Maga is félti az egyházát - Még egy válasz Prőhle Gergelynek

  • Ballay Szilvia
  • 2008. december 18.

Publicisztika

Ha egy egyház felső vezetője kimondja, hogy az egyháznak az önmagára való reflektálásnál, küldetésének mindenkori felülvizsgálatánál fontosabb dolgai is vannak, ha a szervezett egyház politikai elkötelezettségét, teológiai tévedéseit elintézi annyival, hogy ezek stiláris kérdések, illetve elszórt és nem is fontos jelenségek - akkor nem is tudom, miért vitázunk. Prőhle Gergely többszörösen félreértette azt, amit mondani szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy teológusként mennyire kiábrándító, hogy egy önmagát vallástalannak mondó újságíróval vagyok kénytelen sok mindenben egyetérteni, nem pedig egy protestáns egyház világi vezetőjével. (A vita legutóbbi fordulatai: Mihancsik Zsófia: Testvérek és mások, illetve Prőhle Gergely: Hitviták helyett, Magyar Narancs, 2008. december 4.)

Ha egy egyház felső vezetője kimondja, hogy az egyháznak az önmagára való reflektálásnál, küldetésének mindenkori felülvizsgálatánál fontosabb dolgai is vannak, ha a szervezett egyház politikai elkötelezettségét, teológiai tévedéseit elintézi annyival, hogy ezek stiláris kérdések, illetve elszórt és nem is fontos jelenségek - akkor nem is tudom, miért vitázunk. Prőhle Gergely többszörösen félreértette azt, amit mondani szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy teológusként mennyire kiábrándító, hogy egy önmagát vallástalannak mondó újságíróval vagyok kénytelen sok mindenben egyetérteni, nem pedig egy protestáns egyház világi vezetőjével. (A vita legutóbbi fordulatai: Mihancsik Zsófia: Testvérek és mások, illetve Prőhle Gergely: Hitviták helyett, Magyar Narancs, 2008. december 4.)

A vita lezárásaképp mégis hadd jegyezzek meg néhány dolgot Prőhle Gergely válaszával kapcsolatban. Elsősorban arra a csúsztatásra hívnám fel a figyelmet, hogy a Vályi-Nagy-féle laudációban szereplő Tőkés László, az 1989-es szabadságharcos politikai szempontból nem azonos a mostani politikus-püspökkel, mint ahogyan az elnyomó Ceausüescu- és Kádár-rezsim sem azonos a mostani demokráciákkal. Továbbá a rovásírás abszolút tudománytalan magyarázata, a politika démonizálása (azaz az SZDSZ azonosítása a szadduceusokkal) pontosan a református egyház egyik vezetőjének a szájából hangzott el, szószéken. A Szent Korona-tan eretneknek minősíthető magyarázatát egy teológiai tanár fejtette ki, nevek és címek a szerzőnél.

A kérdés elbagatellizálása azt állítani, hogy egyedi esetekről és nem jelenségről van szó. Ez annál is furcsább kijelentés, hogy a protestáns egyházak egyik vezetője teszi, akinek leginkább kötelessége őrködni a hit tisztasága felett. Arról nem is beszélve, hogy a Református Egyház Fegyelmi Bizottsága felmentette ifj. Hegedűs Lórántot, aki arra hivatkozott, hogy nem tudja, mi történik az egyházközségében (ahol a holokauszttagadó David Irving tartott előadást), holott azért az egyházjog, azaz a kánon szerint ő felel. Emellett a baloldali eszmerendszert a Kádár-rendszerrel, illetve a magyarországi - magát baloldalinak mondó - párttal azonosítani nagy politikai tájékozatlanságra vall. Ráadásul sok történelmi kommunisztikus közösség pontosan az Újszövetségre és az első tanítványok vagyonközösségére hivatkozott (például a ferencesek vagy a Thomas Müntzer-féle parasztfelkelés). Ugyanígy nem mondható a magyarországi jobboldalra, hogy politológiai értelemben jobboldali konzervatív volna, elég ehhez Európa klasszikus jobboldali pártjaival összehasonlítani (a német CDU-val, a brit Konzervatív Párttal), amelyek ideológiailag tisztában vannak önmagukkal, s nem holmi politikai gnoszticizmus palástja mögé rejtik hatalmi törekvéseiket.

Számomra a politika ilyen térnyerése az egyházi közbeszédben identitáskrízisre vall, és ezt a gondolatot még csak nem is én találtam ki, hanem Jürgen Moltmann német teológus. Ha a szervezett egyház azt hiszi, hogy azáltal valósítja meg az ige aktualizációját, hogy politikai kérdésekről értekezik bibliai textusok alapján, akkor ne csodálkozzon, ha politikai erőként definiálják.

De véleményem szerint még ennél is fontosabb, hogy az egyházi retorika politizálódása és az ebből fakadó kirekesztés semmiképp nincs hasznára az egyháznak; ilyenkor éppen a protestáns hagyományból fakad az, hogy a kritikai értelmiségi - aki minden látszat ellenére ragaszkodik a protestáns hagyományokhoz - felemeli a szavát, pontosan azért, mert ő maga is félti az egyházát. Ahogyan Komoróczy Géza írja a Jeremiásról szóló tanulmányában: "Tudhatta-e biztosan bárki is, hogy melyik Jahve az igazi? Aki a templomban lakik, s örökre szóló házul választotta magának a jeruzsálemi templomot? S akit végtére is hivatott papjai hirdetnek? Vagy pedig az a Jahve az igazi, aki egy békíthetetlen, egzaltált és folyton botrányokat okozó utcai próféta szájával hirdeti magát?"

Szerkesztőségünk ezzel a vitát lezártnak tekinti.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.