Tóth Sára

Northrop Frye irodalomkritikus, akit magyarországi ismerői csak „az öreg Frye”-nak becéznek, különleges művében igyekezett megmagyarázni, mi a hasonlóság abban, hogy „az Ige testté lett” és „az alma naranccsá lett”.

A hermeneutika - szövegértelmezés - mindig volt, mindig van és mindig lesz, mióta van szöveg és van olvasó, Gadamer óta pedig egyenesen divatszóvá vált filoszkörökben. De vajon csupán (múló) posztmodern hangulatunkban beszélünk róla túl sokat, vagy pedig a szövegek/szöveg és az ember kapcsolata valóban létkérdés, amely minden korban sajátosan megfogalmazódik?

A mai ember gondolkodási és nyelvi kategóriái szerint az Újszövetség egyik központi állítása, az Ige testté lett, legalább olyan értelmetlen, mint a címünkben szereplő mondat. Northrop Frye - akit az angolszász irodalomkritika egyik legnagyobb huszadik századi művelőjeként tartanak számon, és akit kevés számú magyarországi ismerője egymás között csak "az öreg Frye"-nak becéz - páratlanul eredeti és nagyszabású vállalkozás keretei között igyekszik valamelyest eloszlatni a jogos értetlenkedést.