A fogyatékosok életét segítő, hosszú előkészületek után elfogadott és szakértők szerint korszerű jogszabályok értelmében 2003-ig kell akadálymentesíteni a közhasználatú épületek közül az egészségügyi, az oktatási, a szociális és az államigazgatási célokat szolgáló épületeket. A kulturális és sportlétesítményeket 2005-ig, a tömegközlekedést 2010-ig kell elérhetővé tenni a mozgásfogyatékosok számára is. 1999-ben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Gönczöl Katalin átfogó vizsgálatot indított a közintézmények és közhasználatú épületek akadálymentességének áttekintésére. A vizsgált 7230 közhasználatú épület 81 százalékában nem akadálymentes a közlekedés, bár háromnegyed részükben ez biztosítható lenne. "Az építkezések és az átalakítások ütemét figyelembe véve, becslésünk szerint
legalább 57 év,
legfeljebb 182 év alatt valósulna meg minden olyan közhasználatú épületben a teljes akadálymentesség, ahol az építészetileg egyáltalán megoldható" - áll a jelentésben.
Bozsóné Ripper Judit a káposztásmegyeri lakótelepen lévő otthonában fogad minket. Ezen a lakótelepen számos, speciálisan kerekes székes mozgásra kialakított lakás található. "Aki ezeket a lakásokat tervezte, az életében nem látott tolókocsiban ülő embert. Specialitásnak számít, hogy például az ajtóknál nincsen küszöb, de az ajtók normál méretűek, ahol nem alakították át az ott lakók, mint mi is; a fürdőszoba és a WC egy helyiségben van, ha ezt még specialitásnak lehet nevezni." A nagyszobának, ahol ülünk, hat méter a hossza és három méter a szélessége. Ebben közlekedni - esetleg megfordulni - azután, hogy még a bútorok is a szobában vannak, elég nehéz. A hattagú, egyébként boldog családnak a kétszobás lakás nagyon kicsi, de ezeket a lakásokat nem úgy tervezték, hogy számoltak volna azzal, a mozgássérültnek gyereke is lehet, így aztán kicsi a konyha, bár ott legalább most már, hogy önerőből átalakították, meg lehet fordulni.
Judit az ötvenes évekbeli gyermekbénulás-járvány egyik utolsó áldozata; a betegség ellenszerét, a Sabin-cseppeket már jó ideje csecsemő- és gyermekkorban adagolják belénk. A járvány áldozatai különböző mértékben rokkantak meg: van, aki csak egy kicsit biceg, van, aki a karját, más a lábát nem tudja használni, a legsúlyosabb esetekben gyakorlatilag majdnem teljesen mozgásképtelenek. Az asszony egy a becslések szerint 400-800 ezer különböző okokból mozgásfogyatékossá lett vagy így született magyarországi ember közül, akik közöttünk élnek.
Fogyatékosok, de csak testileg:
szellemileg mindannyian teljesen épek, ám sok mozgáskorlátozott véleménye szerint ezt az egészséges többség nem hajlandó tudomásul venni.
"Nem mások az igényeink, mint a nem mozgáskorlátozottakéi, csak éppen sokan az átlagos igényeiket is csak speciális módon elégíthetik ki - mondja. - Nem kell rögtön színházra, kirándulásra, a baráti társaság összejövetelére gondolni, csak bevásárlásra, tanulásra, munkába járásra. A dolog ott kezdődik, hogy az embernek ennivalóra, ruhára van szüksége, ne adj´ isten fel szeretne adni egy levelet, vagy éppen megbetegszik, és orvoshoz kellene elmennie." Juditnak szerencséje van, mert a lakótelep garázsaiban nyílt boltok többségében van rámpa; a lakótelepen a postát és a háziorvosi rendelőt is akadálymentesítették. A kórházak közül viszont például már nem mindegyik akadálymentes. Ha bemegyünk a városba, ott már egészen más a helyzet. "Sokszor elgondolom, hogyan lehetséges, hogy a tervezőkben fel sem merül: nem is kell tolókocsisnak lenni, elég, ha valaki idős, vagy netán babakocsival jár, azoknak sem könnyű közlekedni."
"Jogszabályok vannak, és a jogszabályok jók, mégis ma Magyarországon a fogyatékossággal élő emberek helyzetében átmeneti állapot van" - mondja a Narancs kérdésére dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke. "A végrehajtás szintjén alig lehet bármit is észlelni. Úgy tűnik: a szavak szintjén működik csak az összes jogszabály, hiszen a végrehajtásukhoz pénz is kellene. A kormánynak és az érdekvédelmi szövetségeknek egyaránt vannak becslései arra vonatkozóan, hogy mennyi pénz kellene a jogszabályok végrehajtásához." A MEOSZ szerint az idei költségvetésből erre a célra előirányzott pénz kevés - a kormány az eredetileg javasoltnál kevesebbet hagyott csak jóvá. Egyelőre hiába nevez meg személyi felelősöket az intézkedési terv: a törvény nem rendelkezik arról, hogy amennyiben azt addig nem valósítják meg, akkor ennek mi a következménye, és ki, milyen módon felel a végrehajtásért.
"A tömegközlekedés
számunkra igénybevehetetlen" - mondja Judit, bár ő kivételes helyzetben van: egy igényei szerint átalakított húszéves Trabant tulajdonosaként nincs rászorulva a tömegközlekedésre. Mikor arról faggatjuk, hogy az új típusú, Ikarus-412-es buszok középső ajtóinál lévő rámpa vajon mennyire használható, visszakérdez, hogy milyen járatokon közlekedik ilyen busz. (Budapesten: 4, 5, 12, 15, 16, 26, 78, 81; a vidéken talán közlekedő hasonló buszokról országos összesítés híján nem tudtunk információhoz jutni. - V. Cs.) "Persze addig a vonalig is el kell jutni valahogy, nem baj, majd legközelebb úgy intézem, hogy valamelyik ilyen vonal mellett legyen dolgom, aztán mindjárt egyenjogúnak érzem magam" - teszi hozzá nevetve Judit barátnője.
A MILLFAV két megállójába felszerelt lifteket az használhatja, aki elvégzi a BKV rövid, a kerekes székkel igénybe vehető felvonó kezelését megismertető tanfolyamát. Ezután ad a cég engedélyt arra, hogy a kerekes székes, ha egyáltalán eljut odáig, elkérhesse a lépcsőlift kulcsát a forgalmi ügyeletestől. A közlekedési vállalattól a Narancs azt a tájékoztatást kapta, hogy gyakorlatilag alig használják kerekes székesek a buszok rámpáit, amelynek lenyitásához egyébként a buszvezető segítsége is szükséges. Ha elég magas a járdasziget, akkor az is elegendő, hogy a buszvezető hidraulikus módszerrel megdöntse a buszt, de egy buszvezető szerint ez kockázatos, mert rossz a konstrukció, és nem biztos, hogy sikerül megint egyenesbe hozni.
A BKV-nak vannak olyan közlekedési eszközei, amelyeken egyszerűen
technikailag kivitelezhetetlen
az akadálymentesítés, az is igaz viszont, hogy a jövőben kizárólag olyan járműveket szereznek be, amelyek megfelelnek a törvény követelményeinek.
Igaz, a közlekedéshez nyújtott támogatás egyik formájaként az állam hozzájárul a gépkocsivásárláshoz, ám nem nagyon kényezteti el a rászorulókat (lásd Pénz, pénz, pénz című keretes írásunkat). Pedig az autó egy súlyos mozgásfogyatékkal élő ember számára nem luxus, hanem a lábát helyettesíti. A legtöbb helyen ráadásul hiányoznak a le- és felhajtók, így kerekes székkel még az is igen nehezen vagy sehogy sem tud közlekedni, aki képes és hajlandó akár kilométereket gurulni, hogy eljusson a munkahelyére, iskolájába vagy egyszerűen egy olyan boltba, ahová be tud hajtani (ha a járdán sűrűn álló autóktól tud egyáltalán tolókocsival közlekedni).
A kerekes székeseknek sokkal nehezebb megszervezniük nyaralásukat is. Igen kevés olyan hely van az országban, amely akadálymentes, és megfelelően felszerelt, és persze nem egyszerű az odajutás sem. Ráadásul ezek egy része csak tolószékeseket fogad, így viszonylag körülményes egy egészséges és mozgáskorlátozott tagokból is álló család együttes nyaralását megszervezni.
Feltéve, hogy
használni tudja a tolókocsit
Nem a kezelése nehéz, inkább a minősége rossz. A társadalombiztosítás által finanszírozott szobai kerekes szék ugyanis öt évre van hitelesítve (szaknyelven: ennyi a "kihordási ideje"), de általában két-három év után meghibásodik. Arról nem is szólva, hogy a tb-s szék (ami közgyógyellátási igazolvánnyal ingyenes) kis méretválasztékban készül, holott van, aki 145 centi és 60 kiló, de van két méter feletti volt sportoló is, aki hasonló méretű székbe kényszerül. Bár több forgalmazó méretre is gyártana tolókocsit, végül azonban a tb dönt, hogy a különböző gyártmányok közül melyiket finanszírozza. A szék súlya sem közömbös (nagyjából 10-30 kg), hiszen nem mindegy, hogy valaki lepattintja a karfákat és a kerekeket, és beteszi maga mellé az autóba, vagy meg kell kérnie valakit, hogy székét, összecsukva, tegye autója csomagtartójába (és ugyanezt még egyszer, amikor kiszáll).
"Ha elromlik a kocsin valami, akkor először is vagy nem tudok eljutni a szervizig, vagy csak nehezen. De előtte el kell valahogy vinnem a kocsit ahhoz az ortopéd orvoshoz, aki annak idején felírta, mert csak az ő igazolásával lehet javíttatni. Előfordult, hogy a műszerész visszaküldött az orvoshoz, mert nem arra írta ki a javítást, ami eredetileg a kocsi baja volt. A javítás néha több hetet vesz igénybe. Csereszéket a tb nem ad. Az én kocsim már legalább 25 éves, de ennek a javítását nem támogatja a tb, csak a magyar gyártmányokét" - mondja Judit barátnője, aki motoros kocsit használ. "Ha ez egyszer tönkremegy, akkor nem lesz tolókocsim."
Az oktatással
összefüggésben is az első probléma rögtön az intézménybe való eljutással van. Ha valakinek egyáltalán megvan a lehetősége arra, hogy eljusson odáig, rögtön következnek a lépcsők, a kerekes székesek számára használhatatlan felvonók és mosdók. Ugyanez a probléma a legtöbb uszodával is, pedig annak, aki egész életét kerekes székben tölti, nagyon sokat segít(ene) a folyamatos izommunka, a rendszeres sport. Budapesten mindössze két olyan intézmény - egy általános iskola, illetve egy, szakmát és/vagy érettségi bizonyítványt is adó intézmény - van, amelyben akadálymentesen lehet közlekedni. Pedig jogszabály írja elő azt is, hogy a mozgásfogyatékkal élőket is integrált oktatásban kell részesíteni, és ennek feltételeit az intézmények fenntartói kötelesek biztosítani. Az Oktatási Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint folyamatban van annak felmérése, hogy az állami kezelésben lévő felsőoktatási intézményeknek mennyi pénzre lenne szükségük ahhoz, hogy akadálymentessé tegyék a közlekedést. A minisztérium szerint az intézmények messze alábecsülték azt az összeget, amelyből az akadálymentesítés megoldható. Probléma az is, hogy a felsőoktatási intézmények épületei közül sok műemléki védettség alatt áll. A hozzáállás sem a legjobb: volt olyan intézmény is, amelyik a minisztérium megkeresésére azt válaszolta, hogy mivel náluk nem tanul kerekes székes hallgató, nem foglalkoztak még a problémával (!).
Messze nem elegendő azonban, ha az intézményekbe be lehet jutni, ha a jelenlegi, bár nem törvényes gyakorlat szerint kizárólag a normál intézmények (meg a többi szülő) jóindulatától függ, járhat-e a mozgáskorlátozott gyerek óvodába vagy iskolába. Egy nemrégen történt és korántsem egyedi esetben ugyanis például egy szülő végigjárta a lakóhelyén működő mindhárom és a szomszéd településen lévő négy óvodát, ám egyik helyen sem voltak hajlandók fogadni mozgáskorlátozott gyermekét.
Hiába a törvény,
az óvodavezetők mind arra hivatkoztak, hogy nincs, aki külön foglalkozni tudna a gyerekkel. Az iskolákban pedig sokszor mondják a pedagógusok, hogy nincs speciális képzési programjuk (amire egyébként az esetek többségében szükség sincs), így kezdődik a történet elölről. A helyzet nem nagyon különbözik falun, vidéki városban vagy Budapesten. "A szülők hozzáállása sokszor hasonló: előismeretek híján a pedagógusok és a szülők félnek ezektől a gyerekektől" - mondja Zalabai Péterné, a Motiváció Alapítvány (lásd Szervezetek című keretes írásunkat) ügyvezetője, aki olyan példát is említ, amikor a szülők jelezték: kiveszik gyermeküket az óvodából, ha oda mozgásfogyatékos gyermeket is felvesznek.
"Nem elhanyagolható probléma az sem, ha valaki anyagi okokból nem tudja taníttatni gyermekét: akkor felnőttkorában az a fogyatékos ember nem tud munkát találni, és - tetszik, nem tetszik - a társadalom eltartottja lesz csupán" - mondja keserűen a MEOSZ elnöke.
Napirenden lévő kérdés a fogyatékos emberek foglalkoztatását szabályozó jogszabályrendszer áttekintése is. Az európai példákra hivatkozó érdekvédelmi szakemberek szerint
a fogyatékos emberek foglalkoztatásának
megoldásához a normális munkaerő-piaci szervezetek számára kell érdekeltséget teremteni. (Becslések szerint ma mindössze hatvanezer mozgásfogyatékosnak van állandó munkája.) Erre két mód is van: egyrészt érdekeltség megteremtésével - azaz a foglalkoztatáshoz a munkáltató támogatást kap -, másrészt negatív érdekeltséggel, azaz ha a munkaadó nem hajlandó mozgásfogyatékost foglalkoztatni, fizetnie kell egyfajta rehabilitációs hozzájárulást. "Van azonban olyan, sajnos igen erős lobbicsoport hazánkban, amely azt igyekszik elérni, hogy ezen utóbbi hozzájárulást töröljék el - állítja a MEOSZ elnöke. - Ha ez megvalósulna, megszűnne az az egyetlen - a rehabilitációs - alap, amelyből a fogyatékos emberek foglalkoztatásának érdekében munkahelyet lehet létrehozni. Bár a húsz főnél többet foglalkoztató cégeket törvény kötelezi, hogy a munkahelyek öt százalékában csökkent munkaképességű embert alkalmazzanak, de a legtöbben inkább kifizetik a büntetést, amelynek összege éves átlagban mintegy 20 ezer forint."
Ha valaki képzettségének megfelelő munkát talál, akkor következnek a munkaadó problémái. Esetenként nem kevés pénzükbe kerül(ne), hogy speciális munkahelyeket alakítsanak ki, és bár erre lehet állami támogatást igényelni, évente csak egyszer van rá mód. Míg a pályáztatás meg a támogatás odaítélése lezajlik, hónapok telnek el - márpedig ha valakinek azonnal kell munkaerő, nyilván a könnyebb ellenállás irányába megy. "A munkaadók általában kétfélék: van, aki szívesen foglalkoztatna mozgáskorlátozottat, és van, aki elzárkózik ettől - mondta Zalabai Péterné. - Az első csoportba tartozók általában azt mondják, szívesen fogadnának mozgáskorlátozott munkatársat, mert megbízhatóbb, toleránsabb, lojálisabb a céggel. A második csoport tagjai viszont azt hangsúlyozzák, hogy többször lehetnek betegek, többet kell orvoshoz járniuk. Mindkét csoportnak igaza van."
A sok megtörtént vagy leendő elutasítás miatt azonban sokkal többen választják
a rokkantnyugdíjat,
mint ahányan dolgozhatnának, mert ugyan kevés, ám biztos pénzről van szó, csakhogy minden munka nélkül töltött év után egyre kevesebb az esély arra, hogy visszatérhessenek a munka világába. Nyugati példák szerint pedig rengeteg olyan, célgép mellett végezhető könnyű fizikai munka is van, amelyet mozgáskorlátozottak is elvégezhetnek, ha úgynevezett adaptációs, azaz segítő eszközöket kapcsolnak a gépekhez. Ezek azonban egyelőre nem terjedtek el Magyarországon.
Marad egyrészt az otthon végezhető könnyű fizikai munka lehetősége, amivel igen keveset lehet keresni, és az ilyen munka sokaknak a képzettségüket messze alulmúló tevékenységnek számít. Ripper Judit például ismer olyan egyetemi végzettséggel rendelkező mozgásfogyatékost, aki rongyfosztásból egészíti ki az állami járulékot. Judit és barátnője egy olyan, kizárólag mozgáskorlátozottakat foglalkoztató kft.-nél dolgozik, amely bármilyen, munkatársai számára elvégezhető könnyű fizikai munkát elvállal, de ez sem egyszerű feladat, mert a cégnek elsősorban olyan munkákat kell felhajtania, amihez nem kell szakképesítés, és különböző speciális szerszámok híján is elvégezhető. Ráadásul az is szempont, hogy ki milyen munkát tud elvégezni, hiszen más feladatot lehet arra bízni, aki járásképtelen, mint arra, akinek az egyik keze hiányzik. Most éppen terhességi teszteket csomagolnak.
Persze a rohamosan fejlődő informatika korában adná magát a távmunka lehetősége, amit sokan vállalnának is. A hazai infrastruktúra azonban erre teljesen alkalmatlan (lásd erről Távol a távmunkától című írásunkat), ráadásul a tudás megszerzése után még sokba kerül a munkaeszköz, a számítógép is. "Nagyon hiányzik a társadalmi szolidaritás, hiszen például hány cég selejtezi le évente számítógép-parkját? Az üzleti szféra eddigi tapasztalataink szerint szinte teljesen elzárkózik attól, hogy támogatást nyújtson" - mondja Zalabai Péterné.
Valljuk be, sokszor
mi sem tudunk mit kezdeni
egy kerekes székes emberrel, néha pedig épp akkor segítünk, amikor arra nem is lenne szükség. Az Index című internetes újság egyik fórumán egy kerekes székes így írt erről: "Én például meglehetősen önálló vagyok, jövök-megyek a kerekes székkel a városban, dolgozom, vásárolok (ahol a lépcsők engedik), háztartást vezetek stb., és valóban rossz érzés, ha olyankor, olyanban akarnak segíteni, amikor és amiben nem szorulok rá. Azt persze egy kívülálló nehezen tudja eldönteni, hogy az illető mozgássérült milyen állapotban van. Esetenként több kilométert tekerek önállóan, hogy eljussak valahová: színházba, orvosi rendelőbe, áruházba, és akkor elkezd finomkodni valaki, s az épületen belül két métert arrébb tol például. Hogy addig mi volt velem, és hazafelé mi lesz, s a ruhatárban széttaposnak, elém állnak, az már nem érdekel senkit."
Vultur Csaba
Távol a távmunkátólA távmunka az internetes új gazdaság egyik varázsigéje, de a hozzá fűzött reményeket eddig csupán az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa néhány országában (Anglia, Svédország) váltotta be. Távmunkának minősül az otthon, teleházban, teleirodában vagy mobil eszközök segítségével út közben végzett számítógépes munka, amelynek eredménye az interneten keresztül jut el a munkaadóhoz. Az Egyesült Államokban százezrek dolgoznak otthon, a külvárosokban berendezett szatellitirodákban (például telefonos banki vagy egyéb szolgáltatást nyújtó call-centerekben), illetve a speciálisan a távmunkások igényei szerint kialakított távmunkairodákban, és a munkaadók is szívesen választják ezt a költséghatékony foglalkoztatási formát. Ez a fajta munkavégzés az említett országokon kívül azonban a magas képzettségű, mobil értelmiségi elit privilégiuma maradt: az elmaradott vagy magas munkanélküliségi rátával küzdő régiók felzárkóztatása, illetve a fogyatékosok munkához juttatása területén nem hozott látványos eredményeket. Magyarországon az elképzelés gyakorlatilag megbukott: az 1997 végén a távmunka elterjesztésére alakult Távmunka Kht. (a Futuris Magyar Modernizációs Rt. - tulajdonosai az Antenna Hungária Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. 30-30, az Albacomp Számítástechnikai Rt. 20, a Matáv Rt. és a Dipolog Kft. 10-10 százalékban - kétharmados, valamint a Munkaügyi Minisztérium egyharmados részvételével, 15 millió forintos törzstőkével létrehozott kiemelten közhasznú társaság) távmunkaadók hiányában 1999-re csődközelbe került. A Futuris Rt. részesedését végül a Matáv vásárolta meg, azóta nem sokat hallani a projektről. Az elsősorban állami forrásból létrehozott vidéki teleházak - jelenleg közel 200 ilyen intézmény működik - távoktatási, távügyintézési és távmunka-lehetőségek híján leginkább számítógépes játékteremként funkcionálnak a helyi Sulinet-labor zárása után, a munkanélküliek többnyire csak a fénymásolót és a faxot használják. A hazai gyakorlat szerint úgy 1,5-2 millió forint kormányzati támogatással indul el egy teleház, és többnyire önkormányzati és pályázati forrásokból működik - az állami pénzeket a Magyar Teleház Szövetség és a Teleház Kht. osztja el. A KHVM és a KTM 1998-ban összesen 250 millió forintot költött a teleházprogramra, amelyet tavaly felváltott az "intelligens város-intelligens régió" program, amely nem részesíti előnyben a hátrányos helyzetű településeket. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy átalánydíjas internet nélkül a távmunka lehetősége csupán elméleti - a távközlési szolgáltatások 2002-es liberalizációja előtt tehát nem valószínű, hogy realizálódni fog a fogalmat egyelőre csak PR-szlogenként ízlelgető monopolszolgáltató által uralt magyar ugaron. - bodoky - Pénz, pénz, pénzNéhány példa az állami segítségnyújtásra: lakás akadálymentesítésére egyetlen alkalommal 150 ezer forint támogatást lehet igényelni; a gépkocsivásárláshoz nyújtott támogatás (hat évvel ezelőtt megállapított összege) 300 ezer forint, és elvileg 7 évenként jár (azaz nagyjából havi 3500 forint), de a sok várakozó miatt gyakorlatilag csak 10-12 évente lehet hozzájutni. Ráadásul az állami segítséggel szerzett gépkocsit öt évig eladni nem lehet. Akinek nincs gyereke és munkaviszonya sem, egy évre 7500 forint benzinpénzt kap (kb. 1 tank), akinek munkaviszonya és gyereke is van, 28 ezer forintot (kb. 4 tank). A kormány most készíti elő a fogyatékossági támogatás jogosultságának elbírálásával kapcsolatos kormányrendeletet, ennek bevezetésével párhuzamosan megszűnnének bizonyos jelenleg működő ellátási formák. Különös, hogy a 18 év alattiak esetében - akik egyébként sem vehetik majd igénybe a fogyatékosságit - megszűnne a közlekedési támogatás: pontosan abban az életkorban, amelyben a szülőnek óvodába, iskolába kellene hordania gyermekét. Igaz, ezzel a támogatással jelenleg sem lehet messzire menni: összege 2 ezer forint havonta, ha több jogosultságot is kihasználhat valaki; alapesetben ez az összeg hétezer forint - évente. Bár a Fogyatékosügyi Tanács az idei évre 37 milliárd forintot javasolt a törvények végrehajtására, az idei költségvetésben csak 31,7 milliárd forintot különítettek el. Törvények, keretekAz új jogszabályok közül, amelyek európai szintű szabályozást céloznak, az egyik legfontosabb az 1998/XXVI., a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéről szóló törvény, a másik, szintén korszerű jogszabály az építési törvény, amely az épített környezettel szemben írja elő az akadálymentesség követelményeit. A harmadik pedig a közoktatási törvény, amely a fogyatékos fiatalok integrált oktatásának követelményrendszerét fogalmazza meg. A polgári perrendtartás legutóbbi módosításába bekerült egy olyan passzus, amely lehetővé teszi, hogy - ha az ezen törvényekbe foglalt jogokat megsértik - peres úton lehessen rendezni a jogsértő állapotot. Két másik jogszabály az esélyegyenlőségi törvény végrehajtását célozza: az egyik a 100/1999-es országgyűlési határozat az Országos fogyatékosügyi programról, a másik a kormány 2003-ig szóló intézkedési terve, amely a minisztériumi szintű intézkedéseket írja elő. |
