- turcsányisándor -

Prága kicsit olyan, mint a politika vagy a foci: Magyarországon mindenki ért hozzá, mindenkinek van ott egy kedves/titkos zuga, tud egy olcsó szálláshelyet, ismer egy sztorit. Még aki ki sem teszi a lábát a Körúton túlra, az is úgy van vele, mint sajátjával. Az Arany Tigrishez címzett csehóban söre fölött mogorván ücsörgő Hrabal mindannyiónk atavisztikus emléke, akár láthattuk volna. Ilyetén módon nagy vállalatot vesz magára az, aki egy egész bédekkert szentel neki: földre hozná a várost a magasból.

Mint arról múlt heti számunkban hírt adtunk, van még egy magyar résztvevője az 59. Velencei Filmfesztiválnak. Buvári Tamás Posztkatona című kisjátékfilmje mellett, tehát az animációs filmek szekciójában is érdekeltek vagyunk, Péterffy Zsófia alig nyolcperces festménymozijával. Ez annál is nagyobb szó, hiszen a műfajban nekünk igen magasan van a léc. Az utolsó magyar résztvevő, Csermák Tibor Piros pöttyös labda című munkája Ezüst Oroszlánt nyert. Mikor is? 1964-ben. Azóta magyar animáció nem járt ezen a filmfesztiválon. Az idei kecskeméti Animációs Filmszemle nagydíját is elhódító alkotástól tehát igazi kalózcsíny, hogy harmincnyolc év hánykódás után behajózott Marco Polo (bocs, érte sem tenném tűzbe a kezem) városába.