Film: Lő, hegyeken szökellve (Denis Tanovic: Senkiföldje)

  • B. Harangozó Elvira
  • 2002. március 21.

Zene

Ajugoszláviai háborúkról eddig jobbára nem túl jó játékfilmeket láthattunk. A legjobb esetben nem arról szóltak, ami igazán érdekes (Lőporos hordó); a középjobban csak kicsit hazudtak (mint az Eső előtt, amelyik azt állította, hogy a háború úgy jön, mint valami természeti csapás, szemben az igazsággal, miszerint a háborút politikusok állítják elő), a legrosszabban meg nagyot (mint az Underground, amely a bűnösök kilétét illetően vesztett szemfényt). Denis Tanovic bosnyák rendező nemzetközi filmje viszont fenntartások nélkül ajánlható mindenkinek: ebben a műben egyáltalán nincs politikai megrendelésre, vagy a nyugati közvélemény elvárásainak való megfelelni akarás miatt, vagy meggyőződésből hazudva a háborúról.
Ajugoszláviai háborúkról eddig jobbára nem túl jó játékfilmeket láthattunk. A legjobb esetben nem arról szóltak, ami igazán érdekes (Lőporos hordó); a középjobban csak kicsit hazudtak (mint az Eső előtt, amelyik azt állította, hogy a háború úgy jön, mint valami természeti csapás, szemben az igazsággal, miszerint a háborút politikusok állítják elő), a legrosszabban meg nagyot (mint az Underground, amely a bűnösök kilétét illetően vesztett szemfényt). Denis Tanovic bosnyák rendező nemzetközi filmje viszont fenntartások nélkül ajánlható mindenkinek: ebben a műben egyáltalán nincs politikai megrendelésre, vagy a nyugati közvélemény elvárásainak való megfelelni akarás miatt, vagy meggyőződésből hazudva a háborúról.

Ravasz kis történetről van szó. A színhely a szerb-bosnyák frontvonal, valahol a hegyekben, hőseinkre akció közben lel a kamera. A bosnyákok támadnak, de mind elesnek, mert lelövik őket, két kivétellel. A két kivétel: Ciko, a jóravaló szarajevói vagányszerűség, és Cero, egy kövér sebesült, a szerb és a bosnyák állások közti lövészárokba menekül. Rövidesen csatlakozik hozzájuk két szerb katona, és az egyik, a gonosz, egy aknára helyezi a halottnak vélt Cerót, a célból, hogy a levegőbe repüljenek a holttestet majd begyűjtő bosnyák katonák is. Ezt a nagyon gonoszt Ciko szerencsésen lepuffantja. Maradnak hárman. A halott, aki már/még nem is az, bár aknán fekszik, Ciko, és a másik szerb: Neno, a jóravaló balfasz (értelmiségi?). A kérdés az: muszáj-e okvetlenül megölniük egymást? Mi történik akkor, ha csak az egyiknél van fegyver, és mi akkor, ha csak a másiknál? És ha mindkettőnél? Elhiszi-e a szerb a bosnyákról, hogy az nem akarja őt megölni? Hát a bosnyák a szerbről? És szerb a bosnyákról azt, hogy a bosnyák elhiszi, hogy ő, a szerb nem akarja megölni? És vice versa? Segít-e, hogy beszélnek egymással? Hogy van egy közös ismerősük, egy Banja Luka-i csaj, nagy mellű?

Mi, a nézők, tudjuk, hogy igazából nem akarják megölni egymást. És drukkolunk, hogy ne zérus összegű, sőt dupla nullás játszma legyen a vége, szeretnénk bekiabálni a filmbe, hagyjátok abba, hülyék! Hogy azon kívül, hogy azt hiszitek, hogy az egyik meg akarja ölni a másikat, semmi bajotok egymással. Helyettünk egy francia UNPROFOR-tiszt kiabál be az árokba, meg egy riporter csaj: ők próbálják rendbe tenni a viszonyokat. A nemzetközi közösség kicsit bumfordian, de jószándékúan közvetít.

A poént nem lövöm le, erre ott vannak a szereplők. Tanovic filmje játékelméleti alapon közelít a háborúhoz, és egyáltalán nem biztos, hogy nem ez a jó megközelítés, és nem az alattunk robbanni kész akna a jó metafora - akár történelmi léptékben is. Néha kicsit vicces, kicsit ironikus a film, de csak hogy Tanovic számára is kiderüljön: a tárgy nem engedi ezt az olcsó kiutat a rettenetből. Egy darabig mi is próbálunk nevetgélni. Aztán feladjuk.

B. Harangozó Elvira

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.