A {rec} ezt a problémát amilyen egyszerûen, olyan remekül, egyben félelmetesen oldja meg: a tûzoltóállomás átlagos estéjét megörökíteni szándékozó tévéstáb elbeszélõi pozíciója kiköveteli egyrészt, hogy mindent filmre vegyünk, másrészt egy tévémûsor nézõjeként sokkal hihetõbben és alattomosabban kerülünk közel a történethez, mint a hagyományos kameraszubjektív nézõponttal.
Szó se róla, számos magyar médiaipari termékrõl el tudjuk képzelni, hogy a muszterei közt horrorisztikus részletek lappangnak, mindenesetre a filmbéli tûzoltókkal foglalkozó bulvárinformációs mûsornak induló valóságshow meghitten ismerõs - a tûzoltók elébb unatkoznak, majd jön végre egy riasztás, be kell hatolni egy öregasszony lakásába, aki már jó ideje nem mutatkozik, ráadásul furcsa hangok szûrõdnek ki tõle. A rutinfeladat persze elfajul, de innentõl nem a pontosan kitalálható végkifejlet az érdekes - a Paco Plaza, Jaume Balagueró rendezõpáros filmjében átveszi az uralmat a roncsolt kép és fényfoltokkal felépített rettegés. Így hatol a tudatunkba a tévémûsor, s ott az európai horror hagyományai szerint jár el (még a végkimenetel során is). A tökéletesen kidolgozott koncepció igazi diabolikus utazássá teszi a {rec}-et. Ilyen lenne Hieronymus Bosch mai kiszavazóshow-ja.
Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány
****
