Döntsék már el, tényleg csak Orbánt akarják leváltani?

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2017. jan. 14., 00:06
kommentek
8
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„Ha nem értenek egyet abban, hogy mire váltsák le a mostani rendszert, az együttműködésről szóló beszéd is értelmét veszti.”

Az ellenzéki nyilvánosság egyik leghevesebben vitatott kérdésévé vált az elmúlt hetekben, hogy a magukat hol baloldalnak, hol demokratikus ellenzéknek nevező pártok, melyek többsége a ’18-as választáson egymással szövetségben kíván indulni, együttműködjenek-e valamilyen formában a Jobbikkal.  Az érintett politikusok mindkét oldalon igyekeznek minél világosabbá tenni, hogy nincs erre irányuló szándékuk, azonban a javaslatok szerint – bár az együttműködés mértékében megoszlanak a vélemények –, nagyon célszerű lenne a szövetségi tárgyalásokat folytató pártoknak megtalálni a közös hangot a legnagyobb ellenzéki párttal.

Igazából csupán egyetlen kérdést érdemes fölvetni ennek a diskurzusnak a kapcsán, nevezetesen azt, hogy miért éppen most pattant ki –

a gondolat ugyanis már évek óta benne volt a levegőben.

Ezzel most nem azokra a javaslatokra utalok, amikkel 2011-ben az akkor még LMP-s Karácsony Gergely hozakodott elő, vagy amelyek az elmúlt években többször is fölbukkantak különböző ellenzéki értelmiségiek tollából. Ezek az összellenzéki együttműködést vizionáló gondolatkísérletek legföljebb – Medgyessy Péter tavaly év végi nyilatkozatához hasonlóan – katalizátorai lehettek volna a vizsgált diskurzusnak, és csupán kikristályosíthattak volna egy már létező közgondolkodást. A diskurzus forrásvidéke valójában egy elvarratlan szál; egy logikai út, amelyet nyitva hagytak az ellenzéki oldal egyik legtöbbet használt érvelésében. Ez az érvelés pedig nem más, mint az, amelyik az összefogás szükségességét a választási rendszer kényszeréből vezeti le.

false

 

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

E szerint a pártok közti együttműködés matematikai kényszerűség, amely a 2011-ben kialakított új, erősen többségi és egyfordulóssá tett választási rendszer következménye. Emiatt kell összefognia az ellenzéki pártoknak, s ha nyerni akarnak, akkor egy pozícióért mindenhol csak egy jelöltet állíthatnak. Számtalanszor elmondták már ezt a 2014-es összefogás pártjai kapcsán, ám ez ugyanilyen gyakran fölvetődhetett volna a Jobbik oldaláról is. A Jobbik és az MSZP már évek óta küzdenek a legnagyobb ellenzéki párt címéért, a Republikon Intézet legfrissebb kutatásai szerint pedig most szinte fej fej mellett vannak: a pártválasztóknak az előbbi 19, az utóbbi pedig 18 százalékát tudhatja maga mögött. Ha az egyik párt tényleg összefogási kényszerben van, a másik párt miért ne lenne? Sőt: miért ne kellene egymással is összefogniuk, ha az az elv, hogy egy ellenzéki jelölt legyen mindenhol?

Ez a kérdés, mely logikusan fölvethető a levezetés alapján, rámutat a már említett hiányosságra: nincs világosan definiálva

az egyes pártokat összekötő közös platform.

Nem világos, hogy mi az a kritériumrendszer, ami alapján egyesek összetartoznak, más pártok pedig egyértelműen nem tartoznak hozzájuk. Az ellenzéki oldalon ezt „magától értetődőnek” szokás tekinteni, hogy a 2010-es MSZP utódpártjai, valamint az azóta létrejött ellenzéki formációk tartoznak a kívánatos összefogás körébe. De önmagában az, hogy már a közös gyűjtőnév megtalálása is zavarba szokta hozni az erről beszélőket (baloldal, bal- és liberális oldal, vagy demokratikus ellenzék?), jelzi, hogy nem egyértelműek a csoport a határvonalai, amit még inkább összekuszálnak akkor, ha például a csoport egy korábban teljes értékűnek tekintett tagját hirtelen kizárják az ellenzéki tárgyalásokból. A csoport belső problémái, szakításai és egymásra irányuló támadásai sokszor megkérdőjelezik az összetartozás létét.

A világosan lefektetett határvonalak hiánya mindaddig nem okoz problémát, amíg senki nem vitatja őket, illetve amíg az egy csoportba tartozónak vélt pártok a választási győzelem esélyét mutatják. Az említett csatározások, a 2014-es vereség óta elért szerény haladás, valamint a tábor viszonylagos stagnálása azonban egyre jobban olvasztja ezt a képet, a reménytelenség pedig megnyitja az utat a választási matematika logikus végigvezetése előtt.

Emiatt hatnak most nagy erővel a Jobbikkal való együttműködésről szóló javaslatok,

amelyek persze megrajzolnak határvonalakat – de csupán az ellenzék és a kormány között, egy nagy Orbán-ellenes tömbként láttatva a teljes ellenzéki spektrumot. Ez a rejtett előföltevés teszi a jelenlegi formájában károssá a diskurzust a „baloldal” számára, hiszen átjárást tesz lehetővé a választási matematikára hivatkozó szavazótábornak a Jobbik felé.

De mivel a diskurzus forrásvidéke nem egy hirtelen jött értelmiségi javaslat, hanem a „baloldali-liberális” tábor gondolkodásának mélystruktúrája, a megoldást sem a javaslatok szintjén érdemes keresni. Az út, amely végső soron logikussá teszi a Jobbikkal való együttműködést, mindaddig nyitva áll, amíg le nem zárják, így nemcsak veszély, de lehetőség is az összefogás-diskurzus: fölhívja a figyelmet az elvarratlan szálra, és apropót ad az ellenzéki pártoknak, hogy elvi alapon határolódjanak el egymástól. Nem másról van itt szó, mint az identitás meghatározásáról, mellyel elébe mehetnének a későbbi ilyen és ehhez hasonló találgatásoknak. Egy kritériumrendszer, a közös platformot jelentő világnézet meghatározásával pedig világossá válna a választók számára is, hogy pontosan

ki kivel és miért működhet együtt,

illetve az elvi célok meghatározása révén az is, hogy miben lehet és miben nem lehet az egyes pártoknak együttműködni. Medgyessy Péternek egyetlen dologban igaza volt, és ez nem az, amit általában idéznek tőle, hogy „nem lehet finnyáskodni”, fogjon össze az MSZP, a Jobbik, és a DK – hanem hogy el kell dönteni, hogy mi a prioritás. Ha a cél, amit a pártok a választók felé akarnak kommunikálni, pusztán az Orbán-kormány leváltása, akkor ebben tényleg valamennyi ellenzéki párt osztozik, a DK-tól a Jobbikig, és fölvethető az együttműködés lehetősége. Ha vannak bizonyos közös érdekek, akkor azok mentén lehet együttműködésről gondolkodni, de mások mentén nem. Ha viszont markánsan eltérnek ezeknek a pártoknak a céljai és prioritásai, tehát nem értenek egyet abban, hogy mire váltsák le a mostani rendszert, és ezt világossá is teszik, akkor az együttműködésről szóló beszéd is azonnal értelmét veszti. Ha világosak a célok, mert világos, hogy ki kicsoda, akkor a szövetségi politikák, egyszersmind a győzelemhez vezető út is sokkal világosabbá válna.

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2017. jan. 14., 00:06
kommentek
8
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:

Kommentek

Rendezés:
  1. 8 szegedi789
    szegedi789
    2017. január 14., szombat 22:20
    majd a magyar idők 2018 elején megírja ki lesz az ellenzék ... addig meg ...
  2. 7 G.Atti
    G.Atti
    2017. január 14., szombat 18:06
    A gyökerét nézzük meg a dolgoknak!
    Felesleges foglalkozni azzal hogy ki-kit akar leváltani,és ki-kit akar a helyére tenni..ez az egész cikk egy szarrágás.
    Nem lenne itt semmi baj ha egy csöpp eszünk volna.
    De a nagyobb baj hogy a vezetőink még hülyébbek!

    A pártoknak a hatalom megszerzés a célja.
    Régóta nem akarják az emberek boldogulásának megsegítését célként felvállalni.
    Igérgetni -hogy foglakozunk veletek- azt persze elhazudják.
    Ezt a hozzáállást kiismertük az elmúlt 26 évben.
    Nem is lehet mást tenni ebben a rosszul kialakított rendszerben,főleg ilyen hiteltelen embereknek!
    Ezért nem állunk most oda semmilyen pártpackázás közben egyik oldalt sem támogatni.
    nem is lehet más ebben a rosszul kialakított rendszerben
    Jómagam legalábbis ezért nem!

    Olyan embert és eszmét kell találni amelyik hiteles,érthető,igaz.

    Ilyen ezek közt nincs!
    Keresnünk kell vagy csinálnuk kell egyet,kérem!
    De amelyik maga sem tudja eldönteni az ajtóban állva hogy merre van az előre azt jobb ha be sem engedjük!
    Csukjuk rá az ajtót

  3. 6 rworse
    rworse
    2017. január 14., szombat 16:02
    Ahogy yoyo mondja, vissza kéne térni az azzal való foglalatossághoz, hogy milyen legyen Magyarország, azaz a negyedik köztársaság, az Orbán-rezsim leváltása után. Ha ezzel foglalkoznának a pártok, akkor önértelmetlen lenne bármiféle felvetés bármiféle Jobbikkal való szövetségről, hiszen ilyesmi eleve nem tudna arról szólni, hogy milyen legyen a Magyar Köztársaság. A Jobbik eleve a Magyar Köztársaság ellentéte.
  4. 5 rworse
    rworse
    2017. január 14., szombat 15:53
    Igaz, hogy az egyfordulós választási rendszer kényszerűvé teszi a választás előtti koalícióra lépést azok között, akik között ez lehetséges. Igaz, hogy nincsenek világosan lefektetve a határok a mai ellenzékben, hogy kik között lehetséges, és kik között nem lehetséges. Ez a képlékeny határtalanság részben annak is köszönhető, hogy a mai pártok jellemzően nagyon kevéssé programpártok, sokkal inkább aktuális hatalomtechnikai pártok, akik mennek a helyzet után - nem alakítják a helyzeteket, csak alkalmazkodnak hozzájuk, kivéve a Fideszt, aki mindig kezdeményezi a helyzet paramétereinek kialakítását. Mivel a Fidesz sem program mentén kezdeményezi a helyzetek paramétereinek kialakítását, az ellenzéki pártok is ide-oda ugrálnak az aktuális állapotok Fidesz-lövedékei elől, és mást nem is nagyon tudnak tenni, mert nem nagyon mernek programot felvállalni - már úgy értve, hogy lényegi, nézeteltéréses kérdésekben, amelyeken választói szavazatok függenek. Úgyhogy most csak a színház megy. Ezért aztán felmerülhetnek olyan kamarillapolitikai elképzelések, hogy a Jobbikkal is lehet szövetséget kötni bármihez is - ilyen elképzelések programszerű körülmények között nem merülhetnének fel.
  5. 4 yoyo
    yoyo
    2017. január 14., szombat 12:41
    Két dolgot szét kell választani.

    Az egyik, a fontosabbik, hogy annak kitalálása, milyen is legyen Magyarország a kádár-korszak, a rendszerváltás zavaros évtizedei és az orbán-korszak után. Ez piszok nehéz ügy. És nem hiszem, hogy erre egy jól megírt programmal elő lehetne állnia valakinek, amire aztán a társadalom az áldását adja, ez bizony egy hosszas vajúdás eredménye kell legyen, ami az előzmények ismeretében nagyon rossz kilátásokkal kecsegtet.

    De hogy erre egyáltalán a lehetőség megteremjen, ahhoz először ezt a mostani új pártállami izét fel kellene számolni. Ez pedig a másik - sorrendben természetesen az első - feladat.

    "...vannak bizonyos közös érdekek, akkor azok mentén lehet együttműködésről gondolkodni, de mások mentén nem."

    Egyetlen közös érdek van, a többin semmi értelme rugózni, hogy ez a mostani hatalmi konstrukció szűnjön meg.
    Nem kell puszipajtáskodni, tandemen fotózkodni, egymást ferencezni, gáborozni.
    Nyugodtan ki lehet fejezni, hogy semmi MÁS közük nincs egymáshoz, és még egy plakátok sem kell szerepelnie senkinek.

    Ennek amúgy szerintem a 2014-es választásokon lett volna létjogosultsága, azóta kezdtem azt gondolni, hogy a társadalom újraérzékenyüléséhez nagyon (nagyon-nagyon) hosszú időnek kell eltelni, addig meg semmi értelme itt pattognia senkinek - úgy fest, semmi visszhang, semmi fogadókészség az ilyesmire -, de a civilszervezetek elleni kormányzati nyomulás a szememben megint egy olyan határ, aminél úgy érzem, nagyon jó lenne valahogy lefékezni.

    Tehát kártékony akadékoskodásnak tartanám egy ilyen lehetőség túlcifrázás általi elkefélését.
  6. 3 Világos
    Világos
    2017. január 14., szombat 10:49
    Uraim ha tapasztalt politikusoknak tartják magukat akkor biztosra kell menni.
    A Nagy FIDESZ _KDNP akik azt hangoztatták még egy segédmunkás is csak jobbos lehet.
    Hány MSZMP- van közöttük ? MDF, KISGAZDA ?
    Vegyenek példát és tényleg használják az eszüket. Egy jelölt, egy lista !
    Amire azt mondják pártnézet meg hüség, meg stilus megtarthatják igy is.
    Ha nem ezt teszik ekbuknak. A FIDESZ tovább fog röhögni.
    Önök a következő 4 évig bánkódhatnak. Mi meg szomorkodhatunk.
    Hiuságot beképzeltésget FÉLRE!
  7. 2 Cyrano
    Cyrano
    2017. január 14., szombat 08:12
    "teljes értékű tagját hirtelen kizárják"
    Na wazze, mifelénk ezt "teljes értékű félretájékoztatásnak" hívják.
    Fodor és az ellenzék 2014-ben kötött egy megállapodást, amivel Fodor parlamenti mandátumhoz jutott a dk rovására. A megállapodás úgy szólt, hogy Fodor segít a dk-nak parlamenti frakcióhoz jutni. Ezt a megállapodást Fodor felrúgta, tehát ő zárta ki magát minden megállapodásból. Meg kellene tanulni: ez itt nem pártok homokozója, hanem az életünk. Aki pedig köp arra, hogy Orbán ellen hatásosabban fel lehessen lépni, annak nincs helye a megállapodásokban. (Mindenféle más, ősliberálisok által hangoztatott vádakról most ne is szóljak.)
    Nem kellene árkokat mélyíteni.
    Fodort felejtsük el, mindig is alkalmatlan volt politikusnak.
  8. 1
    Kenyszer Bagoly
    2017. január 14., szombat 06:45
    Kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezek a "liberálisok" idióták. Az önkényuralomban, az azt fenntartó Kávét elzavarni, egyet jelent a jogállam helyreállításával. Az pedig nem kevés! Az ilyen vélemények - szándékosan?- gyengítik az emberek aktivitását a fennálló rezsim ellen!

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk