Az MSZP-SZDSZ-kormány programja 1994 júliusában rögzítette, hogy a politikai átalakulás lezárása és a szilárd alkotmányosság megteremtése érdekében a koalíció új alaptörvény megalkotása mellett kötelezi el magát. Társadalmi és politikai konszenzusra fognak törekedni, s ennek jegyében leszögezték, hogy az új alkotmány elfogadásához legalább öt párt egyetértése szükséges. Az alkotmányozás koordinálására az Országgyűlés tavaly júniusban létrehozta az alkotmány-előkészítő bizottságot, amelynek munkájában a parlament hat frakciójának négy-négy képviselője vett részt. A parlamenti vita során az FKgP-n kívül, amely mindvégig bojkottálta az alkotmány-előkészítést, egyetlen párt sem utasította el teljes egészében a koncepciót.
Hétfő reggel
Talán soha olyan mély szakadék nem tátongott az MSZP frakciója és a párt elnöksége között, mint az elmúlt hét csütörtökén, amikor az elnökség, valamint a kormány tagjainak tartózkodó és nem szavazatai meghiúsították az alkotmánykoncepcióhoz benyújtott módosító javaslatok elfogadását. E derék honanyák s -atyák ugyanis egy nyolc hónap alatt megszületett hatpárti megállapodást rúgtak fel egyetlen laza mozdulattal. Szavazatuk a szocialista frakció nagy részének, a koalíciós partnernek, valamint az ellenzéki pártoknak a megvetését egyaránt kivívta.
Az eseményeket nyomon követők már a múlt hétfőn sejthették, hogy gáz van. Az MSZP elnökségének reggeli ülésén Horn miniszterelnök - már nem először - felvetette, hogy nem is kellene annyira ez az új alkotmány; a Nagy Imre-törvény épp elég a népnek, minek szaporítani a jót. Jó néhányan azonnal éltek a lehetőséggel, hogy keményen a párt- és miniszterelnök szemébe mondják: igazad van, Gyula, egyetértünk. Állítólag elhangzottak szakmainak kinevezett érvek is, miszerint francba a kompromisszumokkal, amikor még a szociális állam alaptörvénybe iktatását is elszabotálják itten nekünk, nem beszélve a közvetlen elnökválasztásról és az érdekegyeztetésről. Szekeres Imre frakcióvezető és Lendvai Ildikó budapesti elnök hiába mondta, hogy politikai tisztesség is van a világon, mégiscsak szavukat, mi több, aláírásukat adták, Horn szavazást kért, aminek következtében lett is nagy többséggel elnökségi vélemény.
Hétfő délután
Az elnökségi véleményt a délutáni frakcióülésen Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök képviselte. Horn egy ideig üldögélt nagy csendben (jellemző, hogy azóta sem szólalt meg ez ügyben), ám amikor Bihari Mihály már vagy háromnegyed órája próbálta a jelen lévő mintegy nyolcvan képviselő fejébe verni, hogy azért ezt mégsem kéne, a miniszterelnök távozott. Szekeres frakcióvezető végül szavazást kért, s ekkor kezdődtek a bajok. A többség ugyanis a koncepció mellett - tehát az elnökségi vélemény ellen - voksolt, Kósáné dühödten el, épp elég az ügyvezetés, most még ez is, három nap alatt kell a távol lévő frakciótagokat meggyőzni arról, hogy márpedig az elnökségnek mindig igaza van.
Csütörtök este
A jelek szerint nem eredménytelenül. Öt szavazaton múlt a módosító csomag elfogadása, s a szocialista minisztereket és az elnökség tagjait az sem menti, hogy a távollévők közel egyharmada ellenzéki politikus volt.
Szekeres Imrét, mi tagadás, azon a napon porig alázták elvtársai. Talán nem véletlenül. Úgy hírlik, Szekeres és Kósáné között dúl a hatalmi harc a "párt második embere" megtisztelő címért. Ha ez így van, akkor az első látványos pofont Szekeres kapta. A frakcióvezető olyan szavakat sziszegett dühödten a Parlament folyosóján közvetlenül a szavazás után, amelyekért jobb családokban azonnal kimossák a gyerek száját, s e mélyről jövő indulatot a későbbi higgadtnak látszó hivatalos nyilatkozat sem tudta palástolni. Nem csoda, hiszen tiszténél fogva neki kell magyaráznia, hogy miért viselkednek mások úgy, amiért már az oviban is büntetés járt.
Nem tudni, hogy az MSZP miniszterei és elnökségi tagjai - főleg Horn Gyula - átgondolták-e a következményeket. Azt a hangot vélhetően már megszokták, amelyen a fideszes Áder János szólt hozzájuk a szavazás utáni ügyrendi vitában. Emellett azonban Pető Iván, az SZDSZ elnöke is kimondta: pártjának messzemenő következtetéseket kell levonnia a történtekből. Ez pedig - még ha később esetleg szelídítik is ezt a nyilatkozatot a szabad demokraták -, lássuk be, szép mondat.
Péntek
A másnapi kommentárok sem a boldogság jegyében hangzottak el. Pető a Népszabadságnak nyilatkozva az ügy komolyságát hangsúlyozta. Nem az SZDSZ kapott megrendítő ütést, hanem mindaz, amire a koalíció és a parlamenti mechanizmus épült. Amennyiben nem sikerül megnyugtató megoldást találni az alkotmányozás folytatására, fejtegette, úgy az SZDSZ vezetőinek meg kell beszélniük a teendőket. (Lapzártakor az SZDSZ még nem kapott a szocialistáktól hivatalos magyarázatot a múlt csütörtökön történtekre.)
A jelek szerint akár kezdhetik is a beszélgetést, mivel az MSZP vezető politikusai (a miniszterek, az elnökség és a frakcióvezetés) pénteken arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a koncepció végszavazására csak ősszel kerüljön sor, s ennek támogatására kérték a frakciót is. Hack Péter, a parlament alkotmányügyi bizottságának szabad demokrata elnöke szerint viszont nemhogy ebben a ciklusban, de ebben az évezredben sem lesz új alkotmánya az országnak akkor, ha a parlament elhalasztja a döntést. A koalíciós partner azért is tartja a történteket botrányosnak, mert az előkészítés során egyetlen kormánytag sem hangoztatta kifogásait, beleértve Vastagh igazságügy-minisztert is.
Az MSZP elnöksége egyébként ismerős, de sajátos érvekkel próbálja védeni álláspontját. Arra hivatkoznak, hogy nincs alkotmányozási kényszer, nem kell feltétlenül új alaptörvényt alkotni, ráadásul az erőltetett tempó a minőség rovására megy. Ebben van is némi igazság, a civil szervezetek mást sem mondanak a kezdetek óta. Az elnökség tagjai azt is állítják, hogy rajtuk kívül senki sem érti, miről is van szó tulajdonképpen: Kósáné ügyvezető alelnök arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy a szocialista képviselők nem voltak kellőképpen felkészülve a szavazásra, ami nem jelenthet mást, mint azt, hogy az elfogadást megakadályozó huszonhét szocialista politikuson kívül senki sem tudta, mire szavaz. A halasztás mellett döntő pártvezetői értekezlet tehát a szocialista frakción belüli nagy-nagy egyetértést igyekezett sugallni, Szekeres frakcióvezető azonban csendesen megjegyezte, hogy az MSZP-képviselők igenis komoly beszélgetéseket folytattak az alkotmányról.
A jövő, ami elmúlt
Lapzárta után került sor arra a frakcióülésre, amelyen a szocialista képviselőknek dönteniük kell: beállnak-e Horn és az elnökség mögé, vagy - múlt heti döntésükhöz hasonlóan - szembefordulnak a pártvezetéssel. Nem tudjuk, milyen döntés várható, többesélyes a találkozó. Egy biztos: Szekeres nehéz helyzetbe került. Olyan álláspontot kell ugyanis frakciótársai előtt képviselnie, amely szöges ellentétben áll mind az ő, mind a képviselők korábbi, szavazással megerősített véleményével. Amennyiben a frakció többsége kitart korábbi állásfoglalása mellett, vagyis továbbra is támogatja az alkotmány koncepcióját, úgy Szekeres és az elnökség, illetve Szekeres és Horn között tovább mélyülhet a szakadék.
Sokak számára rejtély, hogy az eddig a párt- és miniszterelnök alternatívájaként számon tartott Kósáné miért támogatja feltétel nélkül Hornt. Kevésnek tetszik ez ügyben az alkotmányozással kapcsolatos szakmai alapú magyarázat, már csak azért is, mert a koncepcióra nemet mondók a politikai morált mint olyat semmibe vették döntésük meghozatalakor. Lehet, hogy ez a szocialista érzelmű szavazóknak küldött üzenet volt, burkolt kampánykezdet, ám ebben az esetben az üzenet post scriptuma tűnik a legérthetőbbnek: soha ne hidd el, amit mondunk.
A történtek persze - ne tévesszenek meg senkit a dühödt és felháborodott nyilatkozatok - kárörvendő mosolyt varázsoltak az ellenzéki politikusok arcára. Ez esetben ugyanis még a nagyon kormánypárti és nagyon gonosz elemző sem vádolhatja a történtekért az ellenzéket. Még az is csak enyhe hányingert okozhat csupán, hogy a kisgazdák végig szabotálták az alkotmányozást, a múlt héten viszont egységesen mellette szavaztak. Az ellenzéket kezdettől fogva irritálta az a gondolat, hogy a millecentenárium évében a szocialista-liberális kormány hozza tető alá az új alkotmányt. Ennek megakadályozására azonban a kisujjukat sem kellett mozdítaniuk, elég volt hozzá néhány vezető szocialista politikus és miniszter szószegése.
Bajai Gábor
Bukta
Az új alkotmány koncepciójához benyújtott, öt párt által támogatott javaslatokat tartalmazó módosító csomagra a parlament június 27-i ülésén 252 képviselő szavazott igennel. Öten a nem gombot nyomták meg, huszonketten pedig tartózkodtak. Az FKgP, a Fidesz, az MDF és az MDNP valamennyi jelen lévő képviselője igennel szavazott, az SZDSZ frakciójából egyedül Tölgyessy Péter tartózkodott. Az MSZP-frakció többsége ugyancsak elfogadta a módosításokat. Elutasította az előterjesztést a szocialista Antalóczy Attila, Csintalan Sándor, Katona Béla, Paszternák László és Szöllősi Istvánné. Az MSZP képviselői közül Alföldi Albert, Annus József, Csizmár Gábor, Gellért Kis Gábor, Godó Lajos, Hajdú János, Halasi Imre, Haller Zoltán, Jánosi György, Kósa Ferenc, Kósáné Kovács Magda, Soós Győző, Szili Katalin, Szűrös Mátyás, Tóth András, Vargáné Kerékgyártó Ildikó, a kormány szocialista miniszterei közül Vastagh Pál igazságügy-, Baja Ferenc környezetvédelmi, Kovács László külügy-, Suchman Tamás privatizációs és Szabó György népjóléti miniszter tartózkodott. Nem volt jelen a szavazáskor Kiss Péter munkaügyi, Lakos László földművelésügyi, Keleti György honvédelmi és Nikolits István tárca nélküli miniszter. Horn Gyula miniszterelnök a szavazás idején "igazoltan hiányzott", Győrben tartózkodott.
