Prõhle Gergely

Ha egy hetilap ekkora teret szentel egy vitának, akkor - gondolom - fontosnak tartja a témát, jelesül egyház és állam kapcsolatát, azt a megannyi veszélyt magában hordozó viszonyt, mely a kettő egyértelmű törvényi szétválasztásától, a mindkettő által felvállalható társadalmi célok közös szolgálatán át az egymás eszközeinek fel-, mi több, kihasználásáig húzódik. A nagy érdeklődés oka az lehet, hogy mindeddig nem sikerült valóban józan, az állam, a társadalom valós állapotát és az egyházak valós lehetőségeit figyelembe vevő eszmecserét folytatni minderről. Mint oly sok más közösségnek, intézménynek, az egyházaknak sem sikerült a rendszerváltozás óta megnyugtatóan tisztázni viszonyukat az állammal, a politikai szereplőkkel, mint ahogy a politikai, intellektuális elit jó része sem tud kilépni - gyakran ismerethiányon alapuló - előítéleteiből, akár pró, akár kontra.

Néhány lapszámmal ezelőtt e hasábokon Ballay Szilvia református teológus cikket írt "Orbán nyelve és a vallásos formák" (Befut az üresbe, Magyar Narancs, 2008. október 2.) alcímmel. A szerző leszögezi, hogy a hazai jobboldaliság napjainkban sokkal inkább vallásfenomenológiai kategóriákkal írható le, mint politikaiakkal. Kifejti továbbá, hogy a jobboldali politika "vallásos mázat" kapott, ami az adott vallást "sokkal kínosabban érinti", mint a politikát. Felveti továbbá, hogy egyház és állam szétválasztása stiláris kérdés is, ily módon különösen visszatetsző jelenség, ha egy politikus - mondjuk így az egyszerűség kedvéért - papol. Prőhle Gergely