film - {rec}

  • - dd -
  • 2009. január 8.

Zene

A kézikamerás horrorfilmek alapvetően az alanyi költészet kései mutánsai: ez veled is megtörténhet, sugallják, de a néző ilyetén esedékes bekebelezése mindig pengeélen táncol - tudniillik valahányszor marad némi kétségünk; ad notam: hajítsad már el azt a kamerát, és rohanj! A {rec} ezt a problémát amilyen egyszerűen, olyan remekül, egyben félelmetesen oldja meg: a tűzoltóállomás átlagos estéjét megörökíteni szándékozó tévéstáb elbeszélői pozíciója kiköveteli egyrészt, hogy mindent filmre vegyünk, másrészt egy tévéműsor nézőjeként sokkal hihetőbben és alattomosabban kerülünk közel a történethez, mint a hagyományos kameraszubjektív nézőponttal. Szó se róla, számos magyar médiaipari termékről el tudjuk képzelni, hogy a muszterei közt horrorisztikus részletek lappangnak, mindenesetre a filmbéli tűzoltókkal foglalkozó bulvárinformációs műsornak induló valóságshow meghitten ismerős - a tűzoltók elébb unatkoznak, majd jön végre egy riasztás, be kell hatolni egy öregasszony lakásába, aki már jó ideje nem mutatkozik, ráadásul furcsa hangok szűrődnek ki tőle.
A kézikamerás horrorfilmek alapvetõen az alanyi költészet kései mutánsai: ez veled is megtörténhet, sugallják, de a nézõ ilyetén esedékes bekebelezése mindig pengeélen táncol - tudniillik valahányszor marad némi kétségünk; ad notam: hajítsad már el azt a kamerát, és rohanj!

A {rec} ezt a problémát amilyen egyszerûen, olyan remekül, egyben félelmetesen oldja meg: a tûzoltóállomás átlagos estéjét megörökíteni szándékozó tévéstáb elbeszélõi pozíciója kiköveteli egyrészt, hogy mindent filmre vegyünk, másrészt egy tévémûsor nézõjeként sokkal hihetõbben és alattomosabban kerülünk közel a történethez, mint a hagyományos kameraszubjektív nézõponttal.

Szó se róla, számos magyar médiaipari termékrõl el tudjuk képzelni, hogy a muszterei közt horrorisztikus részletek lappangnak, mindenesetre a filmbéli tûzoltókkal foglalkozó bulvárinformációs mûsornak induló valóságshow meghitten ismerõs - a tûzoltók elébb unatkoznak, majd jön végre egy riasztás, be kell hatolni egy öregasszony lakásába, aki már jó ideje nem mutatkozik, ráadásul furcsa hangok szûrõdnek ki tõle. A rutinfeladat persze elfajul, de innentõl nem a pontosan kitalálható végkifejlet az érdekes - a Paco Plaza, Jaume Balagueró rendezõpáros filmjében átveszi az uralmat a roncsolt kép és fényfoltokkal felépített rettegés. Így hatol a tudatunkba a tévémûsor, s ott az európai horror hagyományai szerint jár el (még a végkimenetel során is). A tökéletesen kidolgozott koncepció igazi diabolikus utazássá teszi a {rec}-et. Ilyen lenne Hieronymus Bosch mai kiszavazóshow-ja.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.