Január 30. – A hatalom arca

  • Körner Gábor
  • 2014. január 30.

Ukrajna mindennap

Janukovics elnök váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak. Ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!

Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.

false

 

Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előre hozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.

A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúratörvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „Ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.

De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Timesban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.

Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első és második.

Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.

Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előrehozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.

A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúra-törvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.

De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Times-ban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.