H
Már a cím beszédes, azt kapjuk, amit ígér, a szőke és éhes Jenny történetét, egy festett filmen, így csak egy eldöntendő kérdés marad ránk. Miféle is a vászon, amit bámulunk. Biztos vetítővászon? Vagy a huszadik század legelejének francia expresszionistái által vaskos pemzlivel összekent? Mind a kettő! Egyik se: persze, a tizenhét vitorla vászna.
Más kérdés a bámulás, hogy tényleg bámuljuk-e. A film hazai forgalmazásáról egyelőre nincsen hírünk, tán ezért is jó egy ilyen magas meghívó. Híre megy a dolognak, s talán hamar valami jobb játékfilm előtt lemegy, s míg a nagyfilm kitart, addig műsoron marad. Meglátjuk - majd akkor.
A bosszú balladája, az ártatlannak, ki a címet csak levette, s - egyébként bölcsen - nem kereste, hogy honnan is vétetett, egy jelentősebb ráadás lehet, mit a vége főcím tudat, a Faludy-féle Villonban keresendő. S érdemes keresni, akár csak azért is, hogy lássuk, a dolgozat hűséges adaptáció. E formulában a "hűséges" persze azt jelenti, hogy megvan benne a szükséges hozzáadott érték, szóval nemcsak az a plusz, amit az idegen anyag, az animáció maga hozzátesz, hanem az alkotói többlet. És így, első látásra úgy tűnik, az egészben ez a legérdekesebb: a bosszúálló Péterffy.
Emlékeznek még Michelangelo Antonioni filmjére, a Zabriskie Pointra? Milyen hamar legenda lett, aligha érdemtelenül, pedig megesküszöm, az életmű csúcsaitól messzeeső darab. Maradjunk annyiban: a zseni válasza a kor (a korszak) által tálcán kínált álproblémakör kihívására. Legenda a legendában: a finálé, a női főszereplő szeme előtt (képzeletében) újra meg újra, és megint és megint fölrobbanó bazi nagy irodaház képe, amiről eddig azt hittem, khm, kicsit tán meghaladott. Romlandóbb a málnánál vagy a halnál. S most viszontlátom. Ám nem csak a végén.
Péterffy Zsófia filmjének az első kockáitól az utolsókig ezek a robbanások tartanak ki. Ott vannak már a bevezető, az elbeszélő szakaszban, s akkor is, amikor minden fán ötven ember lebeg, és hullák rút farával jár táncot az est szele.
Gondolom, direkte a hivatásáról beszél végig a rendező. Fölmutatni a megaláztatást, a megszomorítást, és elégtételt adni, ki-ki mit tud. Amit csak Jenny tud, és amit csak egy festményanimáció.
- turcsányisándor -
