Jön a világvége, és idegileg kicsinál minket

szerző
Gera Márton
publikálva
2018. aug. 17., 18:20
kommentek
7
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A How it Ends egy olyan Netflix-film, ami végre élvezhető.

Nyolcmilliárd dollár. Összesen ennyit tervez idén saját tartalomra költeni a Netflix, és ahogy az egyre bővülő kínálatot nézzük, ezzel a számmal nem is túloztak. A legnagyobb streaming szolgáltató szeretné elérni, hogy a felületén elérhető tartalom fele saját gyártás legyen, ami nagyon is érhető: az ember akkor fizet elő, ha olyat kínálnak neki, amit sehol máshol nem kap meg.

Más kérdés, hogy a minőséget egyelőre csak sorozatos fronton lehetett érzékelni, a Netflix saját filmjei legtöbbször olyanok voltak, mint az eleve DVD-re küldött mozik: árgus szemmel kellett bennük keresni az értéket. Elég csak az év elején teljesen váratlanul érkező The Cloverfield Paradoxra, vagy éppen a rémesen zavaros Mute-ra gondolni (a filmről itt írtunk).

Persze, voltak azért ügyes próbálkozások is, az Expedíció kifejezetten jó sci-fi volt (kritikánk itt olvasható), és például az Ellen Page-dzsel készült dráma (Tallulah) is azt bizonyította, hogy tud tehetséges figurákat maga köré gyűjteni a vállalat. És lehet, hogy átverős a címe, illetve tényleg nem árulja el, hogyan ér véget a világ, de a nyári slágertermékük, a How it Ends is pontosan ilyen film.

How It Ends | Official Trailer [HD] | Netflix

As a mysterious apocalypse causes the spread of misinformation and violence, a man and his estranged father-in-law race across a chaotic and fractured country to save his pregnant wife. Starring Theo James, Forest Whitaker and Kat Graham, How It Ends premieres July 13 only on Netflix.

David M. Rosenthal rendező mintha úgy állt volna neki a munkának, hogy oké, apokalipszisfilmet fogok rendezi, de olyat, amelyben nem a világvégén van a lényeg. Bár a cím erősen sugallja, a How it Ends szerencsére nem arról szól, hogy hogyan ér véget a világ. Itt nem ülnek be a túlélők nagy hajókba, nem úgy menekülnek, ahogy a posztapokaliptikus mozikban szokás, és nincsenek tudósok sem, akik megfejtik, hogy mi történik a világgal.

Vannak viszont emberek, akik szenvednek, mert a lányuk az Egyesült Államok másik végén van, és fogalmuk sincs, mi lehet vele, vagy nem tudják, mi van a párjukkal. Így hát a legkevésbé az érdekli őket, hogy kitört-e a harmadik világháború, vagy természeti csapás érte-e a világot. A How it Endsben a világvége csak szépen felfestett háttér, annak azonban tényleg szép: olykor úgy néz ki az ég, mintha egy Bosch-festmény lenne, a vihar úgy csap le, hogy a Twister is elszégyellné magát. De ez csupán tájfestés, a film attól jó, hogy olyan közel viszi a kamerát a menekülő, országot átszelő emberekhez, amilyen közel csak tudja.

false

Nem is kell sokáig a képernyő előtt ülni, hogy a nézőnek világos legyen: amit lát, nem sci-fi, nem akciófilm, hanem inkább road movie, méghozzá a legjobb fajtából. Nem attól félünk, hogy mi csap le az égből, hanem hogy mikor ugranak egymásnak az emberek, mikor fogják szétszedni egymást a túlélők egy kanna benzinért.

A világvége vagy teljesen kicsinál, vagy összehoz minket, más lehetőség nincsen. Mármint ezt üzeni a film, a két főszereplő kalandjait elnézve pedig nem is olyan nehéz elhinni ezt. A lányát kutató Forest Whitakernek tulajdonképpen elég csak kettőt pislognia, és már uralja a filmet, de a tinifilmeken (A beavatott-sorozat) edződött Theo James is meggyőzően alakul át elveszett irodistából harcos túlélővé.

Ha valami miatt lehet panaszkodni, az éppen a film utolsó fél órája, amire semmi szükség nem volna, mégis itt van. Nem azzal van a baj, hogy nem árulják el, hogyan ér véget a világ, hanem hogy a How it Ends a végére már nem képes tartani a korábban diktált tempót, ismétli önmagát. Nem kellett volna tehát ez az utolsó harminc perc, de közben van a filmnek nagyjából kilencven olyan perce, amire azt lehet mondani: megérte megnézni. Ha csak ilyen tartalmat készítene a Netflix, akkor senki nem panaszkodna.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

szerző
Gera Márton
publikálva
2018. aug. 17., 18:20
kommentek
7
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 7
    yoyo
    2018. augusztus 19., 18:16
    tiszapolgári, vannak az elvileg (különböző valószínűséggel) lehetséges, és az elkerülhetetlen változatok. Például elkerülhetetlen a bolygó teljes megsemmisülése párszázmillió vagy legkésőbb pármilliárd év múlva. Természetesen ez még csak elvileg sem lehet az emberiség fennmaradásának végső ideje, nem millió, de ezer év múlva is aligha lesz már emberi civilizáció.
    Sajnos bár elvileg talán elkerülhető, gyakorlatilag megúszhatatlan, hogy a világ ember által jóformán lakhatatlanná váljon - nagyon rövid időn belül.

    Én a lehetségesen bekövetkezhető természetes kataklizmákat (meteorbecsapódás, gigantikus vulkánkitörések, akármi) valahogy úgy kezelem, mint azt a téglát, ami az ember fejére eshet, kiszámíthatatlan és vagy valószínűséggel elkerülhetetlen, és jó eséllyel csak elvi lehetőség, párszáz vagy pár ezer éves távlatban az ilyesmi bekövetkezhet, rettenetes következményekkel, de se isten, se ember nem áll mögötte - talán nagyvonalú a részemről, de ezzel én nem kívánok foglalkozni, ettől nem félek, ez olyan, mint az ember saját halála, elkerülhetetlen, de titok, hogy mikor és hogyan következik be.

    Azt is lehet mondani, hogy a huhogás, hogy közel a vég, már annyiszor bizonyult korainak, most sincs másként, 10-20-50 év távlatából ez is súlytalan lesz. Mert már annyiszor így volt, most se lesz másképp. A nap mindig felkel, ergó holnap is fel fog kelni.
    Ahhoz, hogy most se legyen másként, olyan aktív emberi beavatkozások sorozatára lenne szükség, az emberi természettel (és a politika és a gazdasá természetével) gyakorlatilag összeférhetetlen magatartásra, ami legfeljebb idealista ábrándként elképzelhető.

    Nem a CO2 kibocsátás, a pálmaolaj előállítás visszaszorítása, a tengeri szemétkontinensek megszüntetése a nagy kihívás (bár az ilyen típusú problémák kezelése se nagyon áll nyerésre), sokkal nagyobb probléma az emberiség egészét felvállaló, önkorlátozó, önfeláldozó, aktív szolidaritás. Hogy a jólétben élők ne tekintsenek úgy az összemberiség túlnyomó részére, mint akik a jólét vivmányainak, a magas fogyasztásnak, a tiszta és egészséges élelmiszereknek, gyógyellátásnak, iskolázásnak, lakhatásnak, hosszú és békés öregkornak, magas nyugdíjnak, stb. az elérésében őket fenyegetik. Hogy kevesebb fog jutni azért, hogy a világ más részein élők számára is maradjon esély.

    Márpedig ez a kérdés: ha az emberiség jólétben élő 5-10%-a nem áldoz fel a saját amúgy érdemtelenül élvezett javaiból, akkor azzal milliárdok létfeltételeit veszi el, végső soron pedig a maga, gyerekei legfeljebb unokái jövőjét is.
  2. 6
    tiszapolgári
    2018. augusztus 19., 15:05
    yoyo

    Bármilyen sok igazság van is a két bejegyzésedben, az csak az egyik (a Bibliában is megpendített) verzió, hogy éhínség, háborúk stb., vagyis maga az ember okozza a pusztulást.
    De az is lehet, hogy az embertől független esemény, például meteoritbecsapódás vagy gigantikus erejű földrengés-sorozat okozza a világvégét.
  3. 5
    yoyo
    2018. augusztus 19., 10:58
    Ja, természetesen a viágvége nem lesz, hanem már zajlik. Azért nem tűnik fel, mert a világnak ahhoz a pofátlanul szerencsés kisebbségéhez tartozunk, ahol ez még nem érzékelhető nyilvánvalóként. Itt olyan táplálékokat tartanak undorítónak és emberi fogyasztásra alkalmatlannak, amit az emberiség túlnyomó része boldogan, jóízűen megenne. Itt a "gasztroforradalom" jóvoltából az evés nem létszükséglet, hanem élvezet, önkényeztetés, stílus, és hasonlók. Itt lájkokra vadásznak a fogyatkozó jégtábláról riadtan néző, csontsovány jegesmedvés képekkel, majd beülnek a baszom városi terepjáróba. Itt rinyálnak a szar fizetés miatt, majd elmennek síelni Ausztriába vagy dögleni az Adriára. Szívják a fogukat az autópályadíj, meg a zsúfolt strand miatt, miközben emberek ezrével fulladnak bele ugyannabba a vízbe, mert megkísérelnek kimenekülni a földi pokolból.
  4. 4
    yoyo
    2018. augusztus 19., 09:49
    tiszapolgári, ha nem rohanunk nagyon, te is én is látni fogjuk, amikor a jövőoptimista arzenálról kiderül, elégtelen lesz a föld lakossága úgy 90-95%-át felszínen tartani. Például a következő 20-30 évben egyre gyorsuló tempóban válnak művelhetetlenné a jelenlegi termőföldek, ez nem valami beteg találgatás, egy olyan folyamat része, ami zajlik, aminek a megállításáért szívszaggató facebook-posztokkal nem fog sikerülni eredményesen küzdeni.
    Hogy egy szíriai polgárháború micsoda menekültkrízist okozott, miközben nagyon rövid idő múlva nem pármillió, de százmilliók fognak megpróbálni a jómódban élők forrásaihoz közelkerülni, azok pedig álszent sajnálkozással, de végtelen önzéssel fogják védeni a kiváltságaikat. És a százmilliós áradat mögött pedig milliárdok fognak a pusztulás szélére sodródni.

    Hogy ne így legyen, ahhoz a kötelező optimizmus kurva kevés lesz.
  5. 3
    rworse
    2018. augusztus 18., szombat 12:35
    Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
    Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
    Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
    Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
    Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

    Marci kipróbálhatná egyszer az értékes filmekben értékeket keresni. Nem a tömeg-műfaji filmekben.
  6. 2
    tiszapolgári
    2018. augusztus 18., szombat 07:06
    Nem tudom, mi a jó a világvége filmekben. Lehet tippelgetni, de azt, hogy hogyan ér majd véget a világ, jelenleg egyedül a Teremtő tudja. Lesz egy pillanat, amikor majd a filmstúdiók, a balett táncosok és a kőfaragók is tudni fogják, de akkor már mindegy lesz.
  7. 1
    hóvarjú
    2018. augusztus 17., péntek 23:02
    ?

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Mikrofilm

A Narancs filmes blogja.

Mikrofilm
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk