Benne van a pakliban (Wim Wenders: Buena Vista Social Club)

  • 2000. április 6.

Zene

Wim Wenders és a zene - lerágott lemez. Persze most sem hangzik rosszul, hogyan is hangozhatna, ha egyszer Lou Reedet, Peter Gabrielt, Bonót, Nick Cave-et, Laurie Andersont, Tom Waitset, Sinéad O´Connort hallhattuk a filmjeiben. Wim Wenders és Ry Cooder - Párizstól Texasig megint csak közismert sztori, ám tavalyelőtti, havannai kirándulásukat nem hagyhatjuk szó nélkül. Akkor kezdett első szólóalbuma felvételéhez a Buena Vista Social Club egykori muzsikusa, Ibrahim Ferrer.
Wim Wenders és a zene - lerágott lemez. Persze most sem hangzik rosszul, hogyan is hangozhatna, ha egyszer Lou Reedet, Peter Gabrielt, Bonót, Nick Cave-et, Laurie Andersont, Tom Waitset, Sinéad O´Connort hallhattuk a filmjeiben. Wim Wenders és Ry Cooder - Párizstól Texasig megint csak közismert sztori, ám tavalyelőtti, havannai kirándulásukat nem hagyhatjuk szó nélkül. Akkor kezdett első szólóalbuma felvételéhez a Buena Vista Social Club egykori muzsikusa, Ibrahim Ferrer.

Két évvel korábban Wenders Az erőszak vége című filmjén dolgoztak Los Angelesben. Cooder nem sokkal azelőtt tért vissza Kubából, akkor fejezte be a - milliós példányszámú, méltán Grammy-díjas - Buena Vista Social Club album felvételét. "És amikor csak homályos tekintetét láttam, tudtam, hogy még mindig Kubában jár" - emlékezett Wenders a Songlines interjújában.

Cooder egy 1979-es felvétel, az Estrellas de Areito nyomán indult a még életben lévő muzsikusok felkutatására, onnan ismerte a zongorista Rubén Gonzálezt és a gitáros Compay Segundót. Ferrerre véletlenül bukkant: Juan d´Marcos González, a Buena Vista-projekt konzultánsa ajánlotta, amikor egy régi vágású boleroénekesre volt szükség. A hetvenéves Ibrahim akkor már öt éve felhagyott az énekléssel, mogyorót árult és cipőt tisztított, belefáradt, hogy a nélkül töltött harminc évet a Los Bocucos együttes háttérénekeseként, hogy valaha megköszönték volna a közreműködését. Juan d´Marcos invitálásának persze nem tudott ellenállni, és ennek négy szólószám lett a vége, már legalábbis ´96 tavaszán, két évvel a fentebb említett szólóalbuma előtt.

Szóval Wendersnek feltűnt, hogy Cooder még teljesen magán kívül van, kubai képeskönyvekkel és magnószalagokkal lepi meg, és elképesztő sztorikat mesél Gonzálezről meg Segundóról, úgyhogy nem volt mese, felajánlkozott: "Szólj, ha újra Kubába mész, veled tartok." Erre került 1998 tavaszán, a Buena Vista Social Club Presents Ibrahim Ferrer felvételekor alkalom.

H

Wenders addig nem ismerte ezeket a muzsikusokat, de (mint mondta) azonnal megragadta a finomságuk, a könnyedségük, az őszinteségük, az életszeretetük. És úgy látta helyesnek, ha nem egy hagyományos dokumentumfilmet készít: "Nem akartam elkülöníteni Rubén, Ferrer és társai életét a zenétől. Ez a zene olyan gazdag, és annyira tele van az élményeikkel, hogy nem választhatod szét." Inkább kreált a filmjéhez egy külön bejáratú műfajt: "musicamentary". Másrészt vigyázott, hogy "megkímélje" személyességétől: hogy csupán tárgyilagos tudósító legyen; és végképp nem kívánt rátelepedni képileg. Én azt hiszem, ez így van rendben. Különben is csupa ilyen "önmegtartóztató" történet lebeg a Buena Vista lemezei körül. Mint Ry Cooder a Folk Roots magazinban elmondta: (a World Circuit-főnök) "Nick Gold egy hős. Az összes pénzt visszavitte ezeknek az embereknek Kubába. Csinált már valaki ilyet a lemezbizniszben? Ilyen fizetségre eddig nem volt példa."

H

Tehát: Wenders filmje egyfelől Ferrer szólóalbuma felvételébe avat be, másrészt felkeresi (az akkor nyolcvanéves) Gonzálezt, (a kilencvenegy) Segundót és társait: Eliades Ochoát, Omara Portuondót, Orlando Lópezt, Manuel Mirabalt, Manuel Liceát, Barbarito Torrest, harmadsorban amszterdami és New York-i fellépéseikből ízelít. Ezek az idős emberek nem beszélnek nekünk a kubai politikáról, és végképp nem panaszolják el hosszas mellőzöttségüket (márpedig a világ legjobbjai közt számon tartott Rubén is a Buena Vista-lemezsorozatnak köszönhette első önálló anyagát, már évek óta zongorát sem tartott otthon). Inkább azt tartják fontosnak elmondani, hogy itt születtek, ez és ez volt az apjuk, ekkor kezdtek játszani, semmi sem szebb a kubai zenénél, és különleges megtiszteltetés ilyen nagyszerű muzsikusokkal játszani.

Amikor azt kérdezte a Songline, kiemelne-e egy olyan képet, amelybe belesűríthető az egész film, Wenders a Dos Gardeniast, Portuondo és Ferrer amszterdami duettjét emelte ki. Azt idézte fel, ahogyan Portuondo elbőgte magát, illetve ahogyan Ferrer letörölte a könnyeit. Bizony benne van a pakliban: a Buena Vista Social Club gyönyörű muzsikája megindító sztori. Hogy is mondta Ferrer a Folk Rootsnak? "Megvalósult egy álom - egy fiatal ember álma egy öreg ember testében. Ha három évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy ez fog történni velem, azt feleltem volna, bizonyára bedilizett. Én egyszer már visszavonultam. Most pedig nem akarom abbahagyni, az énekléstől újra kedvem támadt élni."

Hát így. A Buena Vista-lemezek Kubában (egy éve) már kaphatók, nálunk még nem nagyon. Tessék megnézni ezt a filmet, hadd hiányozzanak még jobban.

Marton László Távolodó

Buena Vista Social Club, feliratos, német-amerikai; rendezte: Wim Wenders; operatőr: Jörg Widmer; főszereplők: Ibrahim Ferrer, Rubén González, Compay Segundo, Ry Cooder, Eliades Ochoa, Omara Portuondo; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk