Könyv

Furcsa kísérlet nyomán született az író első regénye, amellyel berobbant a német irodalmi életbe: A lelenc című könyv egy lányról szólt, aki beiratkozik egy gyermekotthon érettségiző osztályába.

Témájával, a demenciával és a végső elmagányosodással gondozóházi ápolóként találkozott az író, akinek a regényében a főhőse belső beszédét halljuk.

A történelmi magazin szerkesztőit is meglephette, hogy mennyire aktuálisak lettek az előző, szintén dupla lapszámuk témái.

Pion István költő, újságíró, slammer

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

A kritika lesi a második verses­köteteket, főleg erős indulás után. Most három ilyen várt folytatást ajánlok.

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Tíz fiatal és csinos nő egy sivatag közepén álló hatalmas villában ébred, és noha a szebb napokat látott komplexum az első reggelen még nem tűnik a legkényelmesebb lakóhelynek, számtalan lehetőséget tartogat.

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A simán rossz könyvek nem dühítenek fel annyira, mint amelyekben megcsillan a nagyszerűség lehetősége.

Izgalmas számot raktak össze a szerkesztők: a kiadvány középpontjában a kora újkor botránya, a boszorkányüldözés áll.

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.