A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Öt éve beszélgettünk a neves zongoraművésszel, aki régóta tartja magát hozzá, hogy nem lép fel Magyarországon. Erről is beszélt, meg kedvenc zeneszerzőiről és írásairól is. Idézzük fel Rácz Judit interjúját!
Október 3. és 5. között a Bálnában a 2. emeleti Z15-ös standon találja lapunkat.
A spanyol író Borges örökösének vallja magát, és Magyarországon is népszerű. Akkor beszélgettünk vele, amikor megjelent a spanyol polgárháború végnapjaiban játszódó, komoly nemzetközi sikert aratott regénye, a Szalamiszi katonák. Idézzük fel Kovácsy Tibor interjúját az Ásatás sorozatban!
Az Egyesült Államokban sosem ért véget a polgárháború, az Európai Unió továbbra is a lehetőségei alatt teljesít, Orbán rendszerének pedig csak mi, magyarok vethetünk véget, külső segítségre haszontalan várakozni. Idézzük fel Noam Chomskyval készült interjúnkat 2021-ből!
Az író-költő hosszú éveken át írt a Magyar Narancsba: publicisztikákat, jegyzeteket, „egotripeket”. Ezekből idézzünk fel egyet az Ásatás sorozatban!
Nincs foglalkozása, társadalmi állása szerfölött kétes, jövedelme véletlenszerű – de nyomoz, és varázstalanítani akarja a világot. Idézzük fel Bán Zoltán András esszéjét egy tizenöt évvel ezelőtti Magyar Narancs-lapszámból!
Éles, kritikus és politikus volt a tizenkettedik alkalommal megrendezett Irodalmi Humorfesztivál a Gyulai Várszínházban. A szervezők szerényen „a Kárpát-medence egyik legkiemelkedőbb szépirodalmi programjának” nevezték.
Az első modern regénynek tekintik, kétszer aláhúzható, meglepő tanulsága pedig nem más, mint hogy képzelet és valóság különbözik. Nem volt ez mindig így. Idézzük fel Fábri Péter cikkét 2005-ből.
