Könnyen, gyorsan

Amikor az 1950-es évek végén egy iskolatársam, aki régi katonatiszti családból származott, először vitt haza egyest oroszból, nagyon büszke volt rá. Az otthoni légkörből azt vette le, hogy az ilyesmire büszkének illik lenni, ez egy bátor ellenálló cselekedet. De váratlanul akkora pofont kapott az apjától, hogy begurult az asztal alá. "Jegyezd meg, fiam, egy életre, hogy az ellenség nyelvét ismerni kell" - tette hozzá az apja. A srác meg is tanult rendesen oroszul, különórák nélkül, pusztán abból, amit az iskolában tanítottak neki, az akkori módszerekkel és az akkori közhangulatban.