Könyv: Mesék Paradicsomkertje (A teljes Ezeregyéjszaka magyarul)
Nagyjából az első ezredforduló táján, midőn a magyarok eleinek cselekedeteiről szóló hősi énekek, az ősvallás szertartásszövegei és a törzsi hírességekhez fűződő anekdoták, egyszóval az élő szájhagyomány zöme Atlantiszként süllyedt el a kereszténység tengerében, a muszlim kultúra virágzó városi szigetein - a "komoly" kultúrjavak, a teológia és a tudomány kincsei mellett - már javában gyűjtögették "az éjszakai történetmondók" és a "bohóckodva szórakoztatók" kitalált történeteit is. Fennmaradt olyan papirusztekercs-töredék, melynek tanúsága szerint a Közel-Keleten már a IX. század második felében forgalomban volt az ezer kitalált mesét tartalmazó perzsa gyűjteményből készült arab nyelvű válogatás. Akadt olyan X. századi arab író, aki - korai folkloristaként - mesemondókat hívott magához, átvette tőlük a legszebb történeteket, hogy az előbb említett válogatás, valamint egyéb könyvek és az általa lejegyzettek alapján megszerkessze a saját Ezer éjszakáját. Törekvése, amelyből - mások hasonló szerkesztői nekirugaszkodása nyomán - a későbbi Ezeregyéjszaka kinőtt, a távoli múltban gyökerezett: a hagyomány szerint Nagy Sándor volt az első, aki efféle históriákat meséltetett magának. Nagy Sándor utódai között pedig ezentúl még az a szokás is dívott a hagyomány szerint, hogy a részfejedelmek megoldhatatlan kérdéseket, furfangos fejtörőket adtak fel egymásnak, és aki az észjátékban győzött, az kerekedett felül a politikában is.