Augusztus vége van, jövő hét végén már a suliban ülnek a diákok, és kezdődik minden elölről. Az iskolák nagy részében persze a tanárok már most is bent vannak, tanmenetet írnak, óravázlatokat készítenek, adminisztrálnak, és ha csupán a kormányzati megnyilatkozásokat hallgatnák, azt hihetnék, nekik van a legjobb dolguk a világon, lassan már túl sokat is tesz értük a kormány. Van persze a valóság, ami azért naponta szembejön, és olyan messze van a kormányzati megnyilatkozásoktól, mint az ország attól, hogy végre versenyképes oktatási rendszere legyen.
| ||
Ha csak a legutóbbi híreket nézzük, a sokszor hangoztatott, elvileg fokozatosan véghezvitt pedagógus-béremelésről megint kiderült, hogy nem egészen úgy vannak vele a dolgok, ahogy azt kommunikálják. Az idén szeptembertől esedékes, 3,5 százalékos emelést differenciáltan kapják meg a pedagógusok, vagyis az igazgatók dönthetik el, kinek mennyi jár majd. Hogy mindez milyen
feszültségeket okozhat még egy jól működő tantestületben is,
talán mondani sem kell. Míg korábban a minimálbérrel együtt változott a pedagógusok bére, ezt a gyakorlatot 2015-ben megszüntették, így mostanra maradt egy olyan vetítési alap, amelynek összege három éve nem változik. Ha így haladunk, hamarosan el is jutunk oda, hogy egy kezdő, egyetemről kilépő tanár kevesebbet fog keresni, mint egy szakmunkás. Erre persze lehet azt mondani, hogy a pedagógusokat soha nem fizették meg, ami igaz is, és amúgy sem azért megy valaki erre a pályára, mert ebből a fizetésből akar luxusjachtot venni. Még ez is igaz,
de az az üzenet azért nem járt a pedagógusdiploma mellé, hogy hülyének is fogunk nézni titeket, tanárok.
Minden héten el fogjuk mondani, milyen jó sorotok van, néha még utalgatunk is arra, hogy lehet, kicsit keveset dolgoztok. Azt senki nem mondta előre, hogy az oktatási államtitkár cinikusan odaveti majd, hogy jó az irány, ne is vitassátok.
Palkovics: Vitathatatlan, hogy jó irányt jelöltek ki az oktatásban
Kérdés? Nincs. Az oktatási rendszer lassan változik, de mára vitathatatlanná vált, hogy az az út, amelyet néhány éve kijelöltek, helyes irány volt – mondta Palkovics László oktatásért felelős államtitkár. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen igazgatói kinevezéseket adott át Palkovics László és Solti Péter, a Klebelsberg Központ elnöke.
De ezek végül is csak apró dolgok az oktatás ilyen-olyan problémáihoz képest. Hiszen ez a tanév is pontosan ugyanolyan lesz, mint az eddigiek az elmúlt években. Mitől változna meg bármi is? Attól, hogy azt tolják a képünkbe, idén minden eddiginél több pénzt fordítanak a közoktatásra, vagy attól, hogy azzal szúrják ki a pedagógusok szemét, hogy januártól immár a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (Klik) Klebelsberg Központnak (KK) hívják, és centralizáció sincs, örüljetek, tanárkák!?
Valószínűleg
ugyanúgy nem lesz kréta és papírlap, ahogy eddig, majd megint beázik néhány intézmény,
a kisdiákok meg furcsa arccal mesélik otthon, hogy képzeld, anya, ma ismét az esőben tesiztünk, mert nincs rendes tornaterem. De ezek továbbra is csak a kisebb bajok, a szokásos dolgok, mivel mindig akad olyan elszánt tanár vagy szülő, aki krétát és lapot vesz az osztálynak, szabadsága alatt kifesti a termet, tetőt fed, kalapál, otthon nyomtat, és olyasféle dolgokat csinál, amik nálunknál boldogabb helyek iskoláiban fel sem merülnek.
Mindazonáltal az oktatási rendszernek van egy különös jellemzője: hogy igazából soha nem omlik össze. Jöhetnek Hoffmann Rózsák, Czunyinék, de még ezernyi Balog Zoltánt is az iskolákra lehet ereszteni, akkor is lesz tanár, aki reggel bemegy, s az egyre szűkebb lehetőségei között is megpróbál mindent, közben meg hallgatja a propagandát arról, hogy neki milyen jó dolga is van. Ez az egész rendszer csak azért nem omlott még erkölcstanostul és hazafias nevelésestül Orbánék fejére, mert vannak és mindig is lesznek pedagógusok, akik kitartanak, és csak azért nem húznak már el innen a fenébe, mert ők tényleg azért mentek erre a pályára, hogy gyerekeket taníthassanak.
Ez nyilván öröm, ám a tanár sem mindenható (dolgoztak is rajta az utóbbi években, hogy még véletlenül se legyen az), és megint indul egy tanév, amikor
több mint 100 ezer elsős diák kerül be egy olyan oktatási rendszerbe, ami rohad a szakmaiatlanságtól,
meg attól, hogy a kiötlője még mindig azt gondolja, valahol a 19. században vagyunk, és be kell törni azt a fránya kölyköt, ha kell, hazafias neveléssel, büntetéssel vagy éppen buktatással. Olyan iskolákba mennek be másfél hét múlva a diákok, amelyek fenntartójának kábé lövése sincs arról, milyen ma egy normális oktatási rendszer, amelyet lehet szeretni, ahol öröm tanulni, ahol a tanár, és nem Palkovics László, Parragh László meg Orbán Viktor dönt. Akiknek arról sem igazán van fogalmuk, milyen oktatási rendszert szeretnének, mert a koncepció még mindig csak annyi, hogy a suliban azt kell tanulni, gyerekek, amit mi mondunk, olyan emberekké kell válni, amilyenné mi akarunk formálni titeket. És ezt lehetőleg minél költséghatékonyabban kell keresztülverni, mert hát vannak fontosabb dolgok, mint az oktatás.
A szerencse az, hogy még mindig lehet tojni minderre.
Jön egy újabb tanév, amikor ismét a régi reflexek kerülnek előtérbe, megint össze lehet kacsintani a tanárral, ahogy az orbánizmus során már annyiszor, el lehet mondani a gyerekünknek, hogy ne foglalkozzon a hülyeségekkel, el ne higgye, mondjuk, hogy ő nem való gimnáziumba, mert az iparkamara elnöke ezt kitalálta. Így sem sokkal könnyebb, de trükkökkel, leleményesen túl lehet élni. El lehet érni, hogy a fiatal ne egy megnyomorított emberként jöjjön ki az iskolából hosszú évek múlva. Nem könnyű, mert a diákoknak így is ott kell ülniük hét, olykor nyolc órákat a padban, a pedagógusok meg elavult kerettantervekből tanítják őket, amit gyakran a hátuk közepére sem kívánnak.
| ||
Egy rövidke ideig talán azt lehetett hinni: a tavalyi pedagógustiltakozások hatására majd hátrébb lép a kormány, meghúzza magát, mert hát mégiscsak pedagógusok tízezrei üzenték meg neki, hogy rossz az irány, de baromira. Mára mindenki számára egészen világos lehet, hogy
egyetlen lépést sem hátráltak, tök feleslegesen áltatja magát az, aki olyanokról beszél, hogy de hát Palkovics azért nem egy Czunyiné.
Nem húzták meg magukat, hanem továbbra is fullba' nyomják a hülyeségeket, mondják a magukét gimnáziumok bezáratásáról, iskolai lövészetről. Nem lesz jobb a helyzet: 2019-től kevesebben juthatnak be gimnáziumokba, mert jöhet a kötelező középiskolai felvételi, és ha nem áll el a tervezettől a kormány, a nyári szünet is rövidülhet, így nemsokára 38 fokban lehet majd tanulni a logaritmus függvényről a klimatizálatlan tantermekben. És lehetne folytatni, beszélni a szakképzés átalakításáról, a botrányos szakmai érettségikről, vagy az egyházi iskolák egyre jelentősebb térnyeréséről.
Hogy lesz-e az idei tanévben valami, ami olyan tiltakozást indíthat el az iskolákban és azokon kívül, mint amire 2016 elején volt példa, azt egyelőre lehetetlen megmondani. Lehet, hogy a tanárok és a diákok tűrnek továbbra is, nem szólnak, csak dolgoznak és próbálnak túlélni. De talán lesz egy mondat, egy kockásingezés, egy újabb tervezet, ami után megint nem fog számítani, ki mit tanít, ki melyik oldalon áll, ki kire szavazott, ki szeret buktatni és ki nem, csupán az lesz a fontos, hogy hagyjanak minket már tanítani. Úgy, ahogy mi akarunk.
Addig viszont maradnak a trükkök,
terjedhetnek az alternatívák, lehet beszélgetni a gyerekünkkel, szamizdatként terjeszteni a régi tankönyveket. A semminél ez is jobb.
