Ballay Szilvia

Ha egy egyház felső vezetője kimondja, hogy az egyháznak az önmagára való reflektálásnál, küldetésének mindenkori felülvizsgálatánál fontosabb dolgai is vannak, ha a szervezett egyház politikai elkötelezettségét, teológiai tévedéseit elintézi annyival, hogy ezek stiláris kérdések, illetve elszórt és nem is fontos jelenségek - akkor nem is tudom, miért vitázunk. Prőhle Gergely többszörösen félreértette azt, amit mondani szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy teológusként mennyire kiábrándító, hogy egy önmagát vallástalannak mondó újságíróval vagyok kénytelen sok mindenben egyetérteni, nem pedig egy protestáns egyház világi vezetőjével. (A vita legutóbbi fordulatai: Mihancsik Zsófia: Testvérek és mások, illetve Prőhle Gergely: Hitviták helyett, Magyar Narancs, 2008. december 4.)

Ha elfogadjuk, hogy az egyetlen hiteles keresztény magatartás ma jobboldali politikai beállítódást vonz, ha elfogadjuk, hogy a keresztény egyház oda húz, ahol - politikai érdekből - őt jobban szeretik, illetve jobban tudnak a nyelvén beszélni, ha elfogadjuk azt, hogy a keresztény egyház elsődleges feladata a kultúra terjesztése és az intézmények fenntartása, ha elfogadjuk, hogy a mennyiség és a növekedés feltétlenül jó, ha elfogadjuk, hogy valami csak azért jó és elfogadható, mert mások is azt csinálják, akkor Prőhle Gergely írása helyes és korrekt (Lásd: Sem messiás, sem démon, Magyar Narancs, 2008. november 6.). Ha elfogadjuk, hogy a láthatatlan egyház, azaz a kiválasztottak közössége, akik kiválasztottságáról csak Isten tud és az intézményi egyház ugyanaz (ti. akit megkereszteltek, az üdvözül), ha elfogadjuk, hogy az egyház hatalomra igyekvése jogos és támogatni való dolog, aminek minden alárendelhető, ha elfogadjuk, hogy a hatalom érdekében érdemes a politikai kompromittálódást is vállalni, akkor tulajdonképpen minden rendben van.

Jobboldalinak lenni a mai Magyarországon - manapság ez sokkal inkább leírható vallásfenomenológiai, mint politikai kategóriákkal. Nemcsak úgy történt ez, hogy a keresztény egyházak bizonyos részei jobboldalivá váltak, hanem egy bizonyos politikai irányultság kapott vallásos mázat, aminek persze nem túl sok köze van a jézusi kereszténységhez; bár az tudni való, hogy sok kereszténynek ez a szempont nem sokat számít.