Jó ez, mert a „mindent letarolunk – NERneked” világ szellemileg oly sivár, hogy pusztán csak a gondolatok hiánya folytán kedvem támad emigrálni. (Tudom, menjek már.)
Lánczi annyira komolyan veszi az elmélkedést, hogy gyakran lényeglátó megjegyzéseket is tesz (amelyeket aztán önleleplezésként idéznek, igazán barátságtalanul, szerte a magyar interneten). Gondolok itt arra az alapvető és mélyen igaz állításra, hogy amit mi korrupciónak hívunk, az Orbán politikájának lényege.
Most újabb gondolattöredékeket kínál, amelyben a természet, a morál, a gonosz, a család és Soros György kap különösen nagy hangsúlyt. Nem ironizálok. Évek óta figyelem, hogyan küzd a nem teljesen agyhalott Fidesz-klientúra értelmiség – nem az MMA-ra gondolok, onnan nem jön gondolat – annak, ha nem is meggyőző, de legalább érdekes értelmezésével, hogy az Áts Feriék einstandolnak. (Fiatal olvasóimnak: A Pál utcai fiúkra utalok, remélem, még kötelező olvasmány.) És aggódva látom, hogy a legtöbben már feladták. Például: GFG valaha tehetséges eszmetörténész volt, de az nem volt elég… mi? jövedelmező?
| ||
Néhány törmeléket másoktól is kapunk – Schmidt Mária főként a politikai korrektség és a 68-as eszmék ellen hadakozik, de azon kívül, hogy ezek vesszenek, nem sokat tud kínálni. A fiatalabb jobbosok is főként a polkorrektségen szeretnek viccelődni, ez számomra érdektelen, mert sosem voltam polkorrekt. Igen, hadd legyek önző: mutassanak valami intellektuálisan megragadót! Valamit, amiben a liberalizmus szidalmazásán túl egyet tudnak érteni!
Az idézett interjú tehát nagy örömömre szolgált. Megpróbálom összefoglalni, amit megértettem belőle, zárójelben a filozófiatörténeti források. Aki ezt unja, nyugodtan ugorja át. A liberális progresszivista utópia (Burke-től Koselleckig) helyett a jó élet (Platón+Arisztotelész) újfajta fogalmára kell építeni, amely megalapozná morálisan azt az új korszakot, amely a Fidesz jelenlegi kormányzásával tulajdonképpen beköszöntött. A jobboldal csak a háború utáni, 20. századi konszenzus fényében kirekesztő, valójában befogadóbb és pragmatikusabb, mint a liberalizmus, amelynek közösségei mindig szétrombolják magukat (lehet Tönnies vagy McIntyre után bárki), pedig a közösség a szabadság és az értékek elsődleges forrása (l. előbb és kommunitáriusok). A demokrácia problematikus – demokráciában csak hazudni lehet, diktatúrában viszont ki lehet mondani az igazságot (Platón, bár komoly ellentétbe kerülünk Leo Strauss-szal, nem lesz ebből baj? Ide vehetjük még az alt-right roppant szórakoztató irodalmát és Milton Friedman unokáját). A politika lényege a hatalomgyakorlás (Machiavelli és Carl Schmitt), nem elveket kell mindenáron képviselnie, hanem „megőriznie a jót” (sztenderd konzervativizmus). A liberális szabadságfelfogás nem foglalkozik a gonosz/bűn problémájával (konzervatív keresztény gondolkodók), bezzeg a felvilágosodás előtt még tudták, hogy ez komoly kérdés (Hobbes? Ő szerződéselméleti és racionalista, ami Lánczi szerint szintén súlyos hiba. Képbe jöhet még Szent Ágoston és a szex? Aquinói Tamás?). És végül a konzervatív kiáltvány:
„Ezért mondom azt, hogy a család nem lehet megkerülhető. Természeti törvény alapján adódik, ez az éltetője, keltetője mindennek, ami emberi. Ha ez nincs, akkor nem tudom, miről beszélünk. Persze, lehet, hogy az emberi fejlődés elér majd egy olyan pontot, hogy az ember megszűnik ember lenni, de az már a teljes inhumanitás világa lenne. Mi megőrizni akarunk. Mindent, ami jó volt eddig. Azt akarjuk megőrizni, mert állandóan elvész, sőt, átfordul az ellenkezőjébe, ha nem védjük a jót.”
Tehát, kissé sovány eredményként – de ígéretes kezdet után – megérkezünk a család megvédéséhez.
„A család foglalt fogalom. Amiről a liberálisok beszélnek, az valójában a háztartás vagy együttélési forma. Miért akarják kisajátítani a család fogalmát? A természetjogi felfogás szerint a család rögzített tartalom, »érték«, mert objektíven, az emberi akarattól függetlenül, nem az emberi vágyak kontextusában van definiálva.”
És itt tárul fel Lánczi rettenetes dilemmája. Hogy mit mond a természetjog, az merőben annak kérdése, ki hivatkozik rá – és konkrét teológiáról leválasztva csekély jelentése van. „Az ember természetének (esetleg a józan észnek) megfelelő” – ez marad a természetjogból, ha kivonjuk belőle Isten parancsainak specifikus értelmezéseit. De mi felel meg az ember természetének?
A liberalizmus különféle hagyományai erről éppolyan lelkesen adnak egy értelmezést, mint konzervatív szerzők. Nincs olyan történelmi jelentőségű liberális szerző (és liberális történelmi vállalkozás – mondjuk az Amerikai Egyesült Államok megalapítása), aki/amely nem hivatkozik valamiképpen a természetjogra. De nem ezzel traktálnám most a kedves olvasót, hanem maradnék Lánczi dilemmájánál.
Objektív? Nem emberi vágyak kontextusában van definiálva? És „érték”? Akkor:
- Forduljunk a történészekhez és az antropológusokhoz, az etnológusokhoz és a szociológusokhoz, akik a tudomány objektivitásával leírják, mikor mit jelentett a család kategóriája és mi volt a társadalmi értéke. Desztilláljuk és állapítsuk meg univerzális tartalmát. Ez bizonyosan nem elégíti ki Lánczit, és bűzlik a felvilágosodástól. Mégis szükségünk van a kinyilatkoztatásra, méghozzá részletes egzegézissel, mert honnan máshonnan értesülnénk arról, mi „objektív” és „objektíve család”? Hány feleség fér bele? Hova számoljuk a fattyakat? És a szoptatódajkát?
Egyelőre tehát ezzel zárnám:
Kedves András! Az a „természetes jó”, ami a család, nem cáfol semmilyen liberális családfelfogást, mert az „objektív család” meghatározhatatlan. Filozófiának üres. Szlogennek megteszi, de ahhoz nem kell filozófus – egy Habony is elég hozzá.
Arról szeretnék elmélkedni, milyen mélyebb tanulságokat vonhatok le a baloldali liberális gondolatkör, a saját szellemi hazám kudarcaiból és sikereiből. Igaza van Orbánnak? A liberalizmusnak leáldozott?
A sorozat korábbi írásai: Konrád György, a migránsok és a liberalizmus; Jót tenni; Igazunk van-e; Orbán nem tette sikeresebbé Magyarországot; Szülnék én, de; Prekariátus és liberalizmus; A karitász korlátai; Mi a rendszerváltás kudarca?; A kormányzás morális alapjai; A dolgozó nép vérét szívják a nemzetközi láncos kutyák; Szorongó Magyarország Demokráciaexport; Az elitkonferenciáról: csak a piac felé van kiút
A következő részben Soros György jön.
