Január 28. – Helyzetkép szünetben

  • Körner Gábor
  • 2014. január 28.

Ukrajna mindennap

A sorozat állandó szerzője az ukrán, orosz és lengyel híradásokat figyelve nemcsak a kijevi drámai fejleményekről tudósít, hanem a térség politikai és kultúrtörténelmének avatott ismerőjeként szélesebb kontextusba is helyezi az eseményeket.

E sorok írásakor még folyik az ukrán Legfelsőbb Tanács (parlament) sorsdöntőnek beharangozott rendkívüli ülése. Valóban fontos döntések születhetnek most, bár sokan arra intenek, hogy ezek csak az első állomást jelenthetik a hatalomváltáshoz vezető úton. Mikola Azarov benyújtotta lemondását – a népszerűtlen, oroszbarát, az ukránt mulatságosan törő miniszterelnök távozását (bár Janukovics még nem fogadta el a lemondást, és ha elfogadja is, Azarov az új miniszterelnök beiktatásáig, de legfeljebb 60 napig hivatalban marad) decemberben még minden bizonnyal győzelemként értékelte volna a kijevi utca, ma már – különösen azután, hogy Janukovics két napja felajánlotta Azarov posztját az ellenzéknek – nem tűnik akkora szenzációnak. Nagyobb a jelentősége annak, hogy Tjahnibok, az ellenzéki Szvoboda párt elnöke a várakozásoknak megfelelően bejelentette: a pártok vezetői megegyeztek a polgári szabadságjogokat jelentősen korlátozó január 16-i törvények részbeni visszavonásáról. Ma dönthet a parlament a letartóztatott tüntetők amnesztiájáról is (érdemes beleolvasni a letartóztatottak, eltűntek és halottak listájába, amelyet az ellenzék összeállított: szembetűnő, mennyi köztük a kiskorú). Ezenkívül az ellenzék kezdeményezni fogja annak a bizottságnak a megalakítását is, amely előkészíti az erős elnöki rendszer felszámolásához szükséges alkotmánymódosítást.

false

 

Fotó: Reuters

De ki is az a politikus, aki ma sokak reménye szerint talán lelép az ukrán politika színpadáról? Az 1947-ben az oroszországi Kalugában született Azarov, aki már felnőttként költözött Ukrajnába, az úgynevezett donyecki klán tagja (ahogyan Janukovics is), amely Kucsma elnöksége alatt szerzett befolyást a politikában. Azarov az akkori miniszterelnök, Janukovics első helyettese és pénzügyminisztere volt (korábban az adóhatóság vezetője). Bizalmas viszonyát Kucsma államfővel jól mutatja, hogy a kormány megalakulásakor azt beszélték: tulajdonképpen Janukovics lesz a tagja Azarov kormányának. Az utóbbi hónapokban óvott az EU-hoz közeledés következményeitől, és az orosz partnerség előnyeit hangsúlyozta – ő jelentette be ősszel (e lépésével állítólag magát Janukovicsot is meglepte), hogy Ukrajna mégsem írja alá az EU-val a társulási szerződést. A Majdan népe többek között őt teszi felelőssé a decemberi EU-párti tüntetések brutális feloszlatásáért.

Ami a Majdant illeti: ma csendes maradt, a lengyel PAP hírügynökség szerint viszont a parlament épületétől nem messze (az épület közvetlen környékét betonakadályokkal zárták le) kormánypárti tüntetés zajlik. A magukat „antimajdanként” aposztrofáló, fekete dzsekis és Chelsea-sapkás krími fiatalok, akiket a tudósító megszólaltat, azon a véleményen vannak, hogy a Majdanon táborozók fasiszták, akik háborút akarnak. Ehhez képest tegnap este arról érkeztek hírek, hogy orosz speciális egységek készülnek baráti segítséget nyújtani az ukrán népnek, közelebbről a Berkutnak. Az ellenzéki Batykivscsina párt sajtószolgálatától kapott információk alapján az ukrán médiában megjelent híreket a kijevi orosz nagykövetség természetesen azonnal cáfolta. A lengyel Rzeczpospolita érdekesnek nevezi, hogy az orosz segítségnyújtásról szóló híresztelések közvetlenül azután jelentek meg, hogy Pavlo Lebegyev ukrán védelmi miniszter kizárta a fegyveres erők beavatkozását az ellenzék és a kormány konfliktusába. Bár a sok hasonló „bennfentes” információt tudtommal nem erősítette meg senki – és hát egy ilyen zűrzavaros helyzetben pillanatok alatt elterjednek a legkülönfélébb pletykák és dezinformációk –, a feszült hangulatra jellemző ez az állítólag a dél-ukrajnai Mikolajivban készült videó, amelyen néhány gyanús alak kiléte felől érdeklődik (sikertelenül) a helyi sajtó tudósítója, akik SSO feliratú (az orosz speciális erők rövidítése) dzsekiben sietnek el az éjszakában. A Facebookon terjedő videó sokak szerint fake (én is erre hajlok), de ez az általános gyanakvás légkörében szinte mindegy is. Az ukrán rendőrség amúgy tényleg alaposan rászorulna a segítségre, ezen az előzővel ellentétben cseppet sem megrendezettnek tűnő telefonfelvételen az látszik, milyen megalázó és mostoha körülmények között – egy kormányzati épület szűk folyosójának padlóján – alszanak a rendőrök.

Eddigi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.