Vultur Csaba,- bodoky -

Könnyen lehet, hogy tíz év múlva úgy emlékszünk vissza 2004-re, hogy akkor kezdõdött a magyar agrobiznisz újabb erõteljes átalakulása - vagy éppen ekkortól vált egyre láthatóbbá a már évekkel korábban, csendesen beindult koncentráció. Egyszerûbben: abban az ágazatban, amelybõl hosszú éveken át menekült a tõke, mostanában már mintha egyre több - figyelem: hazai! - befektetõ látna fantáziát. Mintha a pénzügyi-gazdasági-politikai elit (vagy: "elit") mind több tagja fedezné fel magában a vidéki gazdálkodás iránti vágyat, s ennek kielégítésére tetemes összegeket is hajlandó áldozni. Vajon miért?

Hazánk néhány hete kapott Roosevelt-díjat a fogyatékkal élők segítésére szolgáló jogszabályok megalkotásáért. Körképünk szerint azonban ez a díj - egyelőre -- csak a jogalkotóknak szól, a mozgásfogyatékkal élők helyzetén egyelőre szinte semmit sem javít. Kerekes székkel gyakorlatilag lehetetlen közlekedni, óriási a diszkrimináció az oktatás és a munkához jutás terén. Hazánkban legalább félmillió mozgáskorlátozott ember él.