Tocsik Márta az elmúlt napokban akkorát kavart, hogy azért külön sikerdíjat fizethetnének neki a kormányzó pártok. A jogásznő a Népszavában egy újabb, úgynevezett exkluzív interjúban lebbentette fel a fátylat a történet eddig homályos részleteiről. Nem a Horn-bizalmi Szokai Imréről és viselt dolgairól beszélt, de még csak a hiányzó 180 millió forint hollétére sem tett utalásokat. A jogásznő ez alkalommal arról értekezett, hogy 1993 óta nem volt olyan illegális pártüzlet, amelyben ő ne játszott volna valamilyen szerepet. Az interjú ily módon elterelte a figyelmet a lényeges kérdésekről: aznap jelent meg, amikor a parlamenti vizsgálóbizottság Boldvai László MSZP-pénztárnokot, illetve Böhm András fővárosi SZDSZ-frakcióvezetőt, a Tocsik-pénzből 64 millió forinttal részesült Társadalmi Párbeszéd Alapítvány volt kuratóriumi elnökét hallgatta meg. A szenzáció azonban nem ez volt, hanem az, hogy Tocsik Márta, úgymond, a Fidesz székházának eladásában is közreműködött. A jogásznő továbbá hónapok múltán hirtelen arra is rádöbbent, hogy nem pusztán gyógyszerek hatása alatt vallott tavaly októberben kormánypárti emberekre, hanem ráadásul lehetetlen körülmények között, rendőri kényszer hatására tette mindezt. Megáll az ész.
Egy jelentés
A Szokai-Tocsik ügyet egyre inkább a mellébeszélés, a ködösítés jellemzi. (Az ügyben jelenleg több személy ellen is büntetőeljárás folyik.) A jogásznő, az alvállalkozóként működő cégek képviselői, valamint Liszkai Péter, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosa nem voltak hajlandók megjelenni a parlamenti vizsgálóbizottság meghallgatásán. Tocsikot a rendőrségen kívül csak a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI), Liszkait pedig a KEI mellett a parlament alkotmányügyi bizottsága tudta meghallgatni. A vagyonkezelő igazgatósága, valamint a vezérigazgatók megjelentek ugyan a vizsgálóbizottság előtt, de válaszaik nemcsak egymásnak, hanem az azóta napvilágra került tényeknek is ellentmondanak.
"A munkát elvégeztem. (...) Semmi közöm tehát ahhoz, hogy ezt politikai vagy bármely más okból az ÁPV Rt.-ben, a pártokban vagy másutt utólag vitatják" - mondta a Népszavának adott interjúban Tocsik. Ez azon kevés állítások egyike, amellyel érdemes kicsit bővebben foglalkozni. A KEI belső lapjában, az Ellenőrzési Figyelő tavalyi utolsó számában Németh Pál vizsgálatvezető számolt be az érintettek meghallgatásáról. Tocsik "először kissé izgatottan, majd egyre jobban belejőve mondókájába, igen határozottan, magabiztosan beszélt". Németh szerint az elvégzett munkával kapcsolatban a jogásznő nyilvánvaló túlzásokba esett, s ezt a gyanút Liszkai, valamint az önkormányzatokat képviselő Vektor Rt. vezetőjének, Lovas Péternek a későbbi meghallgatása is erősítette. Természetesen e vizsgálatnak is központi kérdése volt, hogy ki vitte Tocsikot az ÁPV Rt.-be. A jogásznő első kapcsolatfelvételként a Balaton Füszért tanácsadói pályázatát nevezte meg (időpontról a KEI-vizsgálat vezetője nem szól), amely pályázaton ugyan nem nyert, de állítása szerint ekkor találkozott Szokai Imnrével, a vagyonkezelő igazgatóságának elnökével. Tocsik elmondása szerint az ÁPV Rt. vezetőivel - Szokai mellett -, Liszkaival, Lascsik Attila vezérigazgatóval és Kocsis István vezérigazgató-helyettessel 1995. december 7-én hozta össze a jó sorsa, s e találkozón már a belterületi földekkel kapcsolatos önkormányzati követelések is szóba kerültek.
Feltűnő, hogy Németh Pál írásából nem derül ki: a KEI-vizsgálat során egyáltalán meghallgatták-e minden titkok tudóját, Szokai Imrét. Csupán arra történik utalás, hogy Szokai telefonon mondta el véleményét, állításai azonban, Németh szerint, érdemben nem befolyásolták a vizsgálat addigi megállapításait.
A lényeg:
Az első találkozóra vonatkozóan Szokai Imre a parlamenti bizottság előtt azt állította, hogy 1995 őszén került rá sor, tehát korábban, mint ahogy arra Tocsik emlékezett. Szokai szerint a jogásznő a külföldiek hazai befektetéseivel kapcsolatos kérdésekben kért tőle tanácsot. Ezt követően, így Szokai, csak az igazgatóság tavaly január 17-i előterjesztésében találkozott újra Tocsik nevével. Lascsik Attila Szokai állításával szemben a parlamenti bizottság előtt azt állította, hogy már egy héttel korábban, Szokai szobájában találkozott a jogásznővel, amikor is az igazgatóság elnöke úgy ajánlotta be Tocsikot, mint aki alkalmas az önkormányzati igények problémájának kezelésére. Az biztosnak látszik, hogy többen már december elején tudták, hogy a jogásznő lesz az ő emberük. Ugyanis a Vektor Rt.-nek egy december 6-án írt, az önkormányzatok és a vagyonkezelő közötti megegyezést ajánló levelére válaszolva "az ÁPV Rt. megnevezett egy tanácsadót, akinek a nevében tárgyalt. (...) Ezek után tény, hogy ezzel a tanácsadóval tárgyalunk" - emlékezett Lovas Péter. Liszkai Péter a kormányzati iroda munkatársainak - igaz, csak hosszas unszolásra - azt mondta (s ezt írásba is foglalta), hogy neki Szokai Imre mutatta be Tocsikot, méghozzá úgy, mint aki segítségükre lehet az ügyben, ami elég érdekes, ha elfogadjuk az igazgatóság elnökének a jogásznővel történt találkozójáról szóló állítását. Egy tanácsot kérő nőről ugyanis azt feltételezni, hogy segíthet egy többmilliárdos probléma megoldásában, meglehetősen élénk fantáziára utal.
A vagyonkezelő vezetőivel történt találkozón Tocsik felajánlotta, hogy segít az önkormányzatok ügyében. Az ÁPV Rt. első emberei ekkor írásos ajánlatot kértek tőle, amit ő december 11-én el is készített. Ez az ajánlat azonban a cégnél nem lelhető fel - állapította meg a KEI. Liszkai az ellenőrzési iroda embereinek azt mondta, az irat eltűnt. Tocsik adott ugyan egy példányt az irodának, de Németh szerint nem lehet bizonyosságként kezelni, hogy ez valóban az a dokumentum, amiről a jogásznő beszélt.
Mindezek alapján erősödni látszik több vizsgálódó szerv (például a rendőrség) gyanúja, hogy a jogásznő nem végzett valódi munkát, azaz nem gyűjtötte össze az önkormányzati követeléseket. Erre ugyanis a Vektor Rt.-nek közel egy évre volt szüksége. Nehezen hihető tehát, hogy Tocsik ezt mindössze három hét alatt elvégezte volna: az ÁPV Rt. igazgatóságának január 10-i ülésén Liszkai tudniillik kész tényként tálalta a testület tagjainak, hogy egy tanácsadó az önkormányzatok tizenegy és fél milliárdos igényét nyolc és félre le tudja alkudni. A KEI feltételezése szerint Tocsik a Vektor által összegyűjtött, rendszerezett és pontosított igényekből választotta ki azokat az ügyeket, amelyeket rövid időn belül el lehet intézni. Németh a vizsgálatot összegző írásában arra a következtetésre jutott, hogy a Vektor január első napjaiban átadta a listáit Tocsiknak, aki ezt január 9-én, tehát egy nappal az igazgatóság ülése előtt odaadta Liszkainak, s a vezető jogtanácsos ennek alapján ajánlotta a jogásznőt az igazgatóság figyelmébe. A Vektorral folytatott néhány egyeztetésre nem kellett volna külsőst alkalmaznia a vagyonkezelőnek - vonta le a következtetést Németh -, azt bármelyik belső jogász, akár maga Liszkai Péter is megtehette volna. Nem tette, s továbbra is az a legfontosabb kérdés, miért nem.
Bajai Gábor
