Közösségi pszichiátria: Megállítani a ringlispílt
Ismertem egy lányt, valamikor sokat leveleztünk. Nemcsak azzal szórakoztatott, hogy szellemesen írt, hanem hogy a borítékot és benne a levelet mindig kidekorálta - tulajdonképpen illusztrálta a vele történteket. Ügyesen rajzolt, azt tervezte, hogy jelentkezik a képzőművészetire. Aztán egyszer csak nem jött több levél. Tudtam, készül az érettségire. Jóval később hallottam, hogy a lány - noha jó eszű volt - valahogy nem tudott a tételekre koncentrálni. A komolyabb gondok akkor kezdődtek, amikor a lány megbukott az érettségin. Tanárhoz járt, pótérettségi várt rá, kiborult. Pszichiátriára került. Megállapították, hogy skizofréniában szenved. Miután kijött a kórházból, és beállították a gyógyszereket, megpróbált munkát találni. Dolgozott itt-ott, de sehol sem bírta sokáig. Leszázalékolták. Aztán találkozott egy fiatalemberrel, egy fizikussal. Rajongott a lányért, aki egy vasárnap mégis levetette magát a sokadik emeletről. A fiú ragaszkodott hozzá, hogy üvegkoporsóba fektessék. "Hiszen olyan szép."