(2013-06-06)
Létezik olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely nagymértékben csökkentené a mélyszegénységet, a társadalmi egyenlőtlenségeket, a szegregált csoportok kiszolgáltatottságát, ugyanakkor növelné a munkavállaló munkáltatóval szembeni alkupozícióját, a munkavállalásra való hajlandóságot és az egyén szabadságát.
Aki nem (csak) önmagáért szereti a demokráciát, az abban bízik, hogy szorgos működtetése jó szakpolitikai döntésekhez vezet. Miért lehet ebben bízni? Mert a parlamentben többségben ülő és a kormányt adó politikusok boldogítani akarják a népet, leginkább azért, mert újra akarják választatni magukat. A nép pedig arra szavaz, aki úgy kormányoz, ahogy az neki jó.
Egyfajta környezetvédelmi tiltakozó megmozdulással kezdődött: a zöld területekben egyébként is szűkölködő Isztambul központi terén - amennyiben egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről Európa legnépesebb és részben már Ázsia területén fekvő városában - igyekezték megvédeni a fákat a kivágástól békés aktivisták.
Érdemes-e az ellenzéknek elindulnia a választáson, ha a választási szabályok durván a kormánypártnak kedveznek? Nem nyer-e többet a demonstratív távolmaradással? A választási bojkottot idén márciusban javasolta Tamás Gáspár Miklós a magyar ellenzéknek, mi most más országok tapasztalatai közt böngésztünk.
A temetkezésről szóló törvény tervezett módosításával a kormány az elhunyt hozzátartozóitól aktív közreműködést kér, és cserébe ingyen sírhelyet kínál. Miért morbid ez az ötlet?
Az első Orbán-kormány 4,7 milliárdot fordított, a második 2,7 milliárd forintot szán labdarúgópályák beléptetőrendszerének a kiépítésére. Az első tétel kidobott pénz volt, mivel a berendezéseit soha nem szerelték fel. Ezúttal a labdarúgó-szövetség menedzseli a stadionbiztonsági projektet, amelynek megvalósulását a jelek szerint nem az átláthatóság, az ésszerűség és a következetesség jellemzi.
Kiegyensúlyozottnak látja a magyar közmédiát, az utóbbi két és fél év botrányait pedig periferiálisnak és a szervezeti átalakítás velejárójának tartja. Úgy véli, a médiapiac pluralizmusát nem lehet jogszabályi úton elősegíteni, viszont elképzelhetőnek tartana egy állami normatívát a hazai print közéleti-politikai újságírás fenntartására.
Szőcs Petra Kétvízköz című kötete egyetlen eseményt jár körül: a beszélő által Tatának nevezett nagyapa halálát. A könyv feltűnő önállósága ellenére is társítható Kántor Péter Levél anyámnak című ciklusához, szerkezetéről pedig több pályakezdő is az eszünkbe juthat. Ciklusnak túl sok a költemény, kötetnek az elegánsan karcsúnál egy fokkal karcsúbb, de tény, hogy nem találni fölösleges verset, a füzér így egységes és zárt.
Architektúra és poézis - ritka párosítás, bár Térey János már régóta használja az építészeti képeket hol metaforikusan, hol pedig masszív valójukban. Korpánál vállalt a Térey-hatás, egyik versének mottója is tőle való, ám ez korántsem a Térey-féle tűpontos költészet, inkább hanyagul odavetett, szürreálisnak szánt képek átgondolatlan folyama.
Amellett, hogy bosszantóan kevés költői kísérletre vállalkozik, és szinte semmilyen kockázatot nem vállal, Fenyvesi Orsolya Tükrök állatai című kötete a magának kitűzött rutinfeladatokkal is nehézkesen birkózik meg.
A históriai kutatásokban régóta bevált és alkalmazott módszer a paleoklimatológia eredményeinek, a régmúlt korok éghajlati adatainak és változásainak számbavétele. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a nálunknál rendre kiszolgáltatottabbnak elképzelt és zömmel a helyben megtermelt élelmiszertől függő eleink életében kevés dolog játszhatott fontosabb szerepet, mint hogy akkoriban mennyire volt meleg, mennyi eső esett, s mennyit sütött a nap. Brian M. Fagan régész, a Kaliforniai Egyetem professzora az utóbbi évtizedeket éppen annak szentelte, hogy tudatosítsa az olvasókban: a történelemkönyvek lapjairól már ismertnek vélt események magyarázatához elengedhetetlenül fontos a természeti környezet, mindenekelőtt az éghajlat és változásai tanulmányozása.
Egyedülállóan szép könyv, az utóbbi évek kiemelkedő prózai munkája. A szó minden elcsépelt jelentésében testes mű: két erdélyi orvos történetét meséli el az 1910-es évek elejétől a világháború és Trianon traumáin keresztül egészen boldog egymásra találásukig.
Az 1946-ban született francia történész könyve elején látszólag biztos kézzel húzza meg kutatási területének határait: "A pokol gondolat meszsze túlnő a keresztény tanítás keretein. Jóval a kereszténység előtt jelent meg, s annak visszaszorulása után is tovább él. Az egész emberiség tulajdona, hívőké és hitetleneké egyaránt.
A novellafüzérhez hasonló módon egymáshoz kapcsolódó történetekről mondhatnánk, hogy a szerelem problémakörét tárgyazzák, de még ez is túlzás lenne. Maradjunk annyiban: egy kamasz fiú naplójához hasonlító elbeszélés kapcsolatokról és viszonyokról.
Első magyarra fordított regényében, a Gyorslábú Achillében egyszerre jelenik meg az emberi kapcsolatok ereje és a politikai osztály romlottsága. Stefano Benni korábbi munkatársát, az olasz politikába komikusként betörő Beppe Grillót is élesen kritizálja, de a könyvfesztiválon folytatott beszélgetésünk során nem kímélte Orbán Viktort és Michel Houellebecqet sem.
"[Ez] a legelvetemültebb és egyben legostobább könyv, amely részét képezi a világirodalomnak" - írja a szerző a Malleus maleficarum, vagyis a Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható, a bennfentesek által röviden csak Boszorkánypöröly címen emlegetett középkori műről. Kijelentése részben saját regényére is igaz.
A pesti kabaré alapító hőse, irodalmár áldozata és első historikusa volt. Egy ma már nem létező színpadi mesterség, a konferálás meghonosítójaként emlékezünk rá, noha helye ott van a nagy magyar emlékírók sorában.
Annak az "elveszett nemzedéknek" volt egyik kiemelkedő alakja, amelynek tagjai az első világháború idején értek illúziótlan felnőttekké. Ettől a kiábrándultságtól nem független, hogy a maga 44 megélt évével az illusztris amerikai írók egy másik csoportjába is bekerült: Poe-hoz vagy Jack Londonhoz hasonlóan az ő korai halálához is alkoholizmusa vezetett.
Noha első munkájuk, a Hammer testvérpár négykezese egyből az "utóbbi évek egyik legnagyobb dán könyvsikere" lett - hirdeti a borító. Mégis miért? - ezt már mi kérdezzük, amikor letesszük az utóbbi évek skandináv krimidömpingjének kissé fakó darabját.
Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom
Nyolcvanegy levél és a bartóki életmű három nagy jelentőségű kompozíciója - távolról ennyi a Bónis Ferenc fordításában és szerkesztésében megjelent kötet summája.
Hatalmas várakozás, tizenhárom tétel, néhány kívülről fújt sláger és tölteléknek látszó darabok, markáns, azonnal felismerhető hangzásvilág - az ezt is el sokkal inkább látszhat hasonlítani egy popalbumhoz, mint egy átlagos kortárs magyar verseskötethez.
Tizenötezer csehországi zsidó gyereket deportáltak Terezínbe, majd Auschwitzba, akik közül csupán százan élték túl a holokausztot, köztük Helga Weiss.
Van valami vonzó, kukaborogató hevület abban, hogy az Építész Szakkollégium új, teljes egészében kétnyelvű magazinjának címe egyrészt az aktivizmus, a politikai engedetlenség, másrészt a csapás, rombolás képzeteit is felkelti.
Egy uniós projekt segítségével Magyarországon is egyszerűbbé válhatna a könyvek jogtulajdonosainak felkutatása, ezzel új lendületet kapna a digitalizálás is. A pályázat hazai koordinátora azonban áprilisban kiszállt a buliból. Mit vesztettünk és mit nyerhetünk?
Ezt is el című könyvét az év legjobban várt versesköteteként emlegetik, pedig még csak június van. A mindhárom műnemben, továbbá a gyerekirodalomban és tüntetések színpadain is tevékeny szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy e ritkán látott népszerűség nem az ő érdeme, és hogy ez a fajta költészet folytathatatlan.
"Szokatlan és különös témát találtam, ez lesz a legzseniálisabb művem. Olyan operát komponálok, amely egészen könnyed és népszerű, nem igényel sem hőstenort, sem súlyos drámai szopránt, így színrevitele aligha okoz majd problémát." Ezekkel a szavakkal harangozta be kiadójának Richard Wagner A nürnbergi mesterdalnokok alkotói munkálatait, s habár többségi szavazással éppenséggel aligha lehetne a megszületett végeredményt, Wagner leghosszabb operáját "könnyed"-nek nyilvánítanunk, s persze a színrevitel problémátlanságára is rácáfolhatna egynémely személyes emlékünk, azért a nagy alkotó a saját mércéi szerint helytálló módon lőtte be majdani dalműve főbb paramétereit.
Bár én egy idő után már bizonyos fásultsággal pörgettem tovább az új Daft Punk-lemezről szóló híreket, vitathatatlan, hogy a Random Acces Memoriest felvezető nagyszabású és hosszadalmas, néhol már-már tömeghisztériába torkolló reklámkampány rendkívül hatékonynak (ugyanakkor persze rendkívül tenyérbemászónak) bizonyult.
A Crooks & Lovers - a Mount Kimbie duó első albuma 2010-ből, amely a posztdubstep mozgalom jelképe lett - nem öregszik.
Bár egy valódi remekművel azért továbbra is adós, az atlantai Deerhunter mégis megérdemelten lett az elmúlt néhány év egyik legfontosabb független gitárzenekara.
A 200 éve Lipcsében született és 130 éve Velencében meghalt Richard Wagner művészete mára vitathatatlan alapérték lett, és a két város neve plasztikusan érzékeltetheti az utat, amelyet példátlan akaraterővel szinte kitaposott magának: Németországtól az európai és egyetemes elismertségig.
A puritánul elnevezett trió eredetileg Elena Tonra énekes-gitáros egyszemélyes produkciójának indult, majd utóbb csatlakozott hozzá Igor Haefeli gitáros és Remi Aguilella dobos. Több figyelemre méltó EP megjelenését követően szerződtette őket a 4AD, és idei bemutatkozó lemezük egyáltalán nem lóg ki a kiadó retrospektíven is lélegzetelállító katalógusából.
Cecilia Bartoli annak ellenére az egyik legjelentékenyebb mai énekesnő, hogy többnyire csak árialemezeket ad ki. Felfedez, felfedeztet zeneszerzőket, hiszen megteheti: lemezei akkor is kelendőek, ha soha nem hallott nevekkel áll elő.
New Orleansban háromféle ember létezik: a becsületes bérgyilkos, a hónaljban izzadó korrupt zsaru és az aranyszívű-bombatestű tetoválólány. Akinek a valóságérzéke már most tiltakozna, arra a továbbiakban is nehéz percek várnak, mert a becsületes bérgyilkost úgy hívják, Jimmy Bobo, ami már önmagában egy megnyerhetetlen helyzet, de semmi ahhoz képest, hogy a rezzenéstelen arccal és hangtompítóval ölő Bobót Sylvester Stallone alakítja.
Hunyja be a szemét, lazuljon el, és képzelje azt, hogy.... Igen, bizony, Danny Boyle legújabb filmjében egy pszichológusi szakrendelésen vagyunk, s mint az ilyenkor általában lenni szokott, egy világszép terapeutát figyelhetünk munka közben.
Amikor Sztupa és Troché a gumimacik élén Vietnamba vonultak, az alakzat - különösen a hátsó fertályokon - olykor-olykor megbomlott. De ne szaladjunk ennyire hátra, hiszen a dolog valójában úgy festett, hogy csak Troché vonult a gumimacik élén, Sztupa nagyon is beékelődött közéjük, jobbról a harmadik volt a szélén, pont abban a menetoszlopban, amit Troché vezetett.
A sajtó szép, nagy és erős, a sajtóval nincsen semmi baj - nyolc héten át ezzel a lélekemelő és önbizalom-erősítő mantrával kelhetett fel a tévé mellől a Viasat3 nemes versengésének sajtómunkás nézője: elvégre szép lányok egész koszorúja vetélkedett a képernyőn azért, hogy valamelyikük végül odakerülhessen - a hot! magazin címlapjára.
Amikor bő húsz évvel ezelőtt először láttam Cristoph Marthaler-előadást (a Murxot a berlini Volksbühnén), a színpadon tizenegy színész-zenész ült-állt és mozgott kimérten az Anna Viebrock által tervezett, fával borított teremben.
A Csepeli Munkásotthonba érkező közönség buszra száll, fülhallgatót húz - és indulás után már nem érezheti magát biztonságban. Színházban ritkán leptek meg és bizonytalanítottak el ennyiszer. Ugyanis a játék tere és a szereplők köre bámulatosan tág, pontosabban behatárolhatatlan: voltaképpen minden és mindenki benne van, akit az ablakból látunk.
A gyereknek jót tesz a mozgás, a felnőttnek pedig kell a társaság. A játszóterekre még mindig inkább az anyák viszik a gyerekeket, a lézengő, padokon ücsörgő apák hozzájuk csatlakozhatnak be.
"Mindig bosszankodom, hogy az orosz filmekben állandóan csak borscsot és kaviárt esznek, pedig a konyhánk rendkívül változatos. Édesanyám például sok halat sütött, és levesből is rengetegféle készült. Például rasszolnyik, kovászos uborkával és gerslivel, vagy orosz halászlé: krumplival, babérlevéllel, tejföllel és pirított hagymával.
A mi kultúránkban tabu a rovarevés, a világ nagy részén passzió vagy éppen a népélelmezés nélkülözhetetlen eszköze. És megtörténhet az is, hogy egy idő után esszük, nem esszük, nem kapunk mást.
Tucatnyi szakember dolga és kötelessége, hogy megóvjon egy gyereket az őt veszélyeztető szülőktől. A gyermekvédelem rendszere néha indokolatlan szigorral lép föl, néha pedig a felelősök orra előtt halnak meg gyerekek. Az utóbbi kockázata különösen akkor nagy, ha a szakember és a kliensek világa közt átjárhatatlan szakadék húzódik.
A hulladékfém-kereskedelem januári szigorítása után tovább nehezítené az ebből élők helyzetét a kormány: lényegében minden hulladék eredetét hivatalos papírral kellene igazolni. Ez a változtatás kétségkívül fejfájást okozna a nagybani fémtolvajoknak és felvásárlóiknak - ami örvendetes -, ám egyúttal ellehetetlenítheti a hulladékfém-gyűjtésből élő szegények (hajléktalanok, romák) megélhetését is.
"Egy lépést se tovább, itt mérik a legkafább thai kaját" Az ígéret szép szó, de vajon megtartják-e? Az Ételhordó napszámosa Budapest egyik leginkább szennyezett pontjára merészkedett.
Nyomozós sorozat a Szívek Szállodája bizonyítottan népes rajongói körének - aztán hogy a krimifalók hogy vannak vele, az már egy másik kérdés, hiszen a nyomozás és a vérengzés helyett leginkább a bájos-bolondos exswatos főhős lelkivilágáért lehet aggódni.
