Affleck örül
Fotó: MTI
Yann Martel barátságos fickó, ezt vele való beszélgetésünk is bizonyítja, mi több, ő írta az egyesek szerint istenről, mások szerint a történetmesélésről, megint mások szerint egy hajótörésről és egy ember-tigris barátságról szóló Pi élete című regényt, melynek megrendezésébe sokaknak – még a francia Jeunet-nek is – beletört a bicskájuk, mígnem Ang Lee, a lehetetlent nem ismerő, de az ember-tigris barátságokról sokat tudó filmrendező magához ragadta a kezdeményezést (kritikánk a filmről itt).
„Három dologtól szokták óva inteni a filmeseket Hollywoodban: sose forgass gyerekkel, sose forgass állattal, és sose forgass vízen. Nálunk mindhárom összejött” – mondta volt némi derűvel a hangjában a regényszerző, mint aki sejti, hogy a trend megfordulni látszik. Mert semmi kétség, a frissen átadott Oscar-díjak tanúsága szerint gyerekkel, állattal és vízen nagyon is kifizetődő forgatni. Ha nem így lenne, a nap meglepetésembere címet aligha Ang Lee érdemli ki, ámde ő érdemelte: úgy vitte el a legjobb rendező díját Spielberg orra elől, mint aki… – nos, valahol kell lennie egy focis hasonlatnak, mely élményszerűen leírja a kialakult helyzetet.
Mi sem jelzi jobban a trendfordulást, mint hogy a jelöltek között ott figyelt A messzi dél vadjai is – Gazdag Gyula tanítványa, az első filmes Benh Zeitlin kétharmados teljesítménye (a gyereket és az állatot eltalálta, ám tenger helyett a lápvidéket ikszelte be, de hát még nagyon fiatal) így is szép eredmény, még ha díjra nem is volt jó. A Pi életét gyártó Huszadik Századi Rókánál (Twentieth Century Fox) viszont nagy a boldogság ma, már készülnek az Oscar-díjas film jubileumi, 25. születésnapját ünneplő borítótervek, bár 2037-ből visszanézve lehet, hogy mosolygunk majd egy kicsit a Pi Oscarjain.
Ma viszont minden nyertesnek megadjuk a kellő komolyságot: üdvözöljük Az Argo-akciót, melyről rég, de legkésőbb tegnap óta (lásd Peter Biskind jövendölését) tudjuk, hogy nyer (hozta is a legjobb film díját), és Daniel-Day Lewis színészi masterclass kurzusa (Lincoln) mellett sem mehetett el díj nélkül az akadémia. Bár a jelek biztatóak voltak, s Emmanuelle Riva díjazásával igen szép gesztust gyakoroltak volna a szavazók, Hollywood végül úgy veregette vállon az európai filmet, mint ahogy bróker szokta az idősebb bölcsésztestvért: Haneke győzelmével (legjobb külföldi film – Szerelem) mindenki lelkiismeretesen tette a dolgát, de szívmelengető gesztusra (Riva csak a jelölésig vitte, nyert Jennifer Napos oldal Lawrence) nem került sor.
Folytatódott viszont az a szívbéli, szerelmes viszony, melyet Hollywood táplál Tarantinóval szemben: a Django elszabadul díjaival (legjobb forgatókönyv, legjobb Becstelen Brigantyk-utánérzés, legjobb férfi mellékszereplő) a szavazók konzervatív, de fiatalosságára büszke szárnya alighanem azt akarta demonstrálni, hogy bírja a fiatalokat. És az idén ötvenéves Tarantinóra pont illik is a Filmakadémia fiatalságképe.
(A legjobb dokumentumfilm díját elnyerő Searching For Sugar Manről New York-i szerzőnk értekezik itt.)
