- dd -

A kézikamerás horrorfilmek alapvetően az alanyi költészet kései mutánsai: ez veled is megtörténhet, sugallják, de a néző ilyetén esedékes bekebelezése mindig pengeélen táncol - tudniillik valahányszor marad némi kétségünk; ad notam: hajítsad már el azt a kamerát, és rohanj! A {rec} ezt a problémát amilyen egyszerűen, olyan remekül, egyben félelmetesen oldja meg: a tűzoltóállomás átlagos estéjét megörökíteni szándékozó tévéstáb elbeszélői pozíciója kiköveteli egyrészt, hogy mindent filmre vegyünk, másrészt egy tévéműsor nézőjeként sokkal hihetőbben és alattomosabban kerülünk közel a történethez, mint a hagyományos kameraszubjektív nézőponttal. Szó se róla, számos magyar médiaipari termékről el tudjuk képzelni, hogy a muszterei közt horrorisztikus részletek lappangnak, mindenesetre a filmbéli tűzoltókkal foglalkozó bulvárinformációs műsornak induló valóságshow meghitten ismerős - a tűzoltók elébb unatkoznak, majd jön végre egy riasztás, be kell hatolni egy öregasszony lakásába, aki már jó ideje nem mutatkozik, ráadásul furcsa hangok szűrődnek ki tőle.