetszerű, de dramaturgiailag nélkülözhetetlen adata révén például arról is értesülhettünk, hogy Marconnay Tibor, a mára szinte teljesen elfelejtett költő – a valamivel kevésbé elfelejtett Garai Gábor édesapja – öreg korára kényelmetlen pumpoló lett. Vagy arról – ami az ilyesminél sokkal érdekesebb –, hogy Kormos István a Fehér virág című verséről eleinte azt híresztelte, hogy Sárközi György, nem pedig, mint később szerette hangoztatni, Radnóti emlékére írta. Vagy hogy Kálnoky Lászlót a Hamualma és a Pusztuló arc című nagyszerű verseire Nemes Nagy Ágnes személye ihlette.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk