Csak nehogy liberális legyen!

Publicisztika

Izgalmas képet ad saját értékrendjéről a propaganda váltása: mivel a családon belüli erőszak témája nem jött be Magyar Péter ellen, elővették atombombaként Gyurcsány Ferencet.

Varga Judit egykori igazságügyi miniszter lassan második hete csendben van. A Fidesz elgáncsolt majdnem EP-listavezetőjévé vált politikus egy rövid turnéra szakította meg a közélettől való teljes visszavonulását: két Facebook-posztban és egy Hajdú Péternek adott majdnem két óráig tartó interjúban tisztázta még a személyével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, leszámítva a kegyelmi ügyben való részvételét, a Schadl-Völner végrehajtói botrányban játszott szerepét, az exférje által készített hangfelvétel tartalmát, amiből kiderül, hogy ő igazságügyi miniszterként tudott róla, hogy Rogán Antal és társai csak úgy ügyészségi iratokból húznak ki dolgokat. Ebbe az időbe ugyanis végül csak a valóban szörnyen hangzó családi ügye fért bele, azóta megint vége a közszereplésnek. De időközben másnak is vége lett: a Magyar Péter megjelenése óta újra aktivizálódó közösségi médiában és plakátokon elérhető kormánypropaganda újra aktivizálta magát, hogy az adófizetők pénzéből üzenje meg az erre fogékonyaknak, kit és miért kell utálni. 

Az, hogy Magyar Pétert azért kell utálni, mert szörnyen bánt feleségével, valamiféle erkölcsi dologra tapint. Bár fizikai agresszióról nem volt szó, Varga Judit történetei megdöbbentőek voltak, egy egészséges társadalom pedig, ha elhiszi a bántalmazás tényét, akkor elkezd kevéssé szimpatizálni az elkövetővel. Az pedig tökéletesen mutatja, mennyire egészséges társadalom a magyar, hogy minden jel arra mutat, a történet igazságtartalmától függetlenül a szokásos apparátust bevetve sem igazán ment át ez a történet. 

Ezt abból lehet sejteni, hogy szinte egyik napról a másikra tűntek el az frontvonalból Varga Judit és Magyar Péter családi ügyei, és átvette a hatalmat a Magyarországon elkövethető talán legnagyobb bűn: az, hogy Magyar Péter liberális, baloldali, sőt, egyenesen Gyurcsány embere ő is! Magyar még arra is képes volt, hogy a pártbeli fontosságának folyamatos zsugorodása ellenére is az alja főellenségek közt említett Fekete-Győr Andrást is letolja a plakátokról, hogy ott álljon a soha nem látott szövetség részeként Gyurcsánnyal, Márki-Zay Péterrel és Karácsony Gergellyel, miközben újra nem lehet Youtube-on videózni anélkül, hogy megtudjuk, ő is csak egy újabb baloldali politikus.

Azt már megszokhattuk, hogy a Fidesz választók számára felrajzolt története minden Fideszen kívüli politikusról köszönőviszonyban sincs a valósággal. Nevezhetjük ezt post-truth világnak, reálpolitikának vagy egyszerű hazudozásnak. A megafonos influenszerek és velük együtt mozgó alacsonyabb szintű kormányzati politikusok soha nem állításokkal vitáznak, programot kritizálnak vagy foglalkoznak ilyen apróságokkal, hanem egyszerűen hülyeséget beszélnek.

Így vezette volna háborúba Márki-Zay Péter az országot 2022-ben, és így volt egyszerűen csak buzi muszlim Vona Gábor 2018-ban. Egyik sem volt igaz, ahogy Magyar Péter is látványosan nem Gyurcsány Ferenc embere.

A Magyar Péterre érkező propaganda viszont kicsit eltér a szokásostól: az, hogy kiderül belőle, a nemzeti-konzervatív-keresztény-jobboldali-szuverenista-nemzetállami kormány agytrösztjei végül is arra jutotta, ez a bántalmazás dolog nem lesz elég, úgy hogy valami sokkal súlyosabbat kell elővenni, úgyhogy jöhet az atombomba, jöhet Gyurcsány Ferenc. Ilyesmire utal a 444 cikke, amiben egy kormányközeli elemző úgy nyilatkozott arra, hogy Magyar Péter a Spinozában magát liberálisnak vallotta, hogy „megvolt Magyar Márki-Zay pillanata, már csak fel kell erősíteni”.

Ízlelgessük kicsit a gondolatot: Magyarországon az a lejáratás nem megy át, ha pokollá teszed a feleséged és családod életét, de ha elmondod magadról, hogy liberális vagy, az akkora jackpot, amivel aztán már csak tele kell hányni az egész internetet. A feleséged könnyek közt magyarázza a párt akaratára két óráig az áthatóan pislogó Hajdú Péternek, hogy késsel mászkáltál otthon? Oké, oké, nem rossz, de azért mégis csak arról kéne itt beszélni, hogy mit keresett Demszky Gábor posztere gyerekkorodban a szobádban! (Nyilván arról is lehetne beszélni, miért tesz ki bárki politikusképeket a szobájába, ha az a politikus nem Torgyán József, de ez már szétfeszítené a cikk kereteit.)

Abba, hogy mit feltételez a kormánypárt (vagy legalább is valaki a Rogán-Gyürk-Habony vonalról) az általuk tizennegyedik éve formált magyar társadalombról, egészen szörnyű belegondolni ez alapján, de az még keményebb, hogy a saját összezárására és bajtársiasságára mindig kiemelkedően büszke párt hogyan dobta el másodszorra Varga Juditot, amint talált egy szerintük erősebb történetet. Ezek szerint olyan nagyon tényleg nem zavarhatta őket semmi, hiszen hirtelen fontosabb lett a gyurcsányozás, mint az, hogy állítólag mit tettek a közösségükbe tartozó, mellesleg őrületesen tiszteletreméltó politikusukkal.

Magyar Pétert leliberálisozni most erősebb téma, ejteni kellett a családon belüli erőszakot, ebből a kiállósdiból épp elég volt az a majdnem két hét.

Azt, hogy mit üzen ez az egész, igazából felesles elemezni vagy moralizálni rajta, hiszen semmit: ezek az üzenetek épp annyira nem üzennek valójában semmit, mint az, hogy ne hagyjuk, hogy Alex Soros és a Fidesz által beemelt Európai Bizottság-elnök Ursula von der Leyen fütyüljenek, miközben mi táncolunk, vagy hogy magyarul üzenjük az állítólagos gyilkos migránsoknak, hogy ne vegyék el a munkánkat. Semmiféle morális alapja nincs ugyanis, hiszen még azt sem vonhatjuk le tanulságként, hogy ne legyünk baloldaliak vagy liberálisok: a Fidesz szótárában ugyanis ez a két szó valamiféle mozgó gonoszt jelent, aminek a jelentése nagyjából annyit jelent, hogy valaki, aki nem szereti a Fideszt. Nem szeretni a Fideszt pedig mindennél durvább Magyarországon: sokkal durvább családon belüli erőszaknál, korrupciónál, pedofíliánál  és csupa egyéb bűnnél. Olyan bűnöknél, amiket egyféleképp lehet semlegesíteni a magyar közéletben: azzal, ha valaki szereti a Fideszt.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk