B. Harangozó Elvira

Ajugoszláviai háborúkról eddig jobbára nem túl jó játékfilmeket láthattunk. A legjobb esetben nem arról szóltak, ami igazán érdekes (Lőporos hordó); a középjobban csak kicsit hazudtak (mint az Eső előtt, amelyik azt állította, hogy a háború úgy jön, mint valami természeti csapás, szemben az igazsággal, miszerint a háborút politikusok állítják elő), a legrosszabban meg nagyot (mint az Underground, amely a bűnösök kilétét illetően vesztett szemfényt). Denis Tanovic bosnyák rendező nemzetközi filmje viszont fenntartások nélkül ajánlható mindenkinek: ebben a műben egyáltalán nincs politikai megrendelésre, vagy a nyugati közvélemény elvárásainak való megfelelni akarás miatt, vagy meggyőződésből hazudva a háborúról.

Erős volt pedig a pszichés nyomás: még a Stopli magazin Buli című melléklete is esélyesnek hozta ki a magyar válogatottat. Márpedig magyar válogatottra, de bármilyen magyar csapatra, nagyobb veszély nem bír leselkedni, mintha esélyesnek kiáltják ki. Olyankor leginkább elpénecolja a dolgot. De most nem ez történt: a mieink elsők lettek, és feljutottak a B csoportba.