Oscar-másnaposság

  • - köves -
  • 2012. február 27.

Film

Kerek évfordulóhoz ért az Oscar, 16 híján ez volt a 100. alkalom, hogy Hollywood (+ vendégmunkások, bedolgozók) leborult önnön nagysága előtt. Unalmas borulás volt.

Harvey Weinstein már a 2013-as Oscar-kampányra készül, a Hollywood Boulevard-t takarítják, a kevésbé tehetősek pedig már elindultak, hogy visszaszolgáltassák bérelt szmokingjukat. Akik viszont a sajátjukban érkeztek, és még híresek is, a Vanity Fair vagy Elton John hagyományos partiján veregetik egymás vállát, és szórakoznak kifulladásig. Hogy mennyire exkluzív egy ilyen parti, például a Vanity Fair világra szóló rendezvénye, annak Michael Caine egy egész fejezetet szentelt magyarul is olvasható önéletrajzában: „Három piszoár volt. A két szélső foglalt lévén a középsőhöz álltam… Rupert Murdoch és George Lucas társaságában találtam magamat.”

Elképesztő piszoárélmény, szent igaz − a győzteseknek valami hasonlóban lehet részük ezekben az órákban is. Vajh’ kiderül-e valaha is, kik álltak az öt Oscar-díjjal jutalmazott The Artist – A némafilmes rendezője, Michel Hazanavicius jobbján és balján a kérdéses pillanatban? Ennél izgalmasabb kérdés aligha vetődhet fel az Oscar-eredmények láttán, hacsak az nem, hogy mennyi lehet a műsorvezetőnek álcázott Billy Crystal gagmanjeinek díjazása – akármennyi is, szegény Billy poénszegény fellépését látva (illetve helyenként átaludva) azt kell vélelmeznünk, Oscar-poénírónak lenni egyike lehet a legjobb nyugdíjas állásoknak. Ha az ember már nem kell a Disney családi filmeket gyártó divíziójának, csak át kell sétálni az Amerikai Filmakadémia felvételi osztályára, és kicsit visszavenni a merészségből.

Alva veszítettem el

Talán még soha ennyire nem volt figyelemmel a Filmakadémia a magyarok tarthatatlan helyzetére, arra a sokszor sérelmezett körülményre, hogy ami Hollywoodban délután, az bizony Budapesten hajnal. Bár hivatalosan a mozi magasztos élménye volt az est főtémája (a felkért sztárok hosszan sorolták is, hogyan vesztették el – mármint kinek mi volt az első moziélménye), valójában az alvás fontosságáról szólt az idei Oscar. Olyannyira álmosító volt a gála, hogy cseppet sem lennénk meglepve, ha a Nader és Simin – Egy elválás története című iráni film (elismerő kritikánk itt) papírforma győzelmét Nader és Simin – Egy elalvás története címmel dekódolták volna a fáradt magyar agyak – egy ilyen eset már tudomásunkra is jutott.

Meryl Streep, Jean Dujardin


Meryl Streep, Jean Dujardin

Fotó: REUTERS

Az, hogy a Narancs véleményével dacolva (elmarasztaló kritikánk itt) a The Artist tarolt az előkelő (legjobb film, rendezés, férfi főszereplő, zene, kosztüm) kategóriákban, legfeljebb azokat érhette váratlanul, akik jó ideje minden kapcsolatot megszakítottak a külvilággal. Ami pedig a további izgalmakat illeti… Valamit kellett adni Scorsese-nek – adtak. Alexander Payne-nek – adtak. A segítségnek – adtak. Woody Allennek – adtak. Christopher Plummernek – adtak. Payne az Utódokért (közel 2000 karakterben küldtük el a melegebb égtájú Hawaiira – itt) egy legjobb adaptált forgatókönyves, Woody az Éjfélkor Párizsbanért (visszhangban mondtunk oda neki – itt) egy legjobb eredeti forgatókönyves Oscart könyvelhetett el, A segítség statisztikáit pedig Octavia Spencer mint legjobb női mellékszereplő segítette ki. Plummer burkolt életműdíjat kapott, az ürügyet a Kezdőkben nyújtott alakítása adta – dicsértük mi is egy DVD-kritikában.

Szegény Scorsese, nemcsak a műsorvezető testközelből előadott szerenádját kellett elszenvednie, de legkésőbb akkor, amikor a legjobb hangvágás díjában részesült (A leleményes Hugóért – csütörtöktől a mozikban), neki is leeshetett, hogy idén az Akadémia csak udvariaskodik vele mint régi, megbecsült tagdíjbefizetővel (bár, meglehet, ingyenes a tagság). A hangvágás fontos, az operatőri munka (azt is elvitte a Hugo) meg még fontosabb, de ezeket a kategóriákat – meglehetősen lekicsinylő módon − technikai kategóriákként szokás emlegetni. Hiába nagy dolog egy hangvágás- vagy egy hangkeverés-Oscar, soron kívüli whiskey nem jár érte a Vanity Fair büfépultjánál (a Hugo 5 technikaiban – köztük az operatőriben − nyert).

Amiért viszont jár, az a legjobb női főszereplő Oscarja. Beszédtéma lesz, még legalább 24 óráig, Meryl Streep győzelme − sokat elmond a hitchcocki feszültségről, hogy az idei gála egyetlen kvázimeglepetését Streep győzelme jelentette (megsemmisítő kritikánk A Vasladyről itt), hiszen sokan (de ezek szerint nem elegen) A segítségben szereplő Viola Davist vizionálták befutónak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.