Bajai Gábor

A Tocsik-bizottság hétfőn, lapzártánk idején hallgatta meg Horn Gyula kormányfőt, az MSZP elnökét és Pető Ivánt, az SZDSZ elnökét. A bizottság munkája ezzel akár véget is érhet, már csak a jelentést kell elfogadniuk a képviselőknek. Ez azonban korántsem lesz olyan könnyű menet, mint azt korábban többen gondolták.

A Szokai-Tocsik-ügy közelmúltbeli fejleményei tovább erősítették azt a régóta élő gyanút, hogy a jogásznő 804 millió forintos sikerdíjának jó részét a koalíciós pártok saját pártkasszájuk gyarapítására szánták. A szocialista főpénztárnok Boldvai László közvetlen érintettsége egyre nyilvánvalóbb, s a nyomozást végző szervek vezetői megerősítették azt is, hogy a Tocsiknak utalt pénzből 64 millió az SZDSZ-es politikusok, valamint a párthoz közel álló személyek által vezetett alapítványba, míg további több tíz millió forint olyan cégekhez került, amelyek valamilyen módon összefüggésbe hozhatók a párttal. Az eddig köztörvényes ügy lassan a nyilvánosság számára is politikai üggyé válik. Ráadásul Virág Attila, Bernhardt Barnabás és Budai György (a Tocsik-ügy újsütetű főszereplői) az SZDSZ zuglói szervezetéhez kötődnek - ahhoz a körzethez, amelyben 1994-ben Pető Iván és Magyar Bálint, a párt első emberei indultak a választáson.

Sikerdíj, forintszázmilliók, titkolt és homályos politikai kapcsolatok, pártközeli cégek, rendőrségi nyomozás, miniszter menesztése, parlamenti vizsgálóbizottság, életveszélyes fenyegetések, rendőri védelem, bank- és levéltitkok megsértése, kiszivárogtatás, cáfolat, no és egy húzónév, amellyel mindezt jól el lehet adni - mi kell több egy igazi sztorihoz? A Tocsik-ügyként elhíresült kis magyar Watergate-ről azonban számtalan ki- és meghallgatás, nyilatkozat és interjú után sem lehet pontosan tudni, hogyan is történt valójában. Az eddig napvilágra került adatok (jegyzőkönyvek, hivatalos levelek) és a konspiratív körülmények között (értsd: suttogva) elmondott információk alapján most megpróbáljuk összerakni a mozaikdarabkákat, még mielőtt Nikolits miniszter ezt is titkosítja nyolcvan évre.

Horn Gyula miniszterelnök április 29-én, az MSZP frakcióülésén kijelentette: kétséges, hogy ebben a parlamenti ciklusban hatpárti egyetértéssel megszülethet az új alkotmány. Vájt fülű elemzők már ekkor úgy vélték, hogy e kérdésben korántsem olyan eltökélt a nagyobbik kormánypárt, mint azt a látszat mutatja. S lőn: az alapkoncepcióhoz benyújtott s többpárti konszenzussal elfogadott 93 módosító indítvány a június 27-i szavazáskor öt szavazat híján nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Öt szocialista képviselő nemmel voksolt, huszonkét MSZP-s politikus (köztük a kormány szocialista miniszterei) pedig tartózkodott a szavazáskor.