„Ez az egész dolog egy gusztustalanság” – Vajda Mihály a professzori cím visszaadásáról és Putyinról

szerző
Gera Márton
publikálva
2017. szept. 05., 18:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Interjú a filozófussal, aki lemondott professzori címéről, mert nem hajlandó közösséget vállalni a Putyint díszpolgárrá avató Debreceni Egyetemmel.

  • Még augusztus végén írta meg a Népszava, hogy a Debreceni Egyetem (DE) díszpolgári címet ad Vlagyimir Putyinnak. Nem sokkal később kiderült, a hír valóban igaz, és az orosz elnöknek szóló kitüntetés ötletét az egyetem szenátusa 90 százalékos többséggel támogatta. Az indoklás szerint a cím azért jár Putyinnak, mert az ő jóvoltából „az Orosz Föderáció jelentős szerepet szán a Debreceni Egyetemnek a Paks II. beruházásban”.
  • Amint nyilvánvalóvá vált, hogy mire készül az intézmény, a hallgatók rögtön nekimentek a szenátusnak a Facebookon, mire az egyetem elkezdte törölni a kritikus véleményeket az oldalról, majd letiltotta az értékelés lehetőségét.
  • Indult egy petíció is a cím visszavonásáért, a múlt héten pedig elhatárolódott a döntéstől az Alkotmányjogi Tanszék, és nem sokkal később hasonlóan tett a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék is.
  • Vajda Mihály Széchenyi-díjas filozófus, az egyetem filozófia tanszékének korábbi vezetője hétfőn tette közzé rövid levelét, amelyet eredetileg az intézmény rektorának címzett, és amelyben arról ír, hogy bár sajnálja, de kénytelen visszaadni professor emeritusi címét, mivel nem szeretne fenntartani semmilyen kapcsolatot egy intézménnyel, amelynek Vlagyimir Putyin a díszpolgára.
  • Villáminterjú Vajda Mihállyal kiállásról, egyetemről és a Putyinhoz való közeledésről:

magyarnarancs.hu: Amikor meghallotta, hogy az egyeteme díszpolgári címet ad Vlagyimir Putyinnak, rögtön elhatározta, hogy visszaadja a professor emeritusi címét?

Vajda Mihály: Azt hiszem, igen. Ez az egész dolog egy gusztustalanság. Nem csak arról van szó, hogy kormányszinten barátkoznak Putyinnal, az egy dolog – persze, ennek egyáltalán nem örülök. De hogy az egyetem csak azért kitalál valamilyen címet – gondolom, díszdoktorrá akarták volna választani, csak ezt valamiért nem lehetett –, hogy kitüntethesse Putyint, az engem annyira felháborított, olyan gusztustalannak éreztem, hogy úgy gondoltam, nekem ehhez az egyetemhez semmi közöm.

magyarnarancs.hu: Amúgy hány évig volt hozzá köze?

VM: Elég sokáig. 1990-ben kerültem oda, előtte én nem voltam comme il faut, nem volt semmiféle állásom. Aztán ott dolgoztam tulajdonképpen az emeritálásomig, ami 2005-ben történt.

magyarnarancs.hu: A professor emeritusi cím, amelyről lemondott, mit takar?

VM: Amikor a professzorok nyugdíjba mennek, megkaphatják ezt a címet. A nyugdíjazás önmagában nem jelent professor emeritusságot, mert ez egy kitüntető cím. Akinek ilyen címe van, az, ha akar, továbbra is részt vehet az egyetemi életben, taníthat.

Vajda Mihály egy korábbi előadása közben

Vajda Mihály egy korábbi előadása közben

Fotó: YouTube/LTV PROJEKT

magyarnarancs.hu: Az egyetem vezetése most azt mondja, a szenátus 90 százalékos többséggel támogatta Putyin kitüntetését, teljesen demokratikus döntés volt.

VM: Én úgy látom, itt szervilizmusról van szó. Ha azt mondják ennek a választott testületnek, hogy ennek vagy annak így kell lennie, akkor az nem kérdez, nincs saját véleménye, hanem elfogadja a felülről jövő parancsot és belemegy a dologba. Ez a 90 százalék szégyen, de a 90 százalékos többségtől függetlenül is szégyenletesnek tartom, ami történik. Miért kell egy egyetemnek beleszállnia a politikába?

magyarnarancs.hu: Szóval egyszerűen szervilizmusról volna szó?

VM: Persze hogy arról van szó. Lehet, hogy pénzt is akarnak, de az egy másik kérdés.

magyarnarancs.hu: Levelét eredetileg a rektornak címezte, gondolom, kapott valamilyen választ.

VM: Nem kaptam semmiféle választ. Szerintem nem is fogok. Tudom, hogy címezhettem volna a kancellárnak is, mert azt hiszem, neki van döntő szava manapság az egyetemeken, de nekem amúgy sem tetszik ez a kancellári rendszer. Úgy gondolkodom, mint régen: egy egyetem vezetője a rektor.

false

 

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

magyarnarancs.hu: Mit gondol, lesz valamilyen hatása a tiltakozásának?

VM: Nem hiszem. Nem azért adtam vissza a címemet, mert azt gondoltam, hogy emiatt majd történik valami. Nem azért, mintha ennek hatása lenne, hanem mert úgy gondoltam, hogy az ember a saját lelkiismeretének és a saját tudatának tartozik azzal, hogy tegyen egy lépést.

magyarnarancs.hu: Az nem lepi meg, hogy a hallgatókon és két tanszéken kívül alig tiltakozik valaki az egyetemen belül?

VM: Szerintem ez az egyetem már elég régóta szervilisen viselkedik, mindent tudomásul vesz, amit a politika tesz, és esze ágában sincs beleszólni. De láthatólag mégis beleszól, mert a kitüntetés kapcsán azt mondhatta volna, hogy mi nem politizálunk, hanem tanítunk, kutatunk, és ne tessenek ilyen ötletekkel előállni. Gondolom, felülről jött az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha Putyin egy egyetem díszpolgára lenne. Hogy miért pont a Debreceni Egyetemé, nem tudom, de lehet, hogy azért, mert mások is tudják, milyen szervilis módon viselkedik ennek az egyetemnek a vezetése. Azt meg nem tudom, hogy a nagyszámú tanszék közül miért csak kettő határolódott el.

magyarnarancs.hu: Hogyan értékeli egyébként a kormány Putyinhoz való közeledését? Van, aki szerint ez a legnagyobb rossz, más meg azt mondja, csak gazdasági okokból történik mindez.

VM: Nézze, azt hiszem, ez egy nagyon bonyolult kérdés, én mindenesetre nem szimpatizálok a dologgal. Hogy miként függ ez össze azzal, hogy az ország politikai vezetése az Európai Unióval enyhén szólva eléggé problematikus viszonyban áll, azt nem tudom. De hogy ezt pont az az Orbán Viktor iniciálja, és pont az ő vezetése alatt történik, aki Nagy Imre újratemetésekor kimondta, hogy most már végre tűnjenek el innen az oroszok, az még komikusabbá teszi az egészet. Szomorú a dolog, de komikus is.

(Csütörtökön megjelenő lapszámunkban bemutatjuk azt a folyamatot, melynek során fideszes káderek foglalták el a Debreceni Egyetem kulcspozícióit.)

Tavalyi, a mostaninál sokkal bővebb interjúnkat Vajda Mihállyal itt lehet elolvasni:

„Miért Magyarországon?"

Nincsenek pontos fogalmaink annak leírására, ami a világban jelenleg zajlik, és aminek az egyik tünete az orbánizmus – mondja Vajda Mihály. A folyamat lényege ettől függetlenül világos: a nacionalizmus erősödése.

 

szerző
Gera Márton
publikálva
2017. szept. 05., 18:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. szeptember 06., szerda 09:15
    „a szenátus 90 százalékos többséggel támogatta Putyin kitüntetését”

    Az semmi ahhoz képest, hogy Mussolini budapesti díszpolgárságát 100 százalék, Sztálinét pedig 264 százalék szavazta meg.
  2. 3 rworse
    rworse
    2017. szeptember 06., szerda 00:20
    Egyszer persze átszakadhat a gát, és akkor ömlik az ár.
  3. 2 rworse
    rworse
    2017. szeptember 06., szerda 00:19
    Számottevő hatása akkor lehetne, ha lenne még az országban sajtószabadság. Meg ha nem a fortélyos félelem igazgatta szervilizmus ülné torát.
  4. 1 yoyo
    yoyo
    2017. szeptember 05., kedd 19:16
    "Mit gondol, lesz valamilyen hatása a tiltakozásának?

    VM: Nem hiszem. Nem azért adtam vissza a címemet, mert azt gondoltam, hogy emiatt majd történik valami. Nem azért, mintha ennek hatása lenne, hanem mert úgy gondoltam, hogy az ember a saját lelkiismeretének és a saját tudatának tartozik azzal, hogy tegyen egy lépést."


    Valahogy azt remélné az ember, hogy de, igenis, van hatása egy ilyen gesztusnak. Hogy amikor legközelebb hasonló dilemmát él meg valaki, akkor ez példa lesz, követhető. És amikor már elég sokan jelzik, hogy nem kívánnak érintkezni visszataszító dolgokkal, akkortól megfordul a világ, és átkozottul lepra, lenézett, megvetett és ciki dolog lesz felvállalni az együttműködést.

    A csoportnyomásnak lehet ilyen, jó bátorságot, felelősségérzetet adó formája is.

    Csak félő, hogy nem itt és most.
    Inkább a bucii út a felbátorító.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ugrás a semmibe
Mi lesz a Néprajzi Múzeummal?
Veszélyes takarékoskodás?
Vita a rákgyógyszerek finanszírozásáról
Interjúk
Péterfy-Novák Éva, Thierry Frémaux
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra