A szerk.

Orbán Viktor hajdan azzal nyugtatta a szárba szökkenő populizmusa miatt aggódó külföldi partnereit, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit majd tenni fog. Ez a magabiztos, pökhendi politikusi credo mára szimpla őszinteségi rohammá egyszerűsödött.

Amit látunk, az a mai Magyarország állampolitikája, amelyben a katolikus egyház – ugyancsak, mint annyiszor pályája során – épp megszolgálja a neki folyósított közpénzeket.

Takács Péter egészségügyi államtitkárról elmondható, hogy mostanában heti rendszerességgel áll elő olyasmivel, amiért bármelyik kabarészerzőnk a fél karját adná.

Hatvanpuszta magától értetődően összeköthető Orbán Viktor családjának és intézőinek gyors gazdagodásával, az utóbbi néhány évben kivett tízmillárdos osztalékokkal, amelyek kizárólag túlárazott közvetlen vagy közvetett állami megrendelések folyományai.

Rippl-Rónai és a maffiózók között nincs átjárás. Verjék el bár erre összes rájuk bízott forintjainkat.

Minden fronton harcban állnak, az eszközök személyre szabottak, úgyhogy nem csak alpári, alantas és a fizikai erőszaktól sem visszarettenő megoldások vannak.

A közös méltóságunkon szántszándékkal ejtett csorbákról. Hadházy most megúszta ép bőrrel, a vérszuzukin és Józsin, a kamikázén tényleg csak röhögni lehet.

E még csak provokatívnak sem nevezhető közjáték miatt tombol teljes fegyverzetében a fideszes propagandagépezet, és nemcsak a megafonos különítményesek vagy a NER rocknyugdíjasai.

Ha lenne budapesti népszavazás az augusztus 20-i tűzijátékról, nem úgy vélekedne-e a főváros kollektív bölcsessége, hogy legközelebb vigyék csak az egészet Hatvanpusztára?

"Most ott tartunk, hogy a közel 60 éves, mégis oly fiatalos Deutsch Tamás készít listát a megbízhatatlannak vélt zenekarokról."

A miniszterelnök kapott most egy esélyt azzal, hogy a Putyinnal való csúcstalálkozójára készülő Trump „nagyon-nagyon okos” politikusnak nevezte.