Olyan könnyű azt mondani, hogy Hadházy és maroknyi harcostársának a megmozdulásai nem érnek, nem jelentenek semmit. De amíg egy is lesz, aki felmegy a hídra, a hatalom sosem lesz biztos a dolgában.
Jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját, amely a jelenleginél némileg nagyobb figyelmet érdemelne, a zűrzavaros előzmények miatt pláne. Georgescu eddigi történetének számunkra is van tanulsága.
Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák, hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy.
Hazánk kulturális minisztere azok közt érezheti jól magát, akik egy-egy kortárs műalkotást annyival intéznek el, hogy „ilyet én is tudnék festeni”, majd szívrohamot kapnak, ha az árát is megtudják.
Az egyetlen hely, ahol egy ilyen kis államnak a szava számít valamit, az kizárólag az Európai Unió, amelyet az orbáni Magyarország vezetői saját kicsinyes érdekeik miatt nap mint nap elárulnak.
A kormány igyekszik reanimálni a Covid elleni – szerintük sikeres – védekezés népszerű intézményi hátterét: már van Állategészségügyi Operatív Törzs is.
Orbán Viktor ellenállhatatlan vonzódása az erőszak kultuszához és az erőszak nyelvéhez idővel szükségképpen elvezetett az erőszak politikájához és a politikai erőszakhoz.
A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.
Hol tűnt el és mennyi pénz a jegybank alapítványából? Most azon kell izgulnia sok jó embernek, hogy közülük az ÁSZ feljelentése nyomán ki megy majd, vagy nem megy, mikor és mennyi időre börtönbe.