Könyv: Mindenki városa (Bajomi-Lázár Dávid-Simek Zuzana: Prága 2002-2003 (útikönyv és térkép))

szerző
- turcsányisándor -
publikálva
2002/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Prága kicsit olyan, mint a politika vagy a foci: Magyarországon mindenki ért hozzá, mindenkinek van ott egy kedves/titkos zuga, tud egy olcsó szálláshelyet, ismer egy sztorit. Még aki ki sem teszi a lábát a Körúton túlra, az is úgy van vele, mint sajátjával. Az Arany Tigrishez címzett csehóban söre fölött mogorván ücsörgő Hrabal mindannyiónk atavisztikus emléke, akár láthattuk volna. Ilyetén módon nagy vállalatot vesz magára az, aki egy egész bédekkert szentel neki: földre hozná a várost a magasból.

Prága kicsit olyan, mint a politika vagy a foci: Magyarországon mindenki ért hozzá, mindenkinek van ott egy kedves/titkos zuga, tud egy olcsó szálláshelyet, ismer egy sztorit. Még aki ki sem teszi a lábát a Körúton túlra, az is úgy van vele, mint sajátjával. Az Arany Tigrishez címzett csehóban söre fölött mogorván ücsörgő Hrabal mindannyiónk atavisztikus emléke, akár láthattuk volna. Ilyetén módon nagy vállalatot vesz magára az, aki egy egész bédekkert szentel neki: földre hozná a várost a magasból.Siessünk hát leszögezni két dolgot is, mit a továbbiak távolról sem jótékonyan, csak elfednének.

1. A tökéletes bédekker bár elképzelhető, de az olyan már jóval nehezebben, amibe sehol sem lehet belekötni.

2. Vizsgált könyvünk haszonnal forgatható. A viszonylag könnyen behatárolható célközönségének (napjaink - a turizmust bankrablók módszereivel űző - turistáinak) jóval több információval szolgál, mint amit a pár napos, szélsőséges esetekben akár egy-két hetes tartózkodás igényelhet.

Esküszünk, hogy ennyi akár az üdvösséghez is elég, s ez nem udvariassági futam, tény. Ám alant egy másik történet következik.

Prága, kell-e mondani, noha látnivalók és gyakorlati dolgok lenyűgöző egysége, elsősorban is egy hangulat, s ilyen tekintetben égre kiáltón egyedi. Talán azt a hangulatot próbálja képpé fogalmazni a könyvborító, mely a szokványos látkép-operáció helyett egy trombitáló pasast ábrázol, cilinderén matricával:

JAZZ NO PROBLEM PRAHA

A rápillantó egy jópofának szánt képeslapra gyanakszik, ipari mértékben terítik az ilyeneket Prágában (és mindenütt a világon, ahol egyszer egy turista már megfordult, Felsőzsolca by night, Budapest by nite). Én még keresgéltem volna.

A borító belső lapján a vidámítóan ifjú szerzők címszavakba foglalt nacionáléja elsősorban arra fókuszál, hogy mennyi mindenfelé meg nem fordultak már tanulmányaik s kalandozásaik során a világban. Derék. S belőle két dolog következik: tapasztalt utazókkal és kezdő tollforgatókkal leszen a továbbiakban már személyes (ott van a képük is, helyesek) dolgunk. Egyikük kimondottan helyi erőnek tekinthető, budejovicei. Köztünk szólva én is világgá futnék abból a városból, ahol a világon egyedül "pikador" névvel illetik a hot-dogot (párek v rohlíku), de ezt nem a könyvből tudtam meg.

Dolgozatuk elején, mottójukban ők is a mindőnknek közös Prága-élményre utalnak, idézve a metrókocsi hangosanbeszélőjét szó szerint.

Szokványosnak mondható viszont a kötet tagolása: utazás, általános és gyakorlati tudnivalók, nyelv, látnivalók. Továbbá külön fejezetként két dolog, mi simán szervülne a gyakorlati tudnivalók sorába: szálláslehetőségek, éttermek-sörözők. E mögött minden (vagy majdnem), amit a látogatóba érkezőnek érdemes tudni, s megtudható.

A problémák a kötet nyújtotta örömökkel együtt ébrednek. Amit pluszként mondanának, az először is teljesen esetleges, másodszor még

a szerzőket is megzavarja,

nemhogy az olvasót. Íme egy példa: hogyan utazzunk oda, ha vonattal. "Nagy időveszteséggel megtakarítható némi pénz. Ha Budapestről elmegyünk előbb Komáromba (1 h 16, 700 Ft), átgyalogolunk a hídon Szlovákiába, majd ott veszünk jegyet Prágáig, kicsit kevesebb pénzből is kijövünk. Hasonló a helyzet, ha elmegyünk Budapestről Esztergomig, átsétálunk az új hídon, majd Párkányban (Stúrovo) szállunk fel a Prágába induló vonatra. Itt azonban arra kell felkészülnünk, hogy a párkányi vasútállomás meglehetősen messze (3 km-re) van a városközponttól." (19. oldal, kiemelés tőlem - ts.)

Hogy néz ki mindez három oldallal később, visszafelé? "Lényegesen kevesebb pénzből is megúszhatjuk a hazautat, ha csak Pozsonyig veszünk jegyet (429 Kc + 141 Kc a pótjegyért), vagy egyből a szlovákiai Komáromig vagy Párkányig (szlovákul: Stúrovo)." (22. oldal, kiemelés mint fent.) Egyfelől: akkor most mi van? Kicsit kevesebbaz a pénz, vagy lényegesen? Vagy visszafelé drágább lenne a jegy, mint odafelé? Vagy fordítva? Visszafelé nincs időveszteség?

Másfelől: én Komáromba (szlovákul: Komarno) nem mennék, mert a festői kikötőváros - bár a hajózó és vasúti útvonalak szimbiózisa alapkövetelmény - nem esik a szlovák vasúti személyszállítás fővonalára, szemben a rendezőpályaudvaráról méltán híres Párkánnyal, ahol a városközponttól valóban 3 km-re van az állomás, ám a könyv által is jelzett esztergomi buszpályaudvarról naponta számos közvetlen járat visz egy százasért a párkányi vasúthoz (mindenképpen több, mint ahány vonat Prágába indul onnan). Gondolom, megérné utánanézni annak, amit csak félig tudunk, legkésőbb azelőtt, mielőtt publikáljuk. A fentihez fogható apró trükkök tömegével találkozhatni közúti támadásaink során is, ám a könyv ilyeneket nem említ, ezért panaszkodtam az esetlegességre. Amibe az sajnos a legnagyobb jóindulattal sem sorolható, mikor az autóval történő utazásnál a sztráda emlegetésekor a műtárgy fizetős voltáról megfeledkezünk nagyvonalúan, pedig, hogy úgy mondjam, ez egy remeklési lehetőség:

egyhetes matrica,

hónapos, utánfutó, lakókocsi, anyám tyúkja, csupa olvasóbarát örömforrás: minek mennyi az ára.

A gyakorlati tudnivalók további anomáliáit borítsa a jótékony helyhiány, míg a kocsmatárgyú közléseimet a visszafogott életmód föltétlen tisztelete.

Ám sajnos kulturális kérdések mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mint minden bédekker, ez is közöl városáról történeti-történelmi áttekintést, címszavakban, ahogy kell. Ám kultúrtörténetit egyáltalán nem, minek. Pedig ha létezik város a világon, ami olyan nagyon a művészetek és elsősorban azok mindenkori helyi művelőinek hatása alatt állna szimpla hétköznapjai során is, mint Prága, akkor az a város festi magát, dixi.

A példásan lajstromba vett látnivalókra viszont nem lehet panasz, ám tényálladék, hogy az elmúlt harminc-negyven évben nem sok újdonság született ezen a téren, így például a múlt század hatvanas éveiben fogant Panoráma nekiveselkedés tartalmában, kiállításában, elbeszélői stílusban, de még fotók terén is veri nagyon ezt a dolgozatot, amit csak gyakorlati naprakészsége ment némileg, ha ugyan.

Ne szépítsük, nincs miért, a határozottan összecsapottnak tűnő, jófej-fesztivál benyomását keltő munka minimum gondosabb szerkesztést igényelt volna. Vagy legalább egy korrektort, kettőt.

- turcsányisándor -

Tábla és Penna Könyvkiadó, 2002, 194 oldal, 2990 forint

szerző
- turcsányisándor -
publikálva
2002/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...