Az ellenzék kezdi érteni, hogyan mászhat ki a NER csapdájából

  • Keszthelyi András
  • 2019. június 26.

Political Animal

Bebizonyosodott, hogy helyes döntés volt főpolgármester-jelölti előválasztást tartani.

Szavazz rám!

Beváltom minden reményed.

Nincs hangod?

Használd az enyémet!

Elindulok,

Ha harc, legyen harc!

(Európa Kiadó: Szavazz rám!)

Május 26-a felpezsdítette az ellenzéket, Kálmán Olga és Kerpel-Fronius Gábor indulása pedig életet lehelt a Puzsér Róbert visszalépése nyomán éppen kimúlni készülő előválasztásba.

Az eredmény parádés, különösen ahhoz képest, hogy milyen rövid idő állt a DK és a Momentum jelöltjének a rendelkezésére és ahhoz képest, hogy milyen kevés erőforrással rendelkeztek a kampányoló pártok.

Közel 70 ezer budapesti választópolgár ment el szavazni, vállalva az ezzel járó többlet-költségeket: a kevés szavazóhelyből fakadó időbeli ráfordítást és azt, hogy személyes adatait a szervezők rendelkezésére bocsátotta. Az ATV-n közvetített jelölti vitát pedig

310 ezren nézték,

amivel a csatorna második legnépszerűbb műsora volt azon a héten (a részben párhuzamosan futó Rogán Cecília-féle szépségkirálynő-választásra például mindössze 210 ezren voltak kíváncsiak).

false

Mindez azért volt lehetséges, mert mindössze három hét leforgása alatt igazi kampány bontakozott ki, három markáns jelölttel, összefésülhető, de mégiscsak különböző választási programokkal, vitákkal, amit rég nem látott a politika iránt érdeklődő publikum. Mindez alapvetően korrekt hangnemben, némi asztal alatti rugdosással, amit nem a jelöltek, hanem pártjaik produkáltak – de ennyi belefér, elég, ha csak arra a hangnemre gondolunk, ami pl. egy amerikai elnökjelölt-előválasztást ural.

A három jelölt, három jól elkülönülő opciót jelentett.

Ha kemény retorikát akarsz, ott az Olga. Ha szakmai kihívót, ott a Gergely. Ha eleged van mindkettő pártjából, ott a Gábor, mondhatták. A gyors kampány során Karácsony Gergely tudott a leginkább változtatni a róla kialakult percepción. Szakmai tapasztalata komoly előnyt jelentett riválisaival szemben, a vitákon minden alkalommal bizonyította, tudja, hogyan működik a főváros. Mint egykoron Demszky Gábor, ő is magabiztosan nyert kompetencia-dimenzióban, a kérdés csak az volt, hogy elég keménynek látják-e ahhoz, hogy ténylegesen hatékonyan tudjon ellenállni a NER-rel szemben.

A versenyhelyzet úgy tűnik megkeményítette valamelyest, amint azt a legfőbb riválisát jelölő DK elnök is elismerte a szavazás lezárulta után írott posztjában.

Karácsony közel 50 százalékkal nyerte az előválasztást

Pontosabban 48,9%-kal. Ő lesz ősszel Tarlós István kihívója ellenzéki oldalról. Forrásaink szerint az MSZP-DK jelöltje kapta a legtöbb szavazatot az ellenzéki előválasztás ma zárult második fordulóján, amin hárman indultak. Információink szerint - amit az időközben elkezdődött sajtótájékoztatón is megerősítettek - a független, DK által támogatott Kálmán Olga 36,8 százalékot, a Momentum jelölte Kerpel-Fronius Gábor pedig 14,3 százalékot kapott.

Kálmán Olga indítása politikailag racionális döntés volt a DK részéről. Gyurcsány Ferenc nyilván azzal kalkulált, hogy a május 26-i sokk után szédelgő MSZP-nek most lehet még egy, súlyosabb csapást mérni. Ősszel ugyanis a relatíve legjobb önkormányzati pozíciókkal rendelkező MSZP nem nagyon tud az ellenzék egészénél lényegesen rosszabbul szerepelni.

A számítás ezúttal nem vált be, de a versenynek jót tett.

Ahogy jót tett Kerpel-Fronius Gábor indulása is. A Momentum ezzel konszolidálta budapesti pozícióit, a jövőre nézve pedig kifejezetten örvendetes, hogy lett egy fővárosi arca is. Ezzel a Budapesten hagyományosan erős, de az SZDSZ megszűnése óta „befogott orral” szavazó liberális polgárok ismét politikai otthonra lelhetnek.

A közvéleménykutatók mértek mindenfélét, de ennyire magabiztos Karácsony győzelmet egyik sem jelzett előre. Nem véletlenül: egy korábban nem létező műfaj esetében nagyon nehéz a szavazói aktivitás előrejelzése, a teljes népességre vonatkozó értékek pedig egyáltalán nem mérvadók, ha nem tudjuk, végül hányan mennek el szavazni.

A részvételi szándékra vonatkozó adatot egyedül publikáló Závecz Research is jelentősen mellé lőtt, de a mondott okok miatt ez nem meglepő.

Az eredmények fényében az látszik, hogy az előválasztáson szavazók nem párt-lojalitás alapon választottak – ez ugyanis Kálmán Olgának és kisebb mértékben Kerpel-Fronius Gábornak kedvezett volna, ha a május 26-i eredményeket, vagy a választás után publikált Závecz Research kutatást vesszük alapul, ezek alapján ma a DK, ha nem is feltétlenül a legerősebb, de mindenképpen a leginkább mozgósított ellenzéki párt.

A jelentős mértékű átszavazás mögött minden bizonnyal az áll, hogy

a résztvevők végül kompetencia alapján döntöttek.

A három jelölt közül ő volt az egyetlen, aki látott már működő önkormányzatot és választási programját sem hirtelen felindulásból írta meg, hiszen lényegében öt éve készül erre a szerepre. 
A neheze persze hátra van.

Tarlós István legyőzése azonban mindenképpen közelebbinek tűnik, mint 2010-ben vagy 2014-ben. És hogy ezt a főpolgármester is így látja, arra biztos útmutatóként szolgál a Magyar Nemzetben publikált nyílt levele.

Utóirat

E sorok írója legkésőbb 2014 óta az előválasztás rendíthetetlen híve, amint arról a Magyar Narancs olvasói is több ízben meggyőződhettek.

Személyesen is nagy elégtétel számomra, hogy minden kétely dacára bebizonyosodott, hogy ez igenis egy létező, működő műfaj egy lényegében kétpárt-rendszerű politikai környezetben, ahol az egyik oldal, azaz az ellenzék sajátosságát az adja, hogy 6-8 kisebb méretű politikai alakulat alkotja, melyek közül egyik sem tud tartósan domináns szereplővé válni a többivel szemben.

Figyelmébe ajánljuk