Vít Lukás

John Webster igen fiatalon vetette papírra a (korabeli szokásokhoz híven - lásd Shakespeare - különböző forrásokból átdolgozott) Amalfi hercegnőt, és szerintem maga sem gondolta volna, hogy a század egyik szuperpopuláris színpadi opusát sikerült létrehoznia; a színrevitel tekintetében bizony olykor verte Shakespeare-t (már ha leszámítjuk a Globe repertoárját). Rémdráma ez a javából; előbb egy, majd egy második család is belepusztul, valamint egy nem besúgó karakterű besúgó meghasonlik önmagával. Közben lázadás, öntudat, felmagasztosulás; titkos szenvedélyek, magasröptű ambíciók, összeesküvés és kegyetlen vérbosszú; nagyszerű és kisszerű halálok: van itt minden, csak győzzük meglátni, amit lehet.

A cseh szenátus a napokban elfogadta a lisszaboni szerződést, így elhárult az uniós reformszerződés hatálybalépését késleltető egyik akadály. Ám az EU-nak még meg kell küzdenie Václav Klaus cseh elnökkel is, aki nem hajlandó ratifikálni a dokumentumot. Vajon miért bízik Václav Havel utóda ily makacsul abban, hogy az ő igazsága fog győzedelmeskedni az uniós "hazugságok" fölött?