- kempf -

"Művészfilm és mégis szórakoztató", szokták mondani az 1995 utáni jókedvű brit vonal darabjaira. Értelmetlen megállapítás, nagyjából annyit tesz: jó, és mégis jó. Az angol (skót, ír) filmes amerikai filmet akar csinálni, de sehogy se viszi rá a lelkiismeret: az istennek is európai (valódi) film születik. Ez determináció, nem pénzkérdés, hiszen azok az amerikai kollégák, akik a kevesellt emlékanyagot művi romantikával pótolják, öt dollárból is giccset fognak csinálni. Ha kivesszük a körből az olyan rendíthetetlen építészeket, mint Greenaway, és az olyan elhivatott misszionáriusokat, mint Ivory vagy Branagh, akkor azt láthatjuk, a jelen brit filmkészítés semmi más, mint örömfilmezés. Készítés a helyes utótag, filmművészetről Frearsen és Jarmanon túl már, filmgyártásról a tengeren innen még nem beszélhetünk.